Hegymegi Máté (Fotó/Forrás: Szécsi István)

- Hogyan indult a pályád?

- 1999-ben a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban Máté Gábor A Viszontlátás trilógiáját rendezte, amibe gyerekszereplőt keresett. Castingon választott ki, és onnantól kezdve gyerekszínészként játszottam, majd táncosként. Majdnem tíz évet töltöttem ott és utána felvételiztem a Színművészeti Egyetemre.

- Ki volt az első táncos mentorod?

- Ladányi Andrea. Vele Nyíregyházán találkoztam és a fizikai színházról is tőle hallottam először.

- Színésznek vagy rendezőnek definiálnád magad?

- Inkább rendezőnek, mert abban biztosabbnak érzem magam. Mind a kettőt egyformán szeretem csinálni – most pillanatnyilag többet foglalkozom a rendezéssel és kevesebbet játszom.

Jelenleg öt előadásom fut: színészként a Forte társulatban a Toldiban, a Bűn és bűnhődésben, a Concertoban, az Utas és holdvilágban (Trafó) és az Ahogy tetszikben (Katona Kamra) dolgozom, valamint három rendezésem van műsoron, a Kohlhaas a Szkénében, a Sömmi a Jurányiban, és a Bádogdob a Kamrában.

- Hogy írnád le a fizikai színházi koreográfus-rendező minőséget?

- A lényege az egésznek, hogy a mozgást ugyanolyan kifejezőeszközként használjuk, mint a prózát. A test mint kifejezőeszköz a kiindulási pont.

A mozgás és a verbalitás egyenrangú partner a kifejezés érdekében, egymás mellett és egymást kiegészítve működnek, az esztétizálást kerülve.

- Horváth Csaba a mestered, és akaratlanul is összehasonlítják vele munkásságodat. Hogy éled ezt meg?

- Összehasonlítják, mert ő egy nagyon erős irányt hozott létre ebben a műfajban. Természetesen az is látszik, hogy tőle tanultam, és használom, amit kaptam. Neki van egy határozott színházi nyelve, én pedig igyekszem mindig az adott darabhoz megtalálni egy irányt. Csaba sokkal ösztönösebben alkot, a próbafolyamat közben születik meg nála sok minden. Ezt a spontaneitást még tanulom tőle, nekem többet kell ülnöm az anyagon előtte, előre tervezni, mielőtt belefogok egy próbafolyamatba.

- Hogyan került a cirkusz az életedbe?

- Cirkusszal eddig nem foglalkoztam, ez most egy új kihívás. Gyerekként sok klasszikus cirkuszt néztem és amióta Pesten élek, az újcirkuszi előadásokból is egyre többet tapasztaltam, de eddig nem volt munkakapcsolatom ezzel a műfajjal.

Hegymegi Máté (Fotó/Forrás: Szécsi István)

- Milyen lesz az újdarabod?

Ez egy negyven perces zenei válogatás mix, amiben magyar versek hangzanak el. Picit átszerkesztettük, tettünk be plusz szöveget, húztunk is ki belőle, így hozva létre egy új dramaturgiai ívet, amiben egy férfi és nő, egy bohóc pár kapcsolatát követjük végig az egymásra találástól az elválásig, a férfi szemén keresztül, akit Gyabronka József játszik. Kettejük viszonyának leképeződéseit, stilizációját a cirkusz eszközeivel írjuk le.

- Mit gondolsz, merre tart a cirkusz jövője?

Ennek eléréséért a cirkusz egyre többször alkalmazza a történetmesélést is, a színház egyes irányai pedig egyre többször emelnek be cirkuszi, artista elemeket. Két nagyon eltérő világról beszélünk, mégis érzek párhuzamot, közeledést a két műfaj között.

- A ti produkciótok is részt vesz majd a Fővárosi Nagycirkusz rendhagyó iskolai tanórák programsorozatban a továbbiakban?

- Felmerült a gondolat, milyen hasznos lenne, ha minél több diákhoz el tudna jutni az előadás, és akár az iskolásoknak szóló programsorozat tematikájába is beilleszthető lenne.

- Végezetül egy személyes kérdés: melyik szám volt gyerekként a kedvenced a cirkuszban?

- A bohócok. Nem a seggbe rúgós fajtából, hanem azok, akiknek története volt.