Álló és üvöltő taps fogadta a magyar táncegyüttest – meghódította Oszakát a Győri Balett

Június végén lépett fel a Győri Balett az oszakai Expón. Hogyan fogadta a közönség a produkciójukat?

Az előadás fantasztikus élmény volt. Nagyon fontos visszajelzés a Győri Balett társulatának, hiszen Magyarországon elkényeztet minket a közönség, ezért mindig nagy jelentősége van a nemzetközi tekintetnek, hogy hogyan látják kint a munkánkat, a repertoárunkat. Rendkívül pozitív megerősítést kaptunk Oszakában, ahol már az érkezésünkkor szép számmal akadtak jót ígérő előjelek. Például ahogy megérkeztünk a helyszínre, egy kisebb tömeg elkezdett minket követni, fényképezni. Amikor megkezdtük a próbát a fesztiválszínpadon, a szervezők jelezték, hogy a nézők már kint állnak.

Mivel kint 35 fok volt, megkértem a szervezőket, hogy inkább engedjék be a közönséget, nehogy elájuljanak a nagy melegben. Meghúztuk a próbát, pedig pont a mi társulatunk a legtöbb tagot számláló és a legnagyobb színpaddal rendelkező kortárs balettegyüttes, minden fellépéskor több órát vesz igénybe, hogy a művészetünket a fellépőhely adottságaihoz tudjuk adaptálni. Amikor elkezdtek beszivárogni a nézők, promóciós anyagokat vetítettünk a társulatról a LED-falakon, és már akkor feszült csend uralkodott. Aztán ahogy elkezdődött az előadás, mindjárt szokatlan dolog történt: egyszerre több százan kezdték el videózni a színpadi történéseket. Ugye, Magyarországon minden színházban tilos ez, ott viszont egyrészt elfogadottabb, másrészt egy speciális helyzetben léptünk fel. A szervezők arra is felkészítettek minket, hogy az ottani közönség nagyon fegyelmezett, nem jellemző rájuk a vastaps, ehhez képest – bár az előadás alatt ez valóban érezhető volt – a meghajlásnál álló és üvöltő tapsot kaptunk. Tényleg hatalmas siker volt.

Részlet a Győri Balett Romance című produkciójának oszakai előadásából (Fotó/Forrás: EXPO 2025 Magyarország)

Melyik előadásukkal szerepeltek?

Körülbelül négy-öt évvel ezelőtt kezdtük el azt a módszert, hogy feldaraboljuk a repertoárunkat, amivel részben menedzseljük is az együttes utazásait, megjelenéseit. Az egyik előadást például csak Győrben játsszuk, a másikat csak Budapesten. A mindkét helyszínen gyakran játszott produkcióinkkal pedig országon belül, a határon túlra és a nemzetközi térbe indulunk turnéra. Ennek nyomán született meg a 2012 óta repertoáron lévő, Romance című darabunk egy kivonata is, melyet több szempontból is érdemes megmutatni a külföldi, sőt kifejezetten a japán közönségnek. Az előadás ugyanis Kodály Zoltán műveire készült, Japánban pedig a Kodály-módszert sokan ismerik és tanítják is. Kodály Zoltán és a Győri Balett nevére egyaránt felfigyelhettek, hiszen a társulat több rendkívül sikeres külföldi turnét tud maga mögött. 194 különböző városban léptünk fel eddig, tényleg szerencsések vagyunk, mert megadatott az, hogy Ausztria, Svájc, Németország, Olaszország után Bogotába és Japánba is eljuthattunk, szeptemberre pedig Dél-Koreába kaptunk meghívást. Minden nemzetközi megmérettetés nagyon fontos a számunkra, hiszen a Győri Balett több mint 45 éve a magyar táncművészet egyik zászlóshajója.

Ott-tartózkodása alatt mit tapasztalt: más országokból is érkeztek kortárs táncegyüttesek?

Nagyon sok tradicionális tánccal találkoztam, melyek értelemszerűen a különböző országok kultúráját hivatottak bemutatni. Magyarországról például a Magyar Nemzeti Táncegyüttes, valamint a Magyar Állami Népi Együttes képviselte ezt a vonalat a Világkiállításon. Nem ismerem a teljes, éves oszakai programot, de több különböző társulattól is érkeztek minket megnézni, egy angol együttesre biztosan emlékszem, sajnos más kortárs produkciót nem volt lehetőségem látni.

Velekei László (Fotó/Forrás: Csibi Szilvia / Müpa)

Mint alkotó és mint társulatvezető, milyen élményekkel gazdagodott?

Rendkívül lenyűgöző, mámoros érzés volt megismerni ennyi ország kultúráját, az Expo olyan, mintha az ember piciben bejárná a világot. Végig tudtam látogatni nagyon sok házat, amelyben különböző tematikus előadások voltak. És bár „csak” tradicionális táncokat láttam, egyáltalán nem volt hiányérzetem.

És akkor nem beszéltem még a zenéről, ami talán a legfontosabb. Az előadásaimban a mozdulatok dinamikájától egészen a jelenet dinamikájáig mindent a zene határoz meg. Zenével pedig igazán gazdagabb lettem. És hozzáteszem, a Magyar Pavilon építészetileg lenyűgözi a látogatót, kulturális programjai élő és sokszínű élményt nyújtanak. Izgalmas a műsortematika, a pavilonban dolgozó szakemberek rendkívül kedvesek, segítőkészek és profik, a ház látogatottsága pedig magáért beszél.

Részlet a Győri Balett Romance című produkciójának oszakai előadásából (Fotó/Forrás: EXPO 2025 Magyarország)

Miben lehetett különleges a Győri Balett előadása az ázsiai közönség számára?

Sokat gondolkoztam, hogy szimfonikus vagy cselekményes balettet vigyünk-e egy ilyen közegbe. A Romance-ot azért gondoltam alkalmasnak, mert egy alapvetően posztdramatikus darab, leheletfinom történettel, de igazából érzetek, gondolatok és azok esszenciája hoz létre egy közös utazást. Ebben az előadásban társ tud lenni a néző, és egy picit a saját kultúráján keresztül tudja befogadni a látottakat. Az ázsiai táncéletről dióhéjban annyit mondanék, hogy tizenöt-húsz évvel ezelőtt még kifejezetten a klasszikus vonalat igyekeztek követni, viszont körülbelül tíz évvel ezelőtt elindult egy nagyon komoly kortárs táncos vonal Japánban, Kínában és Dél-Koreában. Tapasztalatom szerint nagyon finoman ötvözik a tradíciót és a kortárs táncot, ami egy különleges hangulatot kölcsönöz az előadásaiknak. Ráadásul fantasztikus, megkérdőjelezhetetlen tehetségű táncosaik vannak. Szerintem már most elkezdték rárúgni az ajtót Európára, nemsokára itt lesznek!

A japán közönség állva tapsolt a produkció végén (Fotó/Forrás: EXPO 2025 Magyarország)

Jubileumi, 45. évadot zárt idén a Győr Balett, mi fogalmazódott meg az ünnepi évad alatt a jövőre nézve?

Mindig is fontosnak tartottam azt, hogy a társulatunk működése során egyfajta szentháromságban találkozzon a művészet, a hivatás és az emberség. Azt éreztem, ha így erősek vagyunk, akkor mindent meg tudunk oldani, és volt is mit, hisz ötödik éve, hogy igazgató vagyok, tehát a munkám a Coviddal kezdődött, aztán jött az energiaválság, majd a háború. De még ebben a rendkívül nehéz időszakban is mindenből képesek voltunk erősödni, és tudtunk fejlődni.  Például amikor a járvány alatt a nézőtéren „elveszítettük” a közönségünket, akkor az online térben megújítottuk az arculatunkat, a kommunikációnkat és a közösségi oldalakon való jelenlétünket. Ez elképesztően jól sikerült, előfordult olyan, hogy 260 ezren kerestek ránk, és majdnem egymilliós elérést értünk el, amik hihetetlen számok. Flexibilitás és vizibilitás jellemezte működésünket az elmúlt években. Ahogy már említettem, törekedtünk rá, hogy a repertoárunkat olyan rugalmassá formáljuk, hogy tudjuk adaptálni a legkülönbözőbb színpadokra is.

Ebben a hangos és felgyorsult világunkban valahogy láttatni kell, hogy mi is jelen vagyunk, hisz durva marketingkampányokkal tolják az emberek arcába a sok-sok élményt és kikapcsolódási lehetőséget. Én azt szeretném, ha a művészet mellé tennék le a voksukat, akkor is, amikor a közösségi média szabta keretek között csak néhány másodpercnyi időnk jut, és ezalatt kell megszólítani a nézőt. Természetesen fejlődnünk kell, ezért is dolgozunk nagyon sok fiatal kortárs alkotóval, de azt érdemes leszögezni: amit több mint 45 éve képviselünk a színpadon, az jól működik. Nekünk az a feladatunk, hogy részesévé váljunk az emberek életének, és erre folyamatosan törekednünk kell, nem zárkózhatunk be egy elefántcsonttoronyba. Előadásainkkal igyekezünk megszólítani a szakmát, de a közönséget is, hisz elmondhatatlanul fontos az a Markó Iván által megfogalmazott üzenet, hogy „a művészetünk csak a közönségünkkel válhat egy egésszé”. 45 éve kitartunk emellett, a jövőben sem lesz másképp.

A Győri Balett az oszakai Világkiállításon (Fotó/Forrás: EXPO 2025 Magyarország)

Támogatott tartalom.

Fejléckép: A Győri Balett oszakai fellépése (forrás: EXPO 2025 Magyarország)