Tánc

Akkor mostantól a néptánc is versenysportág lesz?

2019.10.15. 17:05
Ajánlom
4077 csapással 2 percen belül világrekordot döntött a Fricska Táncegyüttes, és ezzel együtt megszületett a #NeptancSport hashtag az interneten. A Fricska világrekordjának önmagán túlmutató jelentősége van, és talán egy tendenciát is jelez a néptánc műfaján belül.

Sosem felejtem el az egyik tánctanár megjegyzését, aki egy gyimesi kurzuson azt mondta, azért olyan laposak és földközeliek a tánclépések ezen a tájon, mert a meredek hegyeken végzett, egész napos munka után már nem volt erejük magasra emelgetni a lábukat. A néptánc a táj jellegzetességeihez igazodva, a közösség életmódjával együtt, organikusan alakult. Ebből a szempontból érdekes az a folyamat, amit a Fricska Táncegyüttes most a maximumra járatott, a néptánc felgyorsulása. Vajon ez csak a városi ember ingergazdag, gyors életmódjával volna összefüggésben? 

Nézem a videót, amint a Fricska táncosai épp megdöntik a rekordot, amit előzőleg is ők állítottak föl, hiszen senkinek nem jutott eszébe eddig ebben versenyezni. Egyiküknek rózsaszín kineso tape az alkarján, valószínűleg ízületi gyulladást kapott a felkészülés során. Legyőzték saját magukat, és felülkerekedtek önnön korlátaikon. Igaz, hogy

a mozdulatok olyan gyorsak és szükségszerűen lebutítottak, leegyszerűsítettek, hogy arra az a marossárpataki, vagy őrkői táncos sem ismerne rá, akitől eredetileg vették a figurát,

így ez táncnak is nehezen volna nevezhető. Persze itt most a fizikai teljesítményen van a hangsúly, és senki sem kérdőjelezné meg, hogy ők magasan képzett táncosok, akik tudnak "szépen is táncolni". De vajon mi motiválta a Fricska táncosait abban, hogy egy alapvetően szociális táncból (értsd: a szerepe a szórakozás) művészetté emelt műfajban világrekordot állítsanak föl, és ezzel a sport is bekerüljön a néptánc lehetséges funkciói közé?

fricska-012959.jpg

Fricska Tánegyüttes a tagcserék előtt, még Moussa Ahmeddal

A Fricska több interjúban elmondta, hogy céljuk a magyar kultúrát „modern köntösbe” öltöztetve megismertetni a világgal. A modernizálásra nyilván azért van szükség szerintük, mert jelenlegi formájában – ami alapvetően a tradicionális formákhoz való ragaszkodás – nem tarthat számot nagy érdeklődésre. Annyiban igazuk lehet, hogy még mindig viszonylag kevés olyan kortárs kísérletet látunk, ami a néptáncból induló új színházi, táncos nyelv létrehozására törekedne. (Az más kérdés, hogy sokak szerint a progresszió eleve nem elvárás a néptánccal szemben).

Csakhogy amikor a Fricska „modern köntösbe” bújtat, semmivel sem tesz többet, mint amennyit ez a kifejezés magába foglal: megváltoztatja a külsőt, de ettől még belülről nem gazdagítja a műfajt.

Pontosan úgy, mint azok a népzenei feldolgozások, amik során a rockzenében használt hangszerekkel játsszák el a közismert dallamokat, ezáltal közelebb hozva azokat a mai hallgató füléhez. Ezek a zenék nem nyitnak új utakat a népzenéből induló könnyűzene előtt, nem válnak érvényes „világzenei kíséretté”, hanem egy viszonylag konzervatív szemléletet képviselve egy kortünetet jeleznek.

Ha a belső motivációját akarom megérteni ezeknek az extrém „modernizálásoknak”, nem tudok nem gondolni azokra a sztereotípiákra, amik a néptáncot övezik, miszerint ők a múltban ragadtak, és poros hagyományokhoz ragaszkodva, egy már letűnt kultúrát tartanak életben mesterséges lélegeztetéssel. Miközben él ez a közvélekedés, a néptáncosok és -zenészek belülről azt élik meg, hogy egy vibráló, friss energiákkal teli közeg részesei, aminek része a mozgás és zene öröme, és nem utolsó sorban a versenyhelyzet is. Ugyanis a legényeseknek valahol ugyanaz a lényege, mint a breakeseknél a battle-eknek – lásd a témában korábbi cikkünket –, hogy egyesével kimerészkedve a zenekar elé, a szólótáncban összemérjék magukat. Azt hiszem, a Fricska ezeket a sztereotípiákat is felül akarja írni, és megmutatni a világnak az ő belső megélésüket, hogy mennyire jelenvaló ez a kultúra, és milyen virtuózak ezek a táncok – csakhogy a nagy erőlködés mindig izzadságszagot eredményez.

Az is felmerül, hogy miért éppen a gyorsaságban látják a modernizálás útját? Emlékszem, valamikor 2006 körül kerültek fel a YouTube-ra a Romafest Gypsy Ensemble videói, amikben akkori szemmel nézve elképesztő gyorsasággal és szinkronban táncoltak férfi cigánytáncokat. Ma visszanézve ezek már nem is olyan gyorsak, az elmúlt tizenkét évben ugyanis nemcsak az élet, de a videó hatására a férfitáncok is felgyorsultak, legalábbis ahogy a táncházakban táncolják. Feltételezem, részben ezen videók hatására indult el az a folyamat, hogy a legényesező fiatalok felhúzzák a zenekar által játszott zene tempóját és ezzel az adrenalin azonnal az egekbe szökik. És mivel ez legfőképpen a férfiakra vonatkozik, ezzel egyidejűleg a néptánc "macsósodása" is egyre többeknél megfigyelhetővé válik.

Elegancia, egyediség, humor és részletgazdagság helyett mintha manapság a gyorsaság, az akrobatikusság, az erő válna a jó táncos legfőbb ismérvévé. A Fricska táncegyüttes példája legalábbis ezt mutatja.

Másrészt talán az is közrejátszhat ebben, hogy az alapvetően ortodox, purista szemléletű néptáncoktatásban a táncos adatközlők mozdulatait kérik számon, amik azonban egy-egy ember személyes, egyedi mozdulatai voltak. Azzal, hogy ezeket csoportos koreográfiákban, szinkronban táncoltatják, megmásíthatatlanul rögzítik ezeket a mozdulatokat, és arra kevésbé buzdítanak a tanárok, hogy stíluson belül maradva improvizáljanak a táncosok. Nemcsak a már meglévő, felgyűjtött mozdulatokat – vagy ahogy a legényesben mondják, "pontokat" – variálva, hanem esetlegesen a táncos egyéniségéből adódóan egyedi lépéseket is. Így aztán nem csoda, hogy amikor egy fiatal társaság a modernizálásra adja a fejét, a legkézenfekvőbbnek az tűnik számára, ha a mozdulatokat eltúlozva, felgyorsítva adja elő.

Harmadrészt – ahogy az most a balettben is téma –

a gyorsulásban, az akrobatikusságban szerepe lehet a közösségi médiának, és annak, hogy nagyon erősen vizuális kultúrában élünk, ahol a látvány az elsődleges információ.

A balettban is megfigyelhető az a tendencia, hogy a Facebook, az Instagram hatására a táncosok extrém hajlékonyságra törekszenek, negatív spárgába emelik a lábukat, versenyeznek abban, hogy ki tud több piruettet kiforogni, magasabbra ugrani, miközben a művészi kifejezés egyre inkább háttérbe szorul. A néptáncban ugyanez – jelen példa szerint – a gyorsaságban és akrobatikusságban jelentkezik, hiszen ez az, aminek befogadása semmilyen energia befektetést nem igényel a néző részéről.

Persze a Fricska vállaltan szórakoztatni akar, erre utalnak a látványos színpadi mosolyok, kigyúrt, tökéletes férfitestek, és a nézői reakciók is. A számok magukért beszélnek: 4077 csapás két percen belül, több mint 10 ezer lájk a Facebookon, többezres nézettségű videók, külföldi televíziós tehetségkutatós sikerek, fellépések New York-tól Pekingig. A Fricska elviszi a magyar népi kultúra hírét külföldre, és ha olimpiai sportág nem is lesz a magyar néptánc, ezentúl biztosan el lehet számoltatni az egyetemen a néptáncot testnevelés kreditként. De a krediteken túl számítanak-e a számok?

Lehet-e népszerű a népzene?

Kapcsolódó

Lehet-e népszerű a népzene?

Kell-e nekünk ez, amit Kodály, Bartók, vagy Kallós Zoltán olyan nagy erővel kutattak és próbáltak átmenteni egy másik kor számára – számunkra?

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Schiff András összerúgta a port a Montréali Szimfonikusokkal

A Montréali Szimfonikus Zenekar állítja: nem gondolják, hogy Schiff András tud vezényelni. A magyar muzsikus október végén dirigálta a kanadai zenekart, akkor történt az összetűzés.
Vizuál

Vecsei H. Miklós: „Nagyon remélem, hogy a Szép csendben bátorságot ad” 

„Végre egy gondolat, ami nem bűnöst és vádlottat hirdet, hanem a viszonyok teljes újragondolását” - mondja Vecsei H. Miklós a Szép csendben című új magyar filmről, amelyből egy nappal a bemutató előtt több filmrészlet is felkerült a netre. Mutatjuk.
Klasszikus

Ők azok az „amatőr karmesterek”, akik vezényelhetik a Fesztiválzenekart

Először hirdettek amatőröknek karmesterpályázatot, melynek eredményeként egy jogász, egy aneszteziológus, egy korrepetitor és egy csellóművész vezényelheti a Budapesti Fesztiválzenekart.
Klasszikus

Húszévesen már fesztivált alapított: Balog Alexandra

November 16-án szombaton mutatkozik be a Budapest Music Centerben szólistaként a Londonban diplomázó Balog Alexandra, aki alig 20 évesen alapította meg a Bozsoki Zenei Fesztivált és nemzetközi Nyári Akadémiát. Beethoven, Schubert és Kecskés D. Balázs művei hangoznak fel.
Tánc

"Ő volt A balerina" – 30 éve halt meg Lakatos Gabriella

Lakatos Gabriella az 1945 utáni magyar balettművészet egyik legnagyobb csillaga volt, akit semmi sem tántorított el a színpadtól: nyugdíjazása után énekes karriert épített. A táncos díva 1989. november 12-én hunyt el.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc gyász

Elhunyt Hegedűs Judit balettművész, Simándy József özvegye

Életének 85. esztendejében elhunyt Hegedűs Judit balettművész, aki már 14 évesen debütált az Operaházban, később negyedszázadon át a társulat megbecsült tagja volt.
Tánc magazin

"Ő volt A balerina" – 30 éve halt meg Lakatos Gabriella

Lakatos Gabriella az 1945 utáni magyar balettművészet egyik legnagyobb csillaga volt, akit semmi sem tántorított el a színpadtól: nyugdíjazása után énekes karriert épített. A táncos díva 1989. november 12-én hunyt el.
Tánc ajánló

Velekei László másodszor is táncszínpadra állítja az Anna Kareninát

Két évvel ezelőtt már készített egy táncszínpadi adaptációt Tolsztoj regényéből a GGTánc Eger és a Miskolci Balett közös produkciójaként. Most saját társulata, a Győri Balett számára készített friss koreográfiát Veleki László, ami november 9-én debütál Győrben, december 21-én pedig a Müpában.
Tánc ajánló

A Nemzeti Táncszínházban várnak az éjszaka csodái

4 év és 19 teltházas előadás után búcsúzik a Trafótól Az éjszaka csodái. A Weöres Sándor ihlette vizuális trip új helyen, a Nemzeti Táncszínházban kerül repertoárra, először november 7-én.
Tánc interjú

"Annyira hittünk ebben az őrületben, hogy a falon is átmentünk volna"

Negyven éve az akkori végzős klasszikus balett-évfolyam forradalmi hevülettől fűtve úgy döntött, társulatot alapít, és radikálisan új irányokat keres a táncművészeten belül. A Győri Balettről Kiss Jánost kérdeztük, akinek ez az utolsó évada társulatigazgatóként.