Tánc

Aliya Tanykpayeva: "Meg kell tanulni kontrollálni az érzelmeket"

2012.12.06. 07:08
Ajánlom
A kazah származású, harminc esztendős sztárbalerina Európa legnevesebb dalszínházai után idén ősszel az újraálmodott Anyegin Tatjanájaként debütált a Magyar Állami Operaház színpadán.

- Gyermekkorod nagy részét a Kazahsztán középső részén található Arkalik nevű kisvárosban töltötted, közel félnapnyi vonatút távolságra az ország kulturális központjaitól. Szakmáját tekintve mindkét szülőd polgári foglalkozású, művészeti tevékenységnek nyomát sem találni a családban. Hogyan kerültél a tűz közelébe?

- Nyolc éves voltam, amikor a szüleim beírattak egy helyi művészeti iskolába. Ezt nem egy hivatásos művészeket nevelő oktatási intézményként kell elképzelni, hanem afféle iskola utáni szakkörként. Azok a szülők, akik ezt megengedhették maguknak, és akiknek ez belefért az idejébe, ide hordták a gyereküket zenélni, rajzolni vagy táncolni. A balettet különben nem úgy választottam, hogy elkezdtem álmodozni róla, hogy balerina szeretnék lenni, hanem az egész gyakorlás közben tetszett meg: akkor, amikor kisgyerekként odaállítottak a rúdhoz és dolgozni kellett.

Azt, hogy maga balettezés egész pontosan miről is szól és milyen áldozatokkal jár, csak pár évvel később tapasztaltam meg igazán, amikor felkerültem Almatiba a balettintézethez. Hamar rájöttem, hogy ahhoz, hogy balett-táncos lehessek, az egész fiatalkoromat fel kell áldoznom. Eleinte kétségeim is voltak afelől, hogy végig tudom-e egyáltalán csinálni ezt az egészet. Ugyanakkor, amikor megéreztem, hogy pontosan hol is vagyok és milyen céllal, rájöttem, hogy itt nincs mese: dolgozni kell. Ez nem az a hely, ahol az ember megengedhetné magának, hogy elgyengüljön vagy, hogy egy kis időre is kiengedjen. Tehát fogtam magam és belevetettem magam a munkába.

- Felteszem, a szüleid nem repestek túlságosan az örömtől, amikor megtudták, hogy a lányuk kilenc évesen felkerül a több mint egymillió lélekszámú nagyvárosba.

- De még mennyire, hogy nem! Érthető, hogy rettentő módon féltettek. Különösen édesanyám, aki egy az egyben ellenezte az egészet. Édesapám úgy volt vele, hogy látszólag támogatta a felvételim a balettintézethez, titkon azonban azért reménykedett, hogy nem fog sikerülni. A felvételi eredménye végül keresztülhúzta a számításait (nevet).

- A tanulmányaidat követően szemtelenül fiatalon, mindössze tizenhét évesen kerültél be az Almati Nemzeti Balett Társulathoz. A korai siker nem törte meg a motivációd?

- Épp ellenkezőleg, borzasztó nagy felelősség hárult ezzel rám. Képzeld csak el: belépsz egy új társulatba, ahol szinte már teljesen le vannak osztva a lapok. Megvannak a balerinák a saját státuszukkal. Ilyen környezetben állandóan magas színvonalat kell produkálnod ahhoz, hogy ne járasd le magad előttük. Ami egy dologgal jelentett egyet. Méghozzá azzal, hogy még többet kellett dolgoznom (nevet).

- Két év után Almatiból Moszkvába, többek között a Bolsoj-csillagokat is foglalkozató Orosz Cári Balett Társulathoz kerültél.

- Az itt eltöltött négy év életem legsűrűbb és épp ezért egyik leggyümölcsözőbb időszaka volt. Naponta tizenkét órát gyakoroltunk, napi szinten voltak fellépéseink, ami nagyban hozzájárult, hogy nap mint nap meghaladjam magam. Gedeminas Taranda igazgató meglátta bennem az igyekezetet és egyre több előadást osztott rám. De nagy hatással volt rám például a társulat magántáncosa, Irina Szurnyeva is, aki elképesztő kitartással táncolt. Egyik nap a Diótörőt táncolta, másik nap a Csipkerózsikát, a rá következő napon pedig egy harmadik előadás címszerepét. Akkor azt gondoltam magamban, egyszer én is ilyen szeretnék lenni. Nem telt el kis idő, és én is azon kaptam magam, hogy egy nap alatt akár két előadásban is táncoltam.

Az igazi áttörést végül a Leonid Lavrovszkij koreografálta Rómeó és Júlia-előadás jelentette. Először is ez volt az első alkalom, amikor személyesen együtt dolgozhattam az ifjabbik Lavrovszkijjal, ő vezette ugyanis a betanulásom, másrészt pedig számomra a legörömtelibb meglepetésként a bemutató előtti utolsó napon rám osztották a premier-szerepet. A társulat igazgatójának volt egy olyan rendkívüli szokása, hogy szerettet minket az utolsó pillanatig kétségek között tartani. A három szereposztásból általában egy nappal a bemutató előtt árulta csak el, hogy kik fogják táncolni a másnapi premiert. Az utolsó pillanatban rábökött valamelyikünkre, hogy tessék, te táncolsz a bemutatón. Így jutottam én is ehhez a lehetőséghez és legnagyobb szerencsémre az előadás igen nagy visszhangot váltott ki Moszkvában. Ott aztán pedig tényleg széles a választék első osztályú balettelőadásokból. A produkciót nemcsak a közönség ette, mint a cukrot, a kritikusok is a legnagyobb elismeréssel írtak róla. A kritikákban Galina Ulanovához hasonlítottak! Mondanom sem kell, életem egyik legnagyobb élménye volt az az előadás!

- Moszkvai éveid alatt két nemzetközi megmérettetésen is szép eredménnyel szerepeltél. Permben harmadik díjjal, a luxemburgi versenyi pedig nagydíjjal jutalmaztak. Utóbbi helyezés egy magántáncosi felkérést is magával hozott a Bécsi Állami Operaházba. Korábban még csak nem is merészkedtél orosz nyelvű területnél távolabbra, Moszkvában épp kezdték megismerni a neved, a váltáshoz ráadásul mind a német, mind az angol nyelvtudásod hiányzott. Miért volt prosperáló számodra, hogy külföldön folytasd tovább?

- Még a meghívás előtt bekövetkezett az, amitől általában a leginkább tartok egy társulatnál. Történetesen az, hogy már nem látok magam előtt több perspektívát. A moszkvai együttesnél mindent elértem, amit el lehetett. Egyszerűen nem volt hová továbbfejlődnöm és elkezdett nyomasztani a gondolat, hogy ugyanazokat a szerepeket fogom újra és újra eltáncolni.

Különben is az a típus vagyok, aki előtt, ha nyílik egy új lehetőség, általában élni is szokott vele. Nem voltak hosszú távú elképzeléseim, hogy ez a választás pontosan milyen perspektívákat rejthet magában a jövőre nézve. Egyszerűen úgy álltam hozzá, hogy elmegyek, kipróbálom magamat és majd elválik, mi lesz belőle. Legrosszabb esetben is csak az történhetett volna, hogy hazajövök. De nem így alakult.

- Mint Vaganova-módszeren edzett balerina felfedeztél-e markáns különbségeket európai és poszt-szovjet származású táncos között?

- Ami a technikát illeti, érdemi különbséget nem igazán érzékeltem Bécsben. A próbák során sok a Vaganova-módszeren felnőtt balettmesterrel dolgoztam együtt. A táncosok között voltak különbségek, nem mindenki végezte ezt az iskolát, ami persze teljes mértékben természetes is. Ugyanakkor már kis idő elteltével feltűnt, hogy szemmel látható különbség van a poszt-szovjet területen táncoló balettművészek és az évek óta Európában tevékeny, orosz iskolán nevelkedett táncosok között. Ez az eltérés talán abban figyelhető meg leginkább, hogy az európai táncosok a tökéletes technikai kivitelezést szem előtt tartva sokkal jobban odafigyelnek arra, hogy minden egyes mozdulatuk megfeleljen a nagykönyvben leírtaknak, míg utóbbi esetben a táncos - a maga eredetiségében - inkább a szenvedélyes alakításra törekszik, és ezért kevesebb figyelme jut arra, hogy épp milyen szögben áll a lába. Ez persze csak az én észrevételem, ami nagyon szubjektív is lehet. Mindenesetre szerintem a legtöbb poszt-szovjet országból Európába érkező táncos átesik ezen a felismerésen. Amikor én ezt Bécsben észrevettem, egyben el is határoztam magam, hogy nagyobb figyelmet szentelek a technikára való folyamatos koncentrációnak, mert ez az, ami igazán a csúcsot jelentheti egy táncművész számára.

- Öt év elteltével, miután a Diótörőtől kezdve a Gisellen át a Csipkerózsikáig eltáncoltad Bécsben a klasszikus balett repertoár legjelentősebb szólószerepeit, 2009-ben a szakmai megújulás jegyében Zürichbe szerződtél a neoklasszicista vonalat képviselő Heinz Spoerlihez.

- Számos kihívás várt rám itt is. Újabb címszerepek, például a Spoerli által színpadra állított Rajmonda. Nagy hasznomra vált, hogy táncolhattam benne, hiszen a repertoárom egy újabb fontos klasszikus főszereppel bővült. A váltásnak igazából azért is éreztem szükségét, mert azok balettmesterek, akikkel már sokat dolgoztam együtt, már nem tudnak olyan instrukciókkal szolgálni, amelyek tovább segítenének a fejlődésben. Zürichben sok olyan mester foglalkozott velem, akiknek bőven volt új mondanivalója számomra.

- Az Operaház színpadán idén novemberben debütáltál az Anyeginben. Tatjana sok szempontból kiemelt jelentőségű helyen szerepel a karrieredben. Nemcsak a budapesti bemutatóra gondolok itt, hanem arra is, hogy az immár hat éve repertoárodon lévő szerepet Bécsben többek között már Solymosi Tamás oldalán is volt alkalmad eltáncolni. Hogyan változott benned ez a szerep az évek során?

- A bécsi bemutatón még érthető módon egy gondolkodásában és gesztusaiban is nagyon fiatal Tatjanát játszottam, az évek elteltével természetes a szerep átment egy bizonyos érési folyamaton, aminek eredményeképp most már egy teljesen másik nőt formálok meg benne. Sőt, szinte biztos vagyok benne, amennyiben később megint eltáncolhatnám, úgy ismét érne bennem a szerep. Ez ugyanis mindig összefüggésben áll a nőként megélt testi és lelki tapasztalatokkal.

Solymosi Tamás Anyeginje sok tekintetben újat hozott számomra a korábbi táncpartnerekhez képest. Mindig a legnagyobb figyelemmel igyekszem kontroll alatt tartani a mozdulataimat, amikor viszont Tamással táncoltam, folyton azt vettem észre magamon, hogy már benne vagyok a pózban, de hogy miképp kerültem oda, azt már nem tudtam volna megmondani. Erős testalkata révén még a legnehezebb emelésekkor is stabil kontrollal rendelkezik a partnere felett. A legegyszerűbben talán úgy tudnám elmondani, tökéletesen ellátja a férfi táncos vezető funkcióját. A közös fellépésekkor az is nagy előnyömre szolgált, hogy Tamás addigra már egy érett és világhírű táncos volt, aki már sok partnerrel táncolt előttem. Azt gyanítom egyébként, hogy mellette én 2007-ben még nagyon fiatalkának tűnhettem.

- Tatjana hiteles megformálásának elengedetlen feltétele Puskin művének minél mélyebb és átfogóbb megértése. A próbatermen kívül milyen háttéranyagokkal készültél az előadásra anno Bécsben és őszi bemutató alkalmával?

- Ami hasonlóképpen zajlott az az volt, hogy akkor is és most is rengeteget olvastam a könyvet. Lassan és alaposan lapozgattam a strófákat, mert valahányszor elmélyedek benne, mindig találok egy újabb árnyalatot, ami hozzásegít egy mélyebb megértéshez, legyen szó akár a fiatal szerelmes Tatjanáról, akár arról a férjes asszonyról, akinek már a társadalmi elvárások miatt nemet kell mondania szerelmének. Volt, hogy rám szóltak, hogy mit rágom már második hónapja azt a könyvet (nevet). A munkafolyamatot nézve már voltak különbségek a két előadásra való felkészülésem között. Bécsben először a koreográfiát kellett a lehető legpontosabban elsajátítanom, így sokkal inkább arra kellett figyelnem, miképp fogok kivitelezni egy-egy mozdulatsort. A budapesti bemutatóra való felkészüléskor viszont a koreográfia ismeretével már egy egészen más szintről kezdődhetett a munka. Remélem ez az előadásban is megmutatkozott.

- Az Anyegin bár az egyik legarányosabban felépített balettelőadások közé tartozik, ugyanez nem mondható el a felvonások eltáncolásához szükséges fizikai erőnlét elosztottságáról.

- Az energiáim beosztásának kérdése a harmadik részben ütközik ki a legjobban. Az első és második felvonás még majdnem, hogy normális megterhelést jelent, az utolsó felvonás során azonban már sokszor éreztem azt, hogy nem maradt erő a lábaimban, mintha mozdulni se bírnék. Ha valaki kimegy a színpadra - legyen szó bármilyenféle előadó-művészetről és átadja magát az érzéseinek, ez annyi energiát is fel tud emészteni, hogy a végére gyakran már semmi ereje nem marad. A kulcs tehát abban rejlik, hogy meg kell tanulni kontrollálni az érzéseket, hogy a táncos fizikuma az előadás végéig is kitartson.

- A felújított Anyegin-előadásról a Dancing Times is beszámolt. A lap kritikusa a leghosszabban két szereplőt, téged és Leblanc Gergely Lenszkij-alakítását dicsérte. Nem kellett sokat várni, hogy újra együtt láthassunk titeket a színpadon. December 8-tól három alkalommal lesz a táncpartnered a Diótörőben.

- Gergővel igazi élmény volt felkészülni a Diótörőre. Egyszerűen remek táncos, igyekvő, figyelmes és rendkívül tehetséges. Ilyen fiatalon ilyen magas színvonalon táncolni! Én mondom, hogy ez a fiú még sokra viszi. És persze ha már itt tartunk, szeretném megemlíteni Oláh Zoltán Anyegin-alakítását. Már több partnerrel táncoltam ezt az előadást, de ahogyan az első felvonásban a könyves pas de deux-t eltáncolja, azt kevesen tudják ilyen tisztán és kifinomultan előadni.

A Diótörőt természetesen már számos alkalommal táncoltam korábban. A darab már csak azért is közel áll a szívemhez, mert ez volt az első előadás, amiben mint magántáncos debütáltam. Ha körbenézünk a különböző operaházak téli repertoárján, azt látjuk, hogy nem feltétlenül az adventi időszakban tűzik műsorra. Bécsben például szeptemberben volt premierje az előadásnak, Zürichben, decemberben idén a Hattyúk tava van műsoron. A történet hangulatához kétség kívül a karácsony passzol a leginkább, ezért is örülök annyira, hogy itt a budapesti Operaházban a hozzá leginkább illő időszakban táncolhatom el Mária hercegnő szerepét.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

A mi Chicagónk

A Chicago a minőségi szórakoztatóipar egy legsikerültebb darabja. Nem azért persze, mert igen jól meg van csinálva. Inkább azért, mert jól ki van találva. Nemcsak a társadalmat leplezi le, de önmagát is. Alföldi Róbert rendezésében, a Kultúrbrigád és az Átrium előadásában pedig a mi, honi állapotainkat is.
Klasszikus

Varázslatosan festő koncertközpont épül Münchenben

Az osztrák Cukrowicz Nachbaur Architekte mérnökei építik azt a koncertpalotát, amelynek nagytermében 1800 néző kaphat majd helyet.
Klasszikus

Fidelio Klasszik: Bérczes, Elsässer, Tóth Vera

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása július 14-én lesz hallható a 92.1-en.
Vizuál

Frida hétfőnként is fogad

A nagy érdeklődésre való tekintettel július harmadik hetétől hétfőnként is látogatható a Nemzeti Galériában a Frida Kahlo-kiállítás.
Vizuál

Száz ólomkatonát cserélt egy vetítőgépre és az egész élete megváltozott

70 film, öt feleség, kilenc gyerek. A 100 éve született Ingmar Bergman titkát próbálják megfejteni hozzátartozók, munkatársak, kutatók, köztük a rendező egykori asszisztense, a magyar származású Katinka Faragó a legendás svédről készült dokumentumfilmben.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Tánc videó

Amikor a tánc találkozik a jelnyelvvel

Frenák Pál már rég kitalálta a kettő házasítását, sőt saját formanyelve egyik alapkövévé avatta, de itt egészen más, sokkal konkrétabb formában láthatjuk a találkozásukat.
Tánc ajánló

Csipkerózsika nővé válik

A Coincidance Társulat legújabb előadása, az Aurora egy olyan Csipkerózsika történet, amely Gyulai Júlia koreográfiájával a nővé válás univerzális történetét meséli el egy korántsem mindennapi táncelőadás formájában.
Tánc cirkusz

Elefántfürdetéssel indul a Cirkuszok Éjszakája

Idén is elefántfürdetéssel indul szombaton Balatonlellén a Cirkuszok Éjszakája. Az országos sorozat keretében a Magyar Nemzeti Cirkusz, a Richter Flórián Cirkusz, a Fővárosi Nagycirkusz, az Exit Cirkusz és az Eötvös Cirkusz várja különleges programokkal a közönséget.
Tánc recirquel társulat

Ukrán artisták, anyaföld és elemelkedés a Recirquel új előadásában

Idén is meghívást kapott a világ legnagyobb előadó-művészeti fesztiváljára a Recirquel. Ezúttal a Vági Bence által rendezett, hét világklasszis ukrán artistát felvonultató My Land című előadást viszi a társulat.
Tánc gyász

Elhunyt a Macskák koreográfusa

Gillian Lynne, 92 éves brit művész vasárnap este halt meg a londoni Princess Grace kórházban - közölte Twitter-üzenetben férje, Peter Land színész.