Tánc

„Álmomban az Andrássy úton sétáltam” – interjú Kozmér Alexandrával

2021.05.13. 12:00
Ajánlom
Huszonnégy éve van a pályán, eltáncolta a balettirodalom legszebb szerepeit, újabban pedig balettmesteri feladatokat is ellát. Kozmér Alexandra a Budapesti Operettszínház új, rendkívüli balettelőadásában mutatja meg, hogy a tánc nem ismer korhatárt.

Az Operettszínház legújabb produkciójában, a Korhatár nélkülben egyszerre dolgozol tanárként és táncosként: egyik percben a színpadon állsz, a másikban a takarásból szorítasz a kollégáidnak, majd nem sokkal később pedig már partnerekként táncoltok.

Még viszonylag új dolog az életemben a tanítás, egészen más, mint amit eddig csináltam. Most, a Korhatár nélkülben Apáti Bence és Szakály György mellett két duettet tanítottam be balettmesterként kollégáimnak. Emellett a Magyar Táncművészeti Egyetemen a Macher Szilárd vezette végzős évfolyam munkáját segítem. Egészen másképp fáradok el egy tanítással telt nap után, időnként nehezebb másokat rávenni a munkára, mint magamat. De a viccet félretéve, még nincs akkora rutinom benne, de nagyon élvezem, hogy átadhatom a tudást, és izgulhatok értük egy-egy előadás során.

Milyen az utánpótlás?

Tehetségesek, lelkesek, övék a világ! Öröm velük a munka. Ugyanakkor megszakad értük a szívem, nagyon nehéz helyzetben vannak. Az idén végeznek, jövőre ki kell lépniük a munkaerőpiacra, miközben azt látjuk, hogy az egyik intézményben létszámstop van, máshol társulatok szűnnek meg, így külföldön sem tudják most kipróbálni magukat.

Neked megadatott a lehetőség, hogy a pályád elején egy évet Madridban tölts, a Victor Ullate Ballet első magántáncosaként.

Pedig akkor még zártabb volt a tánc világa, nem volt divat külföldre menni, az egyetemen – kis túlzással élve – arra neveltek, hogy az Operaházban táncoljunk. Nem is gondoltam rá, hogy az országhatáron túl érvényesüljek, Spanyolországból is hazahúzott a szívem.

Éjszakánként itthon voltam: álmomban az Andrássy úton meg a Hősök terén sétáltam.

Ha az akkori igazgatód nem javasolja, nem is veszed a bőröndödet?

Nem. De Harangozó Gyula korrekt volt: közölte velem, hogy sok balerina áll még előttem a hierarchia szerint, ezért nem tudna nekem olyan sok feladatot adni, mint amit megérdemlek. Ő javasolta, hogy próbáljam ki magam külföldön. Amikor hazajöttem, szólista lettem. Huszonkét évig voltam az Operaház első magántáncosa, igaz, volt ebben néhány év szünet is. Amikor a 2000-es évek derekán el kellett hagynom az Andrássy úti dalszínházat, akkor sem jutott eszembe, hogy máshol próbáljak szerencsét, pedig hívtak többfelé, például Vámos György, Düsseldorfba. Mégis maradtam. Ilyen vagyok, szeretem a hazámat, szeretem magyarul azt mondani, hogy szeretlek.

A balettől viszont eltávolodtál: a kortárs táncban is kipróbáltad magad.

A legjobb kortárs táncművészekkel dolgozhattam, ez nagy ajándék az élettől. Az egyetemen a klasszikus mellett a kortárs tánc nem kapott akkora szerepet, ebben a mellőzött időszakomban ismerkedtem meg vele és mint kiderült, van érzékem hozzá. De a balettől soha nem távolodtam el igazán, bejárhattam az Operaházba gyakorolni és éltem is a lehetőséggel.

Artand-110757.jpg

Kozmér Alexandra (Fotó/Forrás: Art&Lens Photography / Budapesti Operettszínház)

Eseménydús a pályád: hullámhegyek és völgyek követik egymást. Egyik évben külföldi vendégszereplés és állami kitüntetés, aztán szakmai mellőzés.

Magasan kezdtem – onnan lehet nagyot esni. De bármilyen fordulatot is vett a pályám, abban biztos voltam, hogy a tánc az én hivatásom, eszembe se jutott, hogy feladjam, még a legmegalázottabb helyzetekben sem.

A küzdelem és a kihívások tartanak formában, de ezzel dolgom is van: meg kell tanulnom élvezni és elfogadni a sikereket is.

A maximalizmusom hajt előre, nem álltam meg soha, 33 éves koromig azt sem tudtam, mi az, hogy nyaralás. A baj azonban a maximalizmussal az, ha az ember magától a legtöbbet várja el, hajlamos másokkal is ugyanolyan szigorú lenni. Persze, a minőséget megkövetelem a tanítványaimtól, de csak azért, mert én minden elé a táncot helyeztem, nem várhatom el ugyanezt másoktól.

Pedig nem sokon múlt, hogy most ne egy tornásszal beszélgessek: általános iskolásként még szertornászként versenyeztél.

Hattól tízéves koromig a torna volt az életem: hajnali kelések, edzések, versenyek. A balett ennek az edzéstervnek volt a része, heti kétszer álltunk a rúd mellé. Hamarabb vettem fel a spicc cipőt, minthogy láttam volna egy balett előadást. Élveztem a gyakorlás minden percét, ráadásul a balett sokkal biztonságosabbnak tűnt egy olyan kislány számára, aki esik-kel torna közben, potyog a gerendáról, és akinek mumus a lóugrás. Aztán édesanyám egy szép napon megfogta a kezem, és elvitt felvételizni a Balettintézetbe. A többi már történelem.

Máig imádom a hivatásom minden részét, a sokszor kegyetlen gyakorlatokat, a kőkemény edzéseket, a színpadig vezető utat, és szeretem a koreográfusokat, mestereket, akikkel dolgozhattam.

Mindig az aznapi feladat, a kihívás vonz. Szerencsés vagyok, nincs hiányérzet bennem. Ha visszatekintek a pályámra, minden fontosabb szerepet eltáncolhattam.

Más feladatok találják meg az Operettszínházban a balerinát, mint az Operában?

Nagyon sokrétű a feladatom az új munkahelyemen, itt nem csak táncos vagyok, de balettmesteri feladatokat is ellátok. A balettmesteri feladatkör is sokrétű: más, amikor gyakorlatot tartok és más, amikor szerepet tanítok be. Utóbbit nagyon szeretem,

csodás érzés egy szeretett szerep továbbadása, tisztogatása, a figura lelkületének megértetése a táncossal.

De mindezen túl, balettművésznek lenni mindenhol ugyanaz: nem csak a minőség, a tökéletességre törekvés, de sokszor a lépések is azonosak: például Seregi László Makrancos Katájának a pas de deux-je ugyanaz, táncolja az ember az Andrássy úton vagy a Nagymező utcában.

Mikor táncoltál utoljára közönség előtt?

Tavaly nyáron, a Hófehérkében, a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Igazi ajándék volt az az előadás. Októberben pedig még közönség előtt mutathattuk be a Marica grófnőt az Operettszínházban.

És mikor láthatunk újra színpadon?

Júniustól játszunk újra, új bemutatónk a Hegedűs a háztetőn lesz, Bozsik Yvette koreografálja, ezt később kivisszük a Margitszigeti Szabadtéri Színpadra. Szeptemberben elvisszük a Korhatár nélkül második felvonását a Pécsi Tánctalálkozóra. Az egyetem nyári intenzív kurzusán is tanítok majd, ősszel pedig újabb izgalmas feladat vár, hogy ez pontosan mi, legyen egyelőre titok.

A Korhatár nélkült online mutatjátok be. Hogy érzed magad ebben a hibrid színházi világban?

Nézőként mindig az élő előadás vonzott, a színház atmoszféráját nem pótolhatja semmi, de persze fontosak ezek a streamelt előadások, táplálék a kultúrára éhes közönségnek. Táncosként pedig ugyanúgy izgulok a felvétel előtt. A próbák ugyanolyan kemények, az előadás során ugyanúgy a tökéletességre törekszünk, csak a közönség visszajelzése hiányzik. Nagyon. De a Korhatár nélkül igazi csemege:

talál benne érdekességet az is, aki a klasszikus balettet szereti, az is, akit a kortárs tánc érdekel, és az is, aki a neoklasszikusokra vált legtöbbször jegyet.

Az első felvonásban a Hattyúk tavától A mosoly országáig utazunk a klasszikusok között, a másodikban pedig a kortárs kap nagyobb szerepet. Csodálatos darabok, balettmesterként és balerinaként is hálás feladat: egy estén táncolhatok és láthatok klasszikus Csajkovszkij-balettet, őrizhetjük a magyar balett hagyományait Seregi neoklasszikusában, közben pedig megismertethetjük a kortárs tánc szépségét Zachár Lóránd koreográfiájában – és persze ne feledjük Bajári Leventét sem, akinek a tolmácsolásában A mosoly országa egy modernebb feldolgozását láthatják a nézők. És ami igazán különlegessé teszi a táncgálát, hogy kifejezetten ránk, az Operettszínház balett-táncosaira szabták. Nekünk alkotta Zachár Lóránd a második felvonást, a próbafolyamat is interaktív volt, közösen dolgoztunk. Ritka esemény manapság, hogy egy társulatra írjanak egy darabot – most ez történt, és hálás vagyok, hogy a részese lehetek.

A Korhatár nélkül című táncest 2021. május 14-én 19.00 órakor és május 16-án 15.00 órakor látható a Budapesti Operettszínház online felületén.

További információ és jegyvásárlás ide kattintva! >>>

Fejléckép forrása: Art&Lens Photography / Budapesti Operettszínház

Támogatott tartalom.

Budapesti Operettszínház

Legolvasottabb

Színház

A színház volt az én igazi házasságom – Máthé Erzsi 95 éves

A születésnapját ünneplő Máthé Erzsi olykor úgy érzi, annyi figurát játszott már el élete során, hogy sokszor önmagát kell keresnie. Pedig mindegyik alakításában teljes lényével jelen volt. A színésznő néhány éve már a nyilvánosságtól visszavonultan él. Az alábbi interjút tizenöt éve, 2007-ben adta Canjavec Juditnak a Buda Lapjában, a másodközlés a szerző engedélyével történt.
Jazz/World

Jazzstandardek műfajközi fényben: Tigran Hamasyan koncertje a Müpában

2015-ös sikerkoncertje után május 20-án újra a Müpa színpadára lép napjaink egyik legkeresettebb jazz-zongoristája és -zeneszerzője, Tigran Hamasyan, hogy bemutassa április végén megjelent StandArt című új lemezét. A klasszikus jazzstandardek megfogalmazásában teljesen friss értelmezést nyernek.
Zenés színház

Kritikaszemle Kurtág György párizsi operabemutatójáról

A Scalában tartott ősbemutató után április 30-án a Párizsi Nemzeti Operában is színre került Kurtág György egyetlen operája, a Beckett nyomán írt A játszma vége. A kritikák remekműként írták le az alkotást.
Klasszikus

Második díjat nyert a Chaos Quartet Bordeaux-ban

A korábban Budapesten is díjazott vonósnégyesnek a Bordeaux-i Nemzetközi Vonósnégyesverseny zsűrije második helyezést, valamint egy különdíjat ítélt meg.
Tánc

Egyed Bea és Bozsányi Liliána győzelmével ért véget a X. Nemzetközi Monotánc Fesztivál

A különleges hangulatú és látványvilágú előadás mellett a nemzetközi táncszakma képviselői is tiszteletüket tették a Bethlen Téri Színházban.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc hír

Egyed Bea és Bozsányi Liliána győzelmével ért véget a X. Nemzetközi Monotánc Fesztivál

A különleges hangulatú és látványvilágú előadás mellett a nemzetközi táncszakma képviselői is tiszteletüket tették a Bethlen Téri Színházban.
Tánc hír

A háború kezdete óta először tartottak előadást Lvivben

A Nemzeti Opera május 6-i balettelőadását, a Giselle-t 300 ember láthatta.
Tánc ajánló

Akiknek a házfal is táncparkett – újra Magyarországon a vertikális tánc úttörői

Képzeld el a következőt: teljes nyugalomban sétálsz az utcán a többi emberrel együtt, amikor a semmiből hirtelen megszólal a zene, és az egyik épület oldalán fél tucat artista kötélen leereszkedve táncolni kezd a muzsika ütemére. Valami ilyesmit tesz a BANDALOOP. Érdemes fürkészni a nagyvárosok házfalait!
Tánc ajánló

Kováts Adél és lánya, Kováts Rozália is fellép az ArtMan Egyesület táncestjén

Különleges táncelőadást láthat május 10-én a Trafó közönsége: a két vegyes képességű táncosokból álló alkotócsapat előadása a közreműködők saját élethelyzetére reflektál.
Tánc ajánló

Az emberi útkeresésről: a Feledi Project TestTérKép bemutatója a Nemzeti Táncszínházban

A TestTérKép előadás a párkapcsolat, a közösségi viszonyok és az egyén saját történetét kutatja ezekben a hétköznapi drámákban, ahol nincs semmi, amit más ne élt volna meg, mégis, a történés pillanatában újszerű és felfoghatatlan minden pillanat. A Feledi Project bemutatója május 9-én várja az érdeklődőket.