Április 11-én délután rendezték meg az egyetem első Öregdiáktalálkozóját, amelyen azok a régi diákok vettek részt, akik a Magyar Táncművészeti Egyetemen és jogelődjeiben, az Állami Balett Intézetben vagy a Táncművészeti Főiskolán végeztek.

Alumnitalálkozóval ünnepelték a 75 éves Magyar Táncművészeti Egyetemet (Fotó/Forrás: Csillag Pál / Magyar Táncművészeti Egyetem)
Nicolás Gómez Dávila mondta, hogy „a művészet csúcsa a szavak segítségével visszaadni azt az egyszerűséget, amitől a szavak megfosztják.” Itt most szavak segítségével szinte visszaadhatatlan, hogy mennyire örömteli nap és délután volt ez a péntek délután a fennállásának hetvenötödik évfordulóját ünneplő Magyar Táncművészeti Egyetem minden munkatársa, mestere és korábbi hallgatója számára.

Alumnitalálkozóval ünnepelték a 75 éves Magyar Táncművészeti Egyetemet (Fotó/Forrás: Csillag Pál / Magyar Táncművészeti Egyetem)
Az eseményre a szervezők olyan öregdiákokat vártak, akik 1954 óta a Magyar Táncművészeti Egyetemen vagy annak jogelődjében, az Állami Balett Intézetben bármely szakon vagy szakirányon végzettséget szereztek.
Az alumnitalálkozón tehát korábbi hallgatók töltötték meg az ifj. Nagy Zoltán Színháztermet és előterét. Az eseményre sokan, csaknem kétszázan eljöttek, hogy együtt ünnepelhessenek. A délután folyamán a szervezők finom ételekkel és a hetvenöt éves jubileum előtt tisztelgő fantasztikus tortával készültek, így
a vendégek, oktatók, munkatársak, régi hallgatók egy-egy szelet tortával és szép emlékek felidézésével ünnepelték közösen a jubileumot.
Nem mellékesen, a jelenlegi hallgatók előadását is megtekinthették.
A délután során több öregdiák is újra színpadra lépett, kipróbálhatta magát a balettrúd mögött, és szemlátomást élvezték is a lehetőséget. A beszélgetések, a hangulat és a szívet melengető találkozások csak fokozták az esemény varázsát.

Az I. Öregdiáktalálkozón felléptek az intézmény jelenlegi hallgatói is (Fotó/Forrás: Csillag Pál / Magyar Táncművészeti Egyetem)
A találkozón jelen volt Budaváry Rudolf balettmester, aki egy interjúban idézte fel itteni tanulmányait, illetve pályafutása legszebb korszakait.
„1950-ben kezdtem, mikor az Állami Balett Intézet megalakult és 1957-ben végeztem. Nádasi Ferenc mesterrel három évet töltöttem, nagyon szerettem őt és legendás hírű mesteremnek, a fantasztikus pedagógusnak köszönhetem, hogy hat év alatt tudtam a kilenc évfolyamra alapozott tudást elsajátítani. Nagyon szerettem az Állami Balett Intézetbe járni. Színészmesterség, vívás, zongora, történelmi tánc – a balett mellett rengeteg mindent tanultunk. Ez alatt az időszak alatt kollégiumban laktam a Szabadság hídnál.
Nagyon szép emlékeim vannak ezekről az évekről!
Sokat vendégeskedtünk a Magyar Állami Operaházban, sok gyerekszerepre voltunk beosztva. 1966 tavaszán Harangozó Gyula koreográfiájával, A fából faragott királyfi címszerepének alakításával az addigiak mellett további komoly sikereket értem el. 1967-ben Svájcba kerültem, ahol szólótáncosi szerződést kaptam a zürichi Operaházba. Egészen nyugállományba vonulásomig, 2001 júliusáig hű maradtam ehhez az Operaházhoz. 2001-ben feleségemmel visszatértünk a gyökereinkhez és végleg hazaköltöztünk.”
Budaváry Rudolf mester története kivételes, nem csupán egy a sok közül. A Magyar Táncművészeti Egyetem és jogelődjei immár több mint hét évtizede nevelnek, tanítanak és bocsátanak útra remek táncművészeket, mestereket. Az ő történetüket külön-külön is érdemes lenne megírni, amire most nem vállalkozunk. Azonban jó volt látni, hallani, hogy az Egyetem első öregdiáktalálkozóján a történetek elmesélésére, felidézésre sor kerülhetett.
Fejléckép forrása: Csillag Pál / Magyar Táncművészeti Egyetem