A Dance Magazine többek között arról kérdezte Alonzo Kinget, miért szeret együttműködni más művészeti ágak képviselőivel. (A Müpában bemutatásra kerülő, Biophony című előadásban Richard Blackford zeneszerzővel és a természeti hangképek művészével, Bernie Krause-szal, a Sand című előadásban pedig az amerikai jazz nagyjaival, Charles Lloyddal és Jason Morannal dolgozott együtt.)
Művészeti ágtól függetlenül szeretek briliáns emberekkel dolgozni.
Olyan emberek társaságára vágyom az alkotásban, akik nem arra gondolnak, mit fognak kapni a közös munkától, hanem arra, mit tudnak adni. Mi az ő egyediségük, amit fel tudnak ajánlani a produkció érdekében. Nemcsak elismerést szeretnének a saját zsenijüknek, de elő tudják hozni magukból a gyermeket is. Ha kell, a professzionalizmusukkal gazdagítják az előadást, ha kell, visszafogják magukat és tudatlan gyerekként vannak jelen. Kettős személyiségként működnek” - fogalmazott Alonzo King, aki azt is elmondta, hogyan gondol táncosaira: „A táncosok alkotótársak. Egy kis társulat a miénk, rengeteget vagyunk együtt. Ezért aztán mindenkinek érdeke, hogy jó hangulatban alkossunk. Művészeti szempontból azokat a táncosokat kedvelem, akik folyamatosan többet akarnak kihozni magukból mind az életben, mind pedig a táncban. Vannak táncosok, akik zseniálisak, de kiégtek.
Tánccal foglalkozni pontosan olyan, mint kapcsolatban élni egy emberrel. 30, 40 év után el kell gondolkodnod, hogyan tudod életben tartani ezt a viszonyt, és nem magától értetődő dologként tekinteni rá”
- vélekedett Alonzo King.
A koreográfus 2018-as terveiről csak annyit mondott:
Szeretném táncolni látni a politikusokat. Szeretném látni, hogy a világban művészettel foglalkoznak az emberek. Mert az igaz művészeten keresztül nem lehet hazudni”.
Olvassa el a koreográfussal készült korábbi interjút is, ide kattintva!

Kapcsolódó
„Az a legjobb, ha az ember a szívével érez, hiszen a szív okos”
A világ egyik legsikeresebb kortárs balettegyüttesét vezető Alonzo King alapvető létkérdésekről beszél, amikor művészetről kérdezik. Koreográfiáiban ugyanez az egyetemesség jelentkezik: ember és természet kapcsolatát elemzi és tárja elénk. A Budapest Táncfesztiválon fellépő Alonzo King LINES Ballet társulatvezetőjét a Nemzeti Táncszínház munkatársai kérdezték.
Az Alonzo Kings LINES Ballet két előadással érkezik a Müpába. A Biophony Richard Blackford zeneszerzővel és a természeti hangképek művészével, Bernie Krause-szal együttműködve készült. Krause több mint negyven éven át járta a világot mikrofonjával, hogy felvételeket készítsen a Föld és a Föld teremtményeinek hangjairól. Az előadásban ezek a hangképek élő zenekarként szólalnak meg. A táncosok mozdulatait többek közt a kardszárnyú delfin és a levelibéka hangja kíséri, s izzadságuk is mintha ennek az új hangkörnyezetnek a sarával, sójával és porával keveredne. A klasszikus technika kikristályosodása arra emlékeztet minket, hogy a Föld minden teremtményével valamilyen kapcsolatban vagyunk. A Biophony nem a civilizáció és az ősi világ határán van, hanem ott, ahol két olyan világ találkozik, amelynek sosem kellene egymástól elkülönülnie.
A Sand az Alonzo King és az amerikai jazz nagyjai, Charles Lloyd és Jason Moran közötti együttműködés eredménye. „A homok jelentéktelen szemcsékből áll, ám hatalmas energiát rejt magában. A homok mindenütt megtalálható, a tengerpartokon, a dűnékben, a sivatagban, az óceánok fenekén. Amikor belemarkolunk, ujjaink között kipereg. A parányi szemek pergése a homokórában az idő múlását érzékelteti, és azt is szemlélteti, hogy tánc közben a test is lassan változtatja formáját. A homokot ezért sokan hasonlítják az emberekhez, mondván, mi is olyanok vagyunk, mint az apró kavicsok, amelyek addig súrlódnak egymáshoz, amíg a széleik simák nem lesznek” - fogalmazott az előadás kapcsoán Alonzo King.