Aki először lát a színpadon és megpillantja a 197 centis termeted, az aligha vár tőled könnyed és gyors mozdulatokat. És mégis. Hogyan birkóztál meg a tanulmányaid és a színpadi munkáid során a csöppet sem szokványos adottságaiddal? Áldás vagy átok?
Eleinte nagyon nehéz dolgom volt. Amikor elkezdtem táncolni, a hosszú végtagjaim, a lábam, a kezem akadályozott abban, hogy szépen mozogjak. Nem tudtam ugyanis kellőképpen irányítani őket. Sokévnyi gyakorlással megtanultam, hogy hol van a végtagjaim vége és miképp tudom uralni azokat.
A Pécsi Művészeti Szakgimnáziumba jártál, a felvitelinél sem volt ez gond?
Nem, sőt örültek annak, hogy ilyen magas vagyok, mert minél nyúlánkabb valaki, annál jobban látszódik a színpadon és annál látványosabbak a mozdulatai.
Koncz Péter (Fotó/Forrás: Pécsi Balett)
Hát az biztos, hogy a termeted eleve konkrét karakterekre szán, amit a Pécsi Balett művészeti vezetése tudatosan ki is használ. Ilyen volt a Ken Kensey-adaptáció, a Száll a kakukk fészkére 2016 nyarán, amelyben az indián óriás, Bromden főnök szerepét táncoltad. Bizonyára nem ez volt az egyetlen.
Ilyen volt még a Faust, az elkárhozott című darabban Mefisztó szerepe 2016 tavaszán. Nagyon szeretem azt a művet. Dubrovay László zenéje a Zuglói Filharmónia élő előadásában hangzott fel, Vincze Balázs kétszer ötvenperces nagy balettjében, monumentális díszlettel és jelmezzel.
Mefisztó karaktere áll talán a leginkább közel a szívemhez.
Nem is tudom, hogy van-e olyan szerep, amelyet ne szerettem volna. Mindegyik egy külön világ. Mindig másnak lenni, másként megcsinálni a dolgomat.
Az egyik budapesti vendégszereplésetek a Carmen volt január közepén, ebben Escamillót formálod, ami szintén jutalomjáték neked.
Életvidám, nagyképű, a külsőségekre adó karakter, nem volt nehéz dolgom vele.
Koncz Péter a Carmenben (Fotó/Forrás: Pécsi Balett)
Vagyis kimondottan törekszel arra, hogy a táncon kívül valami színészi pluszt is nyújts a színpadon?
Magát a tiszta táncot is szeretem, elveszni a mozdulatok tömkelegében szintén fantasztikus dolog, de megszemélyesíteni egy figurát jóval komplexebb feladat.
Milyen eszközrendszere van egy táncosnak a karakterformálásban, hiszen nem beszéltek, nem énekeltek, csak a mozgás van, és ez utóbbi is a koreográfia által megkötött keretek között létezik?
Maga a megjelenés nagyon fontos, a figura magatartása, a gesztusai, ahogy az emberekhez, a dolgokhoz viszonyul, mindenhez külön érzelmet párosít. Meg kell alapozni, hogy az egyes szituációkban, miképp viselkedik az adott karakter.
Koncz Péter (Fotó/Forrás: Pécsi Balett)
Az előadás alatt van lehetőséged arra koncentrálni, hogy ezeket a jellemvonásokat megjelenítsd, miközben fizikailag teljesítened kell azt, amit a koreográfus elvár tőled? Mekkora teher a kettőt összehozni?
Nem nagy teher, mert a darabot rengeteget gyakoroljuk, és az előadás alatt arra már nem kell odafigyelnem, az már benne van a „winchesterben”, működik magától.
Amikor kinn vagyok a színpadon, már csak a szereppel kell foglalkoznom.
Van, aki a komfortzónájában szeret mozogni, az a biztos és a pihentető, van, aki pedig szereti, ha csöppnyi változások azért vannak, mert arra frissen tud reagálni. Te melyik vagy?
Ez utóbbi. Egy karakter soha nincs kész. Ha van lehetőségem arra, hogy egy kicsit mássá, színesebbé formáljam a karaktert, akkor megteszem. De a lényeges pontoknál a szerep mindig ugyanaz marad.
A kicsi változás tehát inspirál, de a megdöbbentő szituációkat hogyan tudod kezelni? Mi volt a legextrémebb helyzet, amivel találkoztál a színpadon?
Amikor eltört egy szék alattam a Carmen egyik előadásán. Megijedtem, de beépítettem a koreográfiába. Vagy amikor ösztöndíjasként a kezdetekkor a Pécsi Balettnél a Spartacusban elszakadt a jelmezem, és minden fordulatnál összevissza csapódott, lehetetlen volt táncolni benne.
A következő darabotok, amelynek bemutatója egyelőre csúszik a Piroska és a farkas lesz, mondjuk úgy, hogy főpróbakész. Ha előre tippelnem kellett volna, azt mondtam volna, hogy a farkas leszel.
Méghozzá félelmetes farkas.
Pedig nem vagy vérszomjas típus.
Nagyon szelíd vagyok, és mindig próbálom az élet jó oldalát meglátni. Most éppen egy rövidfilmet készítettünk arról, hogy a karantén világban, hogy telnek egy táncos napjai.
Koncz Péter videója a bezártságról és a magányról:
Fejléckép: Koncz Péter (fotó: Fabinyi Nóra / Pécsi Balett)
hírlevél
