Tánc

Ádám Andrea: "Az előadás gyújtson be egy szikrát"

2012.09.14. 07:04
Ajánlom
Az L1danceFest a hazai táncszcéna egyik legjelentősebb, külföldi és magyar produkcióiból válogató, éves eseményévé nőtte ki magát az elmúlt egy évtizedben. Ádám Andrea fesztiválszervezővel a szemle válogatási szempontjairól, az alkotók újszerűségéről és az idei fesztivál programkínálatáról beszélgettünk.

- Te mióta és milyen szerepet vállalsz az L1danceFest szervezésében?

- Ladjánszki Mártival való együttműködésünk most már több mint két éve kezdődött, ez lesz a harmadik fesztivál, aminél őt segítem. Márti jobb keze vagyok, a szervezésben asszisztensként, egyfajta koordinátorként veszek részt. Idén lesz először, hogy egy saját projektem is fut majd a fesztivál égisze alatt.

- Céljait, jellegét tekintve honnan indult és hol tart most az L1danceFest?

- Tizenegy éve volt az első fesztivál, ami először még az L1-tagok munkáit hivatott bemutatni, tehát alapvetően egy nemzeti platform volt. Az elmúlt három-négy évben alakult át egy nagyon kritikusan szelektált, nemzetközi szemlévé. Igyekszünk a nemzetközi fesztiválközönség érdeklődését is felkelteni egy olyan programösszeállítással, ami más nagy európai fesztiválééval is felveszi a versenyt  Ez azt jelenti, hogy többségben vannak a külföldi előadások, de minden fesztivál próbál legalább két-három új magyar produkciót is bemutatni. Az idei évben magyarok közül látható lesz Ladjánszki Márti egy koprodukciója Josha  - a portrait címmel a MU Színházban, a Zéró Balett A hang közepe című felújított előadása a Bakelitben és Vass Imrének egy premierje, a Gap  - the soloist a Nemzeti Táncszínházban. Ezen kívül lesz még egy kisebb fesztivál is a fesztiválon belül: a Frissek Speciál, Lengyel Kata Frissek ciklusának egy külön kiadását is láthatja majd a közönség.

- Mennyiben volt más az elmúlt egy-másfél év az után, hogy 2011-től megszűnt az L1 Táncművek?

- Most már nincs próbahelyünk, irodánk, ami valamelyest megnehezíti a működésünket, de a fesztivál struktúráját ez mégsem alakította át. Az arculat annyiban változott, hogy az elmúlt évben nagyon erősen próbáltuk feltérképezni, hol tart a magyar táncszcéna, főleg a feltörekvő fiatalokat tekintve, és kiket tudunk valamilyen formában támogatni. A kézzelfogható anyagi támogatáson kívül szervezeti hátteret is biztosítunk ezeknek a fiataloknak, rezidenseknek, illetve bemutatkozási lehetőséget is kapnak. Ezzel egyrészt közösséget akarunk építeni közöttük és az L1-tagok között, másrészt figyelemmel kísérjük az aktivitásukat.

- Az L1danceFest program fellépőit nagyrészt külföldön keresitek. Közösen járjátok a külföldi táncfesztiválokat?

- Megpróbálunk mind a ketten minél többet utazni. De úgy tudjuk legjobban lefedni a palettát, ha felosztjuk egymás közt a fesztiválokat, külföldi eseményeket, tehát legtöbbször nem együtt utazunk. A kint látottakból közösen rakjuk össze a programot. Olyan szinte sosem fordul elő, hogy legalább egyikünk ne lássa az előadást, mielőtt meghívjuk. Márti lehetőséget ad nekem arra, hogy javaslatokat tegyek, de a döntést ő hozza meg a végleges programról. Ő állítja össze a fesztivál fellépőinek névsorát, ugyanakkor az én javaslatomra is kerültek már be programok. Az egyik ilyen nagy büszkeségem, a Me and the Machine különleges installáció-performansza, amit a British Dance Edition kortárs táncplatformon láttam idén februárban. Két napon lépnek fel nálunk, és a tízperces „élmény"-ekre már előtte regisztrálni kell, a harmadik napon pedig workshopot tartanak.

- Milyen messze mentek el egy-egy előadásért? Milyen országokból válogattok?

- Évek óta gyűlik egy lista, hogy hol, milyen fontos fesztiválok vannak. Az ezekre való ellátogatásainknak elsősorban az anyagiak szabnak határt, azaz minél közelebb van az adott fesztivál, annál nagyobb eséllyel tudunk elmenni rá. Tavaly novemberben a berlini Nordwind fesztivál például azért volt különösen izgalmas, mert az északi országok legérdekesebbnek ítélt produkcióit vonultatta fel Skandináviából és Izlandról, ahova kevés eséllyel jutunk el. Berlin ilyen szempontból is jó központ, mivel sok alkotó él ott a világ minden tájáról. Így idén az az érdekes helyzet állt elő, hogy számos Berlinben élő, de nem német nemzetiségű művészt hívtunk meg, amiben a Goethe Intézet jó partnernek bizonyult.

- Mik a legfontosabb szempontok, amiket figyelembe veszel a válogatásnál?

- Az első biztosan az, hogy érzékileg hatnia kell rám az adott előadásnak, valamilyen szempontból fel kell keltenie az érdeklődésemet. Ez egy kevésbé szakmai szempont. Ha ez megtörténik, akkor mérlegelek, hogy a produkció mennyire hoz újat, van-e olyan üzenete, ami aktuális lehet nálunk itt és most, illetve mennyire egyedi, látunk-e hasonló előadásokat az év során máshol is. Az újszerűség tehát fontos szempont, valamint az, hogy a produkció begyújtson egy szikrát. De nehéz ezt meghatározni, mert szinte minden esetben más az, ami miatt azt mondom, hogy ezt muszáj meghívnunk.

- Milyen művészek után kutattok?

- Merész alkotók után, akik veszik a bátorságot arra, hogy valami olyat csináljanak, ami kockázattal jár, vagyis képesek a konvencióktól eltérni. Fókuszban van a fizikalitás, a test, annak jelenléte és esztétikája, de ennek természetesen számos megközelítése lehetséges. Idén érdemes lesz többek közt odafigyelni a Berlinben alkotó dán Christine Borchra, a japán származású, szintén Berlinben élő Naoko Tanakára és a chilei származású, Hollandiában élő Rodrigo Sobarzo de Larraecheára, akik mind nagyon egyéni látásmóddal közelítenek a tánchoz.

- Milyen saját projekted lesz a fesztivál keretén belül?

- Ez egy tánckritikai laboratórium lesz a Nemzetközi Visegrádi Alap támogatásával. Ez egyrészt a szakmát célozza meg, amihez történt már egy előválogatás, felkértünk szakértőket a résztvevő országokból. Másrészt meghirdettük a workshopot fiatal tánckritikusoknak, szakíróknak, illetve tánc iránt érdeklődőknek, és a beérkező jelentkezők közül egy szakmai zsűri országonként három résztvevőt választott ki. Ez azonban csak az egyik modulja a rendezvénynek, lesz ennél egy sokkal közvetlenebb csatlakozási pont is a fesztivállal, amit tavaly indítottunk útjára: vitabeszélgetések, közönségtalálkozók formájában, amit idén a workshop szakértői fognak moderálni. A projekt harmadik része pedig egy online kommunikációs felület lesz, egy blog, amit szintén a workshop-résztvevők szerkesztenek majd. De más kísérőprogramjai is lesznek a fesztiválnak (www.l1dancefestival.blogspot.hu, www.l1.hu): Pásti Nóra és a MAMÜ kiállítása a MU Színházban, Joe Alegado tánctréningje a Magyar Táncművészeti Fősikolán és Maik Riebort improvizációs műhelye a Trafóban, valamint filmvetítések.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Horgas Eszter: „Prés alatt vagyunk mindannyian”

Csak ülünk és teázunk. Két különböző lakásban, a monitor két oldalán. Hiába, az ember olyan könnyen megszokja a személyes találkozások luxusát. Interjú karantén idején – a gépeken keresztül – Horgas Eszter fuvolaművésszel.
Klasszikus

Ez az időszak próbatétel, nem büntetés

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás nagycsaládi körben töltik az önkéntes izoláció idejét: fiuk, Gáspár oktatóvideókat készít, ők Leclair-műveket tanulnak. Ez az időszak próbatétel és kihívás, mondják.
Plusz

„A legelsők közt omlott össze és az utolsó lesz, ami talpra áll” – válságban a magyar zeneipar 

A hazai könnyűzene és azt működtető zeneipar szinte a járvány első pillanatában leállt és lefagyott. Koncertek, turnék, fesztiválok maradnak el, egy teljes iparág maradt az egyik pillanatról a másikra munka és bevétel nélkül, s persze a kreativitás terepei is beszűkültek és átalakultak. Zenészeket és zeneipari embereket – szervezőket, menedzsereket, sajtósokat, újságírókat – kérdeztünk arról, hogy mi történik velük most, hogyan élik meg a járványidőszakot és a válságot.
Klasszikus

Az interneten közvetítik a János-passiót a lipcsei Tamás-templomból

A koronavírus-járvány ellenére fel fog csendülni Johann Sebastian Bach János-passiója a lipcsei Tamás-templomban nagypénteken, az eseményt az interneten élőben közvetítik, és együtt éneklésre biztatják a nézőket.
Vizuál

A népharag miatt nem pótolta a Milói Vénusz karjait a Louvre restaurátora

A karokon kívül ékszerek és festék is volt eredetileg a szobron. Kétszáz éve, 1820. április 8-án fedezte fel az alkotást egy földműves.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc magazin

Táncold körbe Magyarországot online!

A Balaton és a Dráva folyó között, ahogy az öregek mondják, Somogyország dombos, erdőkben, mezőkben gazdag vidékén találjuk a magyar tánckincs legrégiesebb táncait. Ezen a héten a térség három táncával, az ugróssal, a kanásztánccal, valamint a lassú és friss csárdással ismerkedhetnek meg az Országos Széchényi Könyvtár közreműködésével.
Tánc ajánló

Online felvételekkel ünnepli Novák Ferenc Tatát a Nemzeti Táncszínház

A Kossuth-díjas koreográfus, rendező március 27-én ünnepelte 89. születésnapját. Ez alaklomból két különleges felvételt tesz közzé a Nemzeti Táncszínház most induló online sorozatában.
Tánc koronavírus

Menedékké alakították át a riói karnevál szambaversenyeinek arénáját

A világhírű helyszínen, a Sambadrome-on a koronavírus-járvány terjedésével szemben legvédtelenebbeket helyezik el.
Tánc koronavírus

Magyar balett-táncos szórakoztatta a reptéren várakozókat

A szintén hazafelé tartó művész így próbálta oldani a stresszt azokban, akik még csak most indultak el hazájukba a koronavírus terjedése miatt. Kovács Zsolt Vencel az útközben tapasztaltakról is beszámolt.
Tánc interjú

„A humor minden karanténból kiszabadul” – Novák Ferenccel beszélgettünk születésnapján

A Kossuth-díjas koreográfus, rendező – a szakmában csak ’Tatának’ hívják – ma 89 éves. Születésnapján hívtuk föl, és most tudtuk meg tőle: 1 millió forintot ajánlott föl – a Magyar Táncművészek Szövetségén keresztül – tíz, a karantén miatt állás nélkül maradt táncosnak. Úgy gondolja: a Nemzet Művésze cím arra kötelezi őt, hogy visszaadjon a közösségének. Boldog születésnapot, Novák Ferenc!