Tánc

Álomkommandó

2008.02.19. 00:00
Ajánlom
Az a tapasztalatom, hogy az álommal mint témával vagy motívummal nagyon könnyű visszaélni. Hiszen ha „csak” álom, akkor abban bármi megtörténhet, nem lehet számon kérni rendet, logikát, koherenciát, hiszen az álom irracionális, virtuális valóság, amely felmenthet a tiszta gondolkodás alól. Szabó Réka legfrissebb darabjában az álomtematika egyáltalán nem hoz lila, szürreális, érthetetlen helyzeteket. A jelentést egyértelműen verbalizálni nem lehet, de élvezni és (mégis!) érteni igen.

Tünet Együttes: Nincs ott semmi – avagy alszanak-e nappal az álmok

Bár lehet, hogy ez az utóbbi kissé nagyképű kifejezés. Módosítom: nagyon határozott, tiszta az előadás dramaturgiai íve, látványokban, mozgásban, zenéjében egységes, van karaktere a figuráknak, anélkül, hogy bármiféle személyiségpszichológia veszélye felmerülne. És mindezzel nagyon stabil alapot teremt ahhoz, hogy a néző létrehozza saját értelmezését. Ami már nagyon személyes, és lehetnek hatalmas eltérések az egyes olvasatok között, de ez magától értetődő. Én most kevésbé a saját olvasatommal szeretnék szórakoztatni bárkit is, inkább azt próbálom meg rekonstruálni, mi alapján lehet(ett) azt megalkotni.

A látvány egyfelől minimalista, hiszen az egyetlen díszletelem egy kétszárnyú ajtó, amely mögül éles reflektorok világítják szembe a nézőt, ha egy szereplő belép. A nyitó képben is meghatározó fehér táncszőnyeg legalább ennyire fontos része a térnek, hiszen elengedhetetlen alap a darab főszereplőjének, a vetítésnek az érvényesüléséhez. A tiszta feketébe öltözött táncosok fejükön fekete kapucnival téglalap alaprajzú vetített „cellácskákban” csúsznak-kúsznak-másznak – táncolnak. A legegyszerűbb fekete-fehér kontraszttal, a teljesen síkra leterített koreográfiával, a világosan komponált térbeli alakzatokkal már itt, még a technika igénybevétele nélkül expresszív látvány teremtődik meg.

A kiinduló „talaj-össztánc” után pedig talpra állnak a táncosok, és nagyon jó ritmusban követik egymást az egyes jelenetek, melyek legfőbb elválasztója azon a bizonyos ajtón való belépés. Ami nem feltétlenül az álomba való belépés, hiszen van még egy virtuális „tér”, ahová belépnek, -ugranak, -vetődnek, -vettetnek, s ez pedig az a talajra vetített mozgókép, az előadás legkülönlegesebb, legizgalmasabb eleme. Mozgókép annyiban, hogy a padlóra kivetített alakzatot a táncos mozgása generálja, alakítja, legyenek azok egymást keresztező ellipszisek, sakktáblamintázat, neonkék vonalakból álló rácsozat vagy valamilyen fátyolszerű, gomolygó forma. De nem csak absztrakt formák tartják foglyul a táncosokat – akik tehát bármennyire is irányítói, mégiscsak rabjai a virtualitásnak –, hanem fontos az a kis árnyékfigura, „aki” először az egyik táncos hátán jelenik meg, mulatságos irritációkat okozva szegénynek, majd az egyik leghatásosabb képben megsokszorozódva beborítja az egész színpadot, annak minden felületét, hogy tökéletes rémálommá sűrűsödve szippantódjanak fel az egyik táncoson/táncosban.

Bár a koreográfia talán nem az elsődlegesen fontos ebben a darabban, annak dinamikus, pontos kivitelezése mégis lényeges része az egésznek. Elektronikus technikától mentesen a legfeszültebb részek talán azok voltak, amelyekben csukott szemmel mozogtak, dolgoztak együtt, bonyolult térformákban is, s csak a hangok, a lélegzetvételek és természetesen a maximális egymásra figyelés teremtettek mindehhez alapot. A lányok karaktere élesebben vált el a fiúkéhoz (Dózsa Ákos, Szász Dániel, Vass Imre) képest. Nagy Andrea érzékeny, finom játékos figurája mellett, Vadas Zsófia Tamara zömökebb, keményebb karaktere és Góbi Rita neurotikus megnyilvánulásai széles, színes palettát adtak. A néző akár el is kezdheti megírni az ő történeteiket, vagy végiggondolni a saját álomképeit, vagy egyszerűen csak örülhet annak, hogy látott egy jó előadást.

2008. február 14-16. 20:00, Trafó, Tünet Együttes (Szabó Réka Társulata): Nincs ott semmi – avagy alszanak-e nappal az álmok

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

A kultúra megfizethetetlen?!

A kulturális szféra szereplői évek óta komoly anyagi gondokkal küzdenek, a járványhelyzet, valamint a gazdasági változások pedig újabb kihívások elé állítják az intézmények vezetőit. Legutóbb a kata módosítása, valamint a rezsicsökkentés átalakítása késztette stratégiai változásokra a művészeket. Megkerestünk néhány színházat, hogy mondják el, hogyan érinti őket a jelenlegi helyzet.
Vizuál

Ország Lili elfeledett tévéfelvétele – Különleges felfedezéssel zárult a Fidelio kutatása

Mostanáig senki nem tudott annak a negyvenöt évvel ezelőtt készült televíziós riportnak a létezéséről, ami a Fidelio kutatásának köszönhetően került elő Ország Liliről. A hosszas kutatómunka eredményeként meglelt felvételt a művész születésének évfordulója alkalmából tárjuk a nyilvánosság elé.
Zenés színház

Az Eiffel Műhelyház valamennyi előadását törli az OPERA

A Magyar Állami Operaházat érintő forrásmegvonás miatt az intézmény levélben tudatta, hogy a gyermekprogramok kivételével nem tartja meg az Eiffel Műhelyházba tervezett előadásait. A CIKK FRISSÜLT.
Színház

„A színházban történetekre van szükségünk” – interjú Béres Lászlóval

Béres László a Karády zárkája után újra a Gyulai Várszínházzal dolgozik, ezúttal egy orosz szerzőhöz, Csehovhoz nyúlva. A rendezővel az augusztus 9-én látható előadásról, a drámaíróhoz fűződő viszonyáról, valamint a román színházi hagyományokról is beszélgettünk.
Zenés színház

„Magamból építkezve bújok az adott karakter bőrébe” – interjú Laki Péterrel

Laki Péter mozgalmas időszakot tudhat maga mögött. A Budapesti Operettszínház évadát záró két jubileumi gála mellett a tízéves évfordulóját ünneplő Budavári Palotakoncerten is láthatta őt a közönség, ráadásul a következő évadban egy új szerepkörben is bemutatkozik. Az elmúlt időszakról, műfaji határátlépésekről, valamint az új szakmai kihívásokról beszélgettünk.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Tánc hír

Erdély legnagyobb kulturális fesztiválján lép fel a Székesfehérvári Balett Színház

A társulat meghívást kapott a 13. Kolozsvári Magyar Napokra, előadásuk, a Fantomfájdalom augusztus 16-án lesz látható.
Tánc galéria

Balett-táncosok a 20. századi Magyarország utcáin – GALÉRIA

A balett a 16. század óta rendkívül népszerű színpadi forma, amely folyamatosan elvarázsolja a közönséget: a légies, kecses mozgás mindig csodálat övezte.
Tánc ajánló

Bartók parasztdalai táncban és jazzben elmesélve

Feledi János táncművész és Oláh Dezső jazz-zongorista együttműködése nem újkeletű, immár a harmadik közös munkájukra készülnek a Nemzeti Táncszínház szabadtéri fesztiválján, a TáncParkon. A július 22-én bemutatásra kerülő Esszencia című jazz táncesten közreműködik a Nemzeti Színház színművésze, Szűcs Nelli is.
Tánc ajánló

Carmina Burana a Maribori Balett előadásában a Margitszigeten

A Carmina Burana július 1-jén kerül színpadra a Margitszigeten. Tüzes, letisztult, lélegzetelállító. Két kultikus darab modern feldolgozásával indul az idei szezon második hónapja a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, a Maribori Szlovén Nemzeti Színház Balettegyüttesének előadásában.
Tánc interjú

„Jelentősége van az időnek” – interjú Barta Dórával

Miközben a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban sikerrel mutatták be a Bánk bán-rendezését, Barta Dóra márciusban átvehette a Seregi László-díjat. A kitüntetésről, a tánc és az opera kapcsolatáról, valamint a fiatal táncosgeneráció lehetőségeiről is beszélgettünk.