- Hogyan találkoztál a hip-hoppal, milyen táncos háttérből jössz?

- Jazzbalettel kezdtem tízéves koromban. Tizenkét éves lehettem, amikor Szücsi a Hip Hop Boyzból elindította a hip-hopnak nevezhető régi old school tánciskolát. Ez olyan "hipi-hopi" tánc volt. Oda jártam fél évig, aztán másfél évet szüneteltettem, mivel ez alatt, összesen hét évig focistának készültem. Két éven át Erika C iskolájába jártam, ahol Soós "tHüdő" Sándor volt a tánctanárom. Aztán otthagytam őket a középiskola után, és megalapítottam a New Dance World tánciskolát. Azóta is ennek az iskolának élek.

- Hogyan fejlődött a New Dance World egy nagy és jelentős tánciskolává?

- 2004-ben alapítottam meg a New Dance World tánciskolát Vecsésen, akkor tizennégy fő járt oda. Aztán beindultunk, amihez hozzájárult, hogy elkezdtem a fellépéseket ingyen vállalni. Jó pár évig ingyen jártam fellépni mindenfelé. Most 2012-ben 120-an vagyunk, összesen 380 fő járt az iskolába a nyolc év alatt. Ez nem egy hobbi tánciskola, az maradt itt, aki ennek tud élni és aki óriási tehetség, vagy ha nem az, akkor jó hozzáállása van, alázatos és céltudatos. Tehát ez a 120 fő egy kőkemény 120 fő. Az iskola felépítésével sok alázat, rengeteg munka és nélkülözés jár. Csak a munkámnak éltem és élek. Most már talán összeköthető a szórakozás a munkával, de az első hat év nagyon kemény volt. Talán pedagógus múlttal kellene rendelkeznem, de szerintem erre alapvetően születni kell.

- Hány tanárra jut ez a 120 fő?

- Egy személyre, rám. Vannak segédeim, Vladár Zsófi és Hamberger Barbara, akik kezdőkkel foglalkoznak, helyettesítenek, de még nem tanárok. A fiatal táncosok, akik bár ügyesek, de még abszolút tapasztalatlanok, nem tanítanak még. Így csak én tanítok nyolc éve.

- Melyik három momentumot emelnéd ki az eddigi karrieredből?

- 2005 év végén elmentem egy német turnéra másfél hónapra, az volt az első táncos munkám külföldön. Osztrák és német színházakban dolgoztunk egy musical produkcióban Falco-mixre és ABBA-ra. Aztán három évvel később elmentem revütáncosnak - abszolút nem az én műfajom - egy Costa Serena nevű olasz hajóra, ahol hét hónapig ment a turné. 2012 március végén jöttem haza Kínából. Akon magyar női felfedezettjével, Viva Starr-ral és egy komplett produkcióval mentünk el egy több mint huszonöt állomásos kínai turnéra, és ezután következett még csak a java. Most májusban a The Core csapatával megnyertük a hazai versenyt, és nyáron mi utazhatunk Las Vegas-ba a World Hip Hop Dance Championshipre, hogy összemérhessük a tudásunkat a legjobbakkal.

- Kurucz Sanyi és én. Amikor Kínában jártunk, volt egy kis időnk gondolkodni, és megalapítottuk a The Core-t. Ez az első közös munkánk. Mi stílusban, viselkedésben elütünk egymástól, én járok inkább a realitás talaján, Sanyi pedig a művész, aki álmodozik, néha én fogom vissza a hóbortos álmokat. De éppen ettől vagyunk mi jó  páros, kiegészítjük egymást. Már egy éve együtt dolgozunk, rengeteget beszélgetünk és agyalunk, közben pedig nagyon jó barátok lettünk. Kurucz Sanyinak sem volt párja eddig a színpadon, ahogy nekem sem, most pedig mi egy párként dolgozunk, akiket bárhová el lehet hívni fellépésre.

- Ki a másik hat tagja a The Core-nak?

- Magyarországon most már három-négy éve megvan az a tíz-húsz táncos, aki a profi szakmában mindig megállja a helyét. Közülük nyolcból állítottuk össze a csapatot. A The Core tagjai: Kelemen Katalin volt megatáncosunk, Szabó Anikó táncos-koreográfus, Likovics Alexandra többszörös fitness Magyar- és Európa-bajnok, Túri Lajos mint a klasszikus vonal, szintén volt megatáncos, valamint mi ketten, Kurucz Sanyi és én. A két breakesünket azért mondom a végére, mert májustól, azaz a Hip Hop International Hungary napjától reméljük, hogy már táncosok is: ők Szénási Gergely és Nguyen Péter.

- Mit vártok rövid és hosszú távon a Las Vegas-i szerepléstől?

- Kurucz Sanyi és a csapat az első helyezést várja. Ez egy elérhető álom, mert Magyarország meg tudja állni a helyét és akár győzni is tud. Aki megnyeri, az onnantól kezdve amerikai állampolgár, még ha nem is papíron. Én azt gondolom, hogy az első tízet pályázzuk meg, és ha az első tízben vagyunk, akkor ott elkezdek álmodozni arról, hogy igenis létezik az, hogy nyolc magyar megváltja Amerikát.

- Mennyire hiteles a hip-hop Magyarországon?

- Olyan táncstílus, hogy hip-hop, nem létezik, de a könnyebbség kedvéért nevezzük így. A hip-hop egy életvitel, egy szubkultúra. MC-zés, graffiti, electric boogie, break és ma már az új stílusok közül waacking, swag, new style stb. - a new style maga az új stílus, a megújulás. Ahogy a világ megújul, úgy a tánc is. Bizonyos értelemben ma abszolút abnormális dolgokat táncolunk, de szerencsére, ha férfiként női táncot táncolok, ez már nem szúr szemet senkinek. Ez egy jó dolog, unisex lett a tánc, és nem az van, hogy a fiúké a break, locking, poping és electrick boogie, a lányoké meg csak pom-pom tánc és discotánc. Magyarországon nem létezik hip-hop, csak "hiphoppolás", ahogy itt nevezik. Az európai emberek zárkózottabbak az amerikaiaknál, utóbbiak háromévesen és nyolcvanévesen is önmagukat adják. A hip-hop egy ilyen dolog: önmagamat adom. Ha tudok rajzolni, akkor nem virágokat rajzolok, hanem egy graffitit. És ugyanígy van a rappeléssel is: ha nem énekelni szeretek és nem a szolfézs óra érdekel, akkor elmondom rapben azt, ami ott legbelül van. Ez bizsergető érzés tud lenni. A hip-hop dac. Kicsit dacolok azzal, hogy piercingem van, bő gatyám és kemény basszus szól a kocsimban.

- Ebben az is benne van, hogy Magyarországon nem értik vagy félreértik a hip-hop kultúrát?

- Az átlag magyar embernek a munka jutott és nem a társasági élet. Begubóznak a társaságukba vagy a családjukba, otthon a munka után pihenik ki magukat és reggel megint mennek dolgozni. Nincs szieszta, nincs pihenés, pedig a világon nagyon sok helyen szánnak időt a pihenésre. Maga a hip-hop azért nem tud működni Magyarországon, mert a hip-hop egy korlátlan felszabadultság és szólásszabadság. Bármit nyugodtan beletehetsz a rajzodba, a graffitidbe, bármit elmondhatsz rappelve vagy eltáncolhatod. Ilyen például a krump stílusa, aminek az az üzenete, hogy ne verekedj az utcán, hanem táncold szét a másikat.

- A táncos szakma felől nézve van respektje annak, amit ti csináltok a The Core-ral?

- Azt gondolom, hogy ez a nyolc fő, aki összeállt, meg tudja mutatni Magyarországnak, hogy igen, helyünk van Las Vegasban. A kétkedők, irigyek egyik legnagyobb problémája az, hogy nem önmagukban keresik a hibát, hanem mindig a másikban. Én folyamatosan elérem azt, amit szeretnék, de cserébe tizennégy éve a munkámnak és az álmaimnak élek. Az örömöm megvan, mert élek-halok a táncért, de ez rengeteg lemondással jár. A kollégák és azok a gyerekek viszont, akik nem sikeresek, nem gondolkoznak el azon, hogy vajon azért van ez, mert nem táncol, nem gyakorol eleget otthon vagy azért, mert amúgy sem kéne ezzel a műfajjal próbálkoznia. A tánc művészet, de ehhez intelligens, kommunikatív, empatikus táncosokra, előadóművészekre és tanárokra van szükség.

- Meg tudsz élni a táncból?

- Én meg tudok élni belőle. Igaz, a nap huszonnégy órájából tizennyolcat dolgozom, ez az átlag. Egy tánciskolát vállaltam polgári állásként, és a saját karrieremből, Alexa Christianból élek meg. Ha elmegyek asztalosnak és az első tíz asztalos közé tartozom, akkor meg tudok élni belőle. Ez ilyen egyszerű. A top ötven táncos stílusirányzatokra bontható, klasszikus, latin-amerikai és modern (hip-hop, new style stb.). Én B osztályos latin versenytáncos voltam, amikor abbahagytam. A klasszikus táncot nézve közép szinten vagyok, a hip-hopot viszont magas szinten művelem. Most multifunkcionális táncosokra van szükség, akik egy stílusirányzatot tökéletesen tudnak. Ha valaki csak balettozik vagy csak modernezik, annak nehezebb, itthon talán soha nem is sikerül megélnie belőle. Aki Magyarországon akar táncolni, annak több stílust is jól kell tudnia.

- Hogyan viszonyul az intézményesült szakma hozzátok?

- Szerintem az ötven legjobbnak megadják a respektet, de ez is változó. A többi sok ezer embert pedig, aki hasonló stílust táncol, megvetik. Ehhez hozzátartozik, hogy az ötven legjobb tánctanár után olyanok következnek, akik nem hogy nem oktathatnák a hip-hopot, hanem nekik maguknak is abba kellene hagyniuk a táncot. Sajnos a rosszul tanított és előadott produkciók miatt itthon már vagy huszonöt éve rossz visszhangja van a műfajnak.

- Azért van átjárás az intézményesült táncok és a hip-hop között. Hartmann Gábor például a Magyar Táncművészeti Főiskolán tartott street dance tréninget.

- Hartmann Gabi is benne van a legjobb ötvenben, és mint oktató a legjobb tízben is. Kiemelkedően jó tanár, aki régóta van a szakmában. Bár érezhetően a harminc év feletti tanárokat könnyebben elfogadják - én a klasszikus intézmények felől nézve még a ranglétra elején járok.