Tánc

Ádám Andrea: "Az előadás gyújtson be egy szikrát"

2012.09.14. 07:04
Ajánlom
Az L1danceFest a hazai táncszcéna egyik legjelentősebb, külföldi és magyar produkcióiból válogató, éves eseményévé nőtte ki magát az elmúlt egy évtizedben. Ádám Andrea fesztiválszervezővel a szemle válogatási szempontjairól, az alkotók újszerűségéről és az idei fesztivál programkínálatáról beszélgettünk.

- Te mióta és milyen szerepet vállalsz az L1danceFest szervezésében?

- Ladjánszki Mártival való együttműködésünk most már több mint két éve kezdődött, ez lesz a harmadik fesztivál, aminél őt segítem. Márti jobb keze vagyok, a szervezésben asszisztensként, egyfajta koordinátorként veszek részt. Idén lesz először, hogy egy saját projektem is fut majd a fesztivál égisze alatt.

- Céljait, jellegét tekintve honnan indult és hol tart most az L1danceFest?

- Tizenegy éve volt az első fesztivál, ami először még az L1-tagok munkáit hivatott bemutatni, tehát alapvetően egy nemzeti platform volt. Az elmúlt három-négy évben alakult át egy nagyon kritikusan szelektált, nemzetközi szemlévé. Igyekszünk a nemzetközi fesztiválközönség érdeklődését is felkelteni egy olyan programösszeállítással, ami más nagy európai fesztiválééval is felveszi a versenyt  Ez azt jelenti, hogy többségben vannak a külföldi előadások, de minden fesztivál próbál legalább két-három új magyar produkciót is bemutatni. Az idei évben magyarok közül látható lesz Ladjánszki Márti egy koprodukciója Josha  - a portrait címmel a MU Színházban, a Zéró Balett A hang közepe című felújított előadása a Bakelitben és Vass Imrének egy premierje, a Gap  - the soloist a Nemzeti Táncszínházban. Ezen kívül lesz még egy kisebb fesztivál is a fesztiválon belül: a Frissek Speciál, Lengyel Kata Frissek ciklusának egy külön kiadását is láthatja majd a közönség.

- Mennyiben volt más az elmúlt egy-másfél év az után, hogy 2011-től megszűnt az L1 Táncművek?

- Most már nincs próbahelyünk, irodánk, ami valamelyest megnehezíti a működésünket, de a fesztivál struktúráját ez mégsem alakította át. Az arculat annyiban változott, hogy az elmúlt évben nagyon erősen próbáltuk feltérképezni, hol tart a magyar táncszcéna, főleg a feltörekvő fiatalokat tekintve, és kiket tudunk valamilyen formában támogatni. A kézzelfogható anyagi támogatáson kívül szervezeti hátteret is biztosítunk ezeknek a fiataloknak, rezidenseknek, illetve bemutatkozási lehetőséget is kapnak. Ezzel egyrészt közösséget akarunk építeni közöttük és az L1-tagok között, másrészt figyelemmel kísérjük az aktivitásukat.

- Az L1danceFest program fellépőit nagyrészt külföldön keresitek. Közösen járjátok a külföldi táncfesztiválokat?

- Megpróbálunk mind a ketten minél többet utazni. De úgy tudjuk legjobban lefedni a palettát, ha felosztjuk egymás közt a fesztiválokat, külföldi eseményeket, tehát legtöbbször nem együtt utazunk. A kint látottakból közösen rakjuk össze a programot. Olyan szinte sosem fordul elő, hogy legalább egyikünk ne lássa az előadást, mielőtt meghívjuk. Márti lehetőséget ad nekem arra, hogy javaslatokat tegyek, de a döntést ő hozza meg a végleges programról. Ő állítja össze a fesztivál fellépőinek névsorát, ugyanakkor az én javaslatomra is kerültek már be programok. Az egyik ilyen nagy büszkeségem, a Me and the Machine különleges installáció-performansza, amit a British Dance Edition kortárs táncplatformon láttam idén februárban. Két napon lépnek fel nálunk, és a tízperces „élmény"-ekre már előtte regisztrálni kell, a harmadik napon pedig workshopot tartanak.

- Milyen messze mentek el egy-egy előadásért? Milyen országokból válogattok?

- Évek óta gyűlik egy lista, hogy hol, milyen fontos fesztiválok vannak. Az ezekre való ellátogatásainknak elsősorban az anyagiak szabnak határt, azaz minél közelebb van az adott fesztivál, annál nagyobb eséllyel tudunk elmenni rá. Tavaly novemberben a berlini Nordwind fesztivál például azért volt különösen izgalmas, mert az északi országok legérdekesebbnek ítélt produkcióit vonultatta fel Skandináviából és Izlandról, ahova kevés eséllyel jutunk el. Berlin ilyen szempontból is jó központ, mivel sok alkotó él ott a világ minden tájáról. Így idén az az érdekes helyzet állt elő, hogy számos Berlinben élő, de nem német nemzetiségű művészt hívtunk meg, amiben a Goethe Intézet jó partnernek bizonyult.

- Mik a legfontosabb szempontok, amiket figyelembe veszel a válogatásnál?

- Az első biztosan az, hogy érzékileg hatnia kell rám az adott előadásnak, valamilyen szempontból fel kell keltenie az érdeklődésemet. Ez egy kevésbé szakmai szempont. Ha ez megtörténik, akkor mérlegelek, hogy a produkció mennyire hoz újat, van-e olyan üzenete, ami aktuális lehet nálunk itt és most, illetve mennyire egyedi, látunk-e hasonló előadásokat az év során máshol is. Az újszerűség tehát fontos szempont, valamint az, hogy a produkció begyújtson egy szikrát. De nehéz ezt meghatározni, mert szinte minden esetben más az, ami miatt azt mondom, hogy ezt muszáj meghívnunk.

- Milyen művészek után kutattok?

- Merész alkotók után, akik veszik a bátorságot arra, hogy valami olyat csináljanak, ami kockázattal jár, vagyis képesek a konvencióktól eltérni. Fókuszban van a fizikalitás, a test, annak jelenléte és esztétikája, de ennek természetesen számos megközelítése lehetséges. Idén érdemes lesz többek közt odafigyelni a Berlinben alkotó dán Christine Borchra, a japán származású, szintén Berlinben élő Naoko Tanakára és a chilei származású, Hollandiában élő Rodrigo Sobarzo de Larraecheára, akik mind nagyon egyéni látásmóddal közelítenek a tánchoz.

- Milyen saját projekted lesz a fesztivál keretén belül?

- Ez egy tánckritikai laboratórium lesz a Nemzetközi Visegrádi Alap támogatásával. Ez egyrészt a szakmát célozza meg, amihez történt már egy előválogatás, felkértünk szakértőket a résztvevő országokból. Másrészt meghirdettük a workshopot fiatal tánckritikusoknak, szakíróknak, illetve tánc iránt érdeklődőknek, és a beérkező jelentkezők közül egy szakmai zsűri országonként három résztvevőt választott ki. Ez azonban csak az egyik modulja a rendezvénynek, lesz ennél egy sokkal közvetlenebb csatlakozási pont is a fesztivállal, amit tavaly indítottunk útjára: vitabeszélgetések, közönségtalálkozók formájában, amit idén a workshop szakértői fognak moderálni. A projekt harmadik része pedig egy online kommunikációs felület lesz, egy blog, amit szintén a workshop-résztvevők szerkesztenek majd. De más kísérőprogramjai is lesznek a fesztiválnak (www.l1dancefestival.blogspot.hu, www.l1.hu): Pásti Nóra és a MAMÜ kiállítása a MU Színházban, Joe Alegado tánctréningje a Magyar Táncművészeti Fősikolán és Maik Riebort improvizációs műhelye a Trafóban, valamint filmvetítések.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

A néző bosszantása és kényeztetése – jegyzetek az idei POSZT-ról

Ha valaki valóban egy fesztiválra kíváncsi, arról szeretne összbenyomást kapni, leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Csak látszólag egyszerű megoldás, hogy módszeresen végignézi valamennyi előadást.
Zenés színház

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Tánc

40 évesen Júliát táncolni? Nem lehetetlen!

Kenneth MacMillan Rómeó és Júlia-koreográfiájának címszerepében debütál New Yorkban a 40 éves ragyogó szépség, Stella Abrera.
Zenés színház

Bartók Plusz Operafesztivál: Rohanok koncertről koncertre

Milyen jó is azoknak, akik nem szeretik a klasszikus zenét! Jaj nem, persze nem úgy értem, szóval milyen könnyű is azoknak... Hm, nem, nem könnyű, sőt... Akkor meg milyen jó azoknak, akik két-három helyen is tudnak lenni egyszerre! Olyan meg nincs...
Vizuál

Hollywood elfeledett férfi ikonja

James Dean és Marlon Brando mellett a legnagyobb sztárok közé tartozott - míg rájuk azonban ma is emlékszünk, Montgomery Cliftnek csak zseniális filmjei maradtak fent.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Tánc balett

40 évesen Júliát táncolni? Nem lehetetlen!

Kenneth MacMillan Rómeó és Júlia-koreográfiájának címszerepében debütál New Yorkban a 40 éves ragyogó szépség, Stella Abrera.
Tánc videó

Szergej Polunyinnak az őrület is jól áll, de még mennyire

A szupersztár balett-táncost ezúttal egy ikonikus brit divatfotós, filmkészítő Rankin kérte fel közös munkára, amiből egy igen erős anyag született.
Tánc simkó beatrix

A Simkó-Grecsó páros hozta el a Tánc Fesztiválja fődíját

A Frenák Pál Társulat és a Pécsi Balett is két-két díjat kapott a veszprémi tánctalálkozó után – írta meg a szinhaz.hu.
Tánc balett

Miért ábrázolják ügyefogyottaknak az ázsiaiakat a balettben?

Egy Amerikában élő filipino táncos éles hangú véleménycikket jelentetett meg, amelyben arra hívja fel a figyelmet, hogy a klasszikus és modern balettdarabokban az ázsiai figurák rendre sematikus, sokszor nevetséges karakterekként tűnnek fel.
Tánc feledi jános

Feledi János a Közép-Európa Táncszínház új művészeti vezetője

A táncos-koreográfus szeptember 1-jén kezdi meg munkáját a társulat élén.