Tánc

Angelus Iván: "Csúcson vagyunk"

2012.05.29. 09:39
Ajánlom
A Budapest Tánciskola hagyományos, évad- és tanévvégi bemutatkozó estje május 30-án és 31-én, Betakarítás címmel lesz látható a Trafóban. A bemutatót megelőző napon Kortárstánc Szakmai Délutánt szerveznek. Angelus Ivánt, az iskola művészeti vezetőjét, igazgatóját a Budapest Tánciskola tevékenységéről, a készülő Kémhatás című táncfilmjükről és jövőbeli céljaikról kérdeztük.

- Bemutatná a Budapest Tánciskola felépítését, hogy milyen oktatási szinteken lehet az intézményben tánccal, táncelmélettel foglalkozni?

- Aktuális most feltenni ezt a kérdést, hogy hogyan is néz ki a Budapest Tánciskola felépítése, mert úgy érzem egy harminc éves folyamat csúcspontján állunk. Harminc éve egy magán táncstúdióból, a Csanádi utcai Kreatív Mozgás Stúdióból indult el egy oktatási program, amiről nem tudtuk, hogy oktatási program, mert mi művészettel akartunk foglalkozni. Eleinte úgy képzeltük, hogy a gyerekórák ahhoz kellenek, hogy egy helyet tudjunk bérelni, fenntartani. Mindez odáig fajult, hogy mára egy alapfokú művészeti iskola, egy szakközépiskola, egy főiskola BA művészképzése, valamint egy tanárképzési MA szak szolgálja a minőségi kortárstánc magyarországi elterjedését. Csúcsponton állunk, de ezeknek az oktatási programoknak a támogatása részint világtrendeknek, részint hazai tendenciáknak köszönhetően visszaszorulóban van. Ennek a kényszernek és nehézségnek mi az előnyeit próbáljuk megragadni. Kilépünk az alternatív tánc és művészet közegéből, és változatlanul kreatív és progresszív tartalommal próbálunk sokkal szélesebb közönséget megszólítva bemutatkozni, ismertséget szerezni az iskolának a nagyközönség előtt is. Bár sohasem zárkóztunk el a világ elől, mert mi már 15 éve is táncoltunk metró peronon, a városligeti tóban, a POSZT-on a szökőkútban és most is a táncolunk Kémhatás című készülő filmünkben a Lehel csarnokban, a Deák téren, a Budai Várban. Tehát a Budapest Tánciskola egy olyan komplex intézmény, ahol a művészet, az együttgondolkodás, a társadalmi felelősségvállalás és kapcsolatteremtés, valamint az oktatás egységbe szerveződik. Itt együtt vannak hatéves gyerekek és Harangozó-díjas művészek, és nem is kevesen, mert egy 1700 négyzetméternyi területen hét táncteremben működik együtt ez a négy-öt különböző intézménytípus.

- Az alternatív, progresszív művészeti közeg mellett, most már szélesebb körű közönség felé is nyit a Budapest Tánciskola. Filmet készítenek és beindították a Szzzevassz! Tavassz! helyspecifikus programot. Mennyiben segíti ez az iskola jövőjét, a szponzorációt?

- Az USA néhány városa egy ideig a művészek paradicsoma volt, de innen indult az állami felelősségvállalás csökkenésének, az állam művészettámogatásból történő kivonulásának tendenciája is. Azóta Európában is megerősödött ez a folyamat. De míg az Egyesült Államokban és Európában van társadalmi szolidaritás és mecenatúra, addig Magyarországon csak állami felelősség és állami felelőtlenség van. Úgy gondolom, hogy a társadalomnak szüksége van gondolkodásra, kreativitásra, művészetre és olyan emberekre, akik ezt nagyon magas szinten tudják művelni és függetlenek a napi, ipari, piaci trendektől. Abban reménykedünk, hogy kialakul Magyarországon is egy mecénás réteg, akik segítik a legkiválóbbakat. Nekünk azonban láthatóvá, elérhetővé, egyedivé, kiemelkedővé kell válnunk, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet. A Szzzevassz! Tavassz! programunk több tíz flashmob-szerű, a plázákban, utcákon, tereken történő táncakció. A legkülönbözőbb helyekre megyünk el, ahol nem az a közönség van, aki megszokta, hogy kortárstánc előadást nézzen. A tapasztalat az, hogy ha képesek vagyunk színvonalasan és kapcsolatteremtően megnyilvánulni, akkor bárki, a Lehel csarnokban a hentes és a zöldséges is észreveszi a minőséget. De a kísérlet vissza is üthet, ha nem vagyunk elég érdekesek, magabiztosak, akkor bizony a nézelődők elunják magukat, esetleg agresszívek lesznek. Így tanulhatjuk meg, hogy mi az a kortárstáncban, ami valóban kapcsolatteremtő. Ez az akciósorozatunk szándékosan nem a Trafó, MU Színház, Nemzeti Táncszínház, MÜPA négyszögben működik, hanem kimegyünk az előadásainkkal az utcára, be szeretnénk menni a Kémhatás című filmünkkel a plázamozikba is.

- A Kémhatás című táncfimjük keretében a városszerte bemutatott helyspecifikus akcióikat rögzítik a szélesebb közönség számára. De vajon van igény egy plázamoziban erre a kísérleti, műfajilag összetett alkotásra?

- A site-specific, vagyis a helyspecifikus művészet egy interdiszciplináris műfaj, mára világtrenddé vált mozgalom. A performansz és az akció művészet, a tánc, a zene organikusan találkozik egy-egy köztéri előadásunk esetében, amelyet videón rögzítünk, és filmet készítünk belőle. Ma már sokkal elfogadottabb a művészeti ágak közötti átjárás, a műfajok egybemosódása, mint mikor indítottuk az iskolát. A táncos szobrot alkot a testéből, ezt videózzák és kivetítik, vagy a táncos testére vetítenek, vagy a táncos saját testét vetítik vissza saját magára, az átjárhatóságnak csak a képzelet szab határt. Nagyon olcsó lett a filmkészítés, mi is néhány százezer forintos beruházással egy „filmgyárat" hoztunk létre, amely elfér egy hátizsákban. Spontán filmeket készítünk négy-öt-hat-nyolc kamerával, nem csúcstechnológia, de az adásminőséget így is túlteljesítve szabadon forgathatunk, nyomon követve a táncakció improvizatív, véletlen szülte pillanatait. A Kémhatás című filmünk, egy közösségi film lesz, mert demokratizálódik a filmkészítés. A gyerekem, a más gyereke a fejére tűzhet egy úgynevezett GoPro kamerát és csodálatos felvételeket készíthet vele, kezembe fogok egy jó minőségű telefont és nem szalasztom el a pillanatot, de dolgoztunk modellhelikopterre rögzítet kamerával is. Ezekkel a könnyen kezelhető eszközökkel részben „vak tyúk is talál szemet" alapon, nagy túlforgatással dolgozunk, mégis időnként csodálatos, talált képeket készítünk. Munkatársunk Angelusz Iván, a Katapultfilm producere, az osztott képernyős vágástechnikával dolgozó Dömötör Péter vágó, operatőr, akinek segítségével készítjük a filmet, amely reményeink szerint spontán, természetes, laza és fiatalos táncfilm lesz. A film egyik főszerepét Rudolf Péter vállalta, kiváló énekesekkel dolgozunk együtt: Ágoston Bélával, Gaya Haratyunannal, Mizsei Zoltánnal, és Molnár Emesével.  A Szzzevassz! Tavassz! egyik záró flashmobja, az Átkelő című össztánc lesz június 12-én az Andrássy út - Liszt Ferenc tér közötti gyalogosátkelőnél.  Azt akarjuk demonstrálni, hogy ma is lehet az ipari termelésen kívül, reneszánsz emberként táncolni, énekelni, videózni, fotózni, festeni, verselni és mesélni. Október 3-án a Nemzeti Táncszínházban lesz a Kémhatás bemutatója, de pláza mozikban is szeretnénk megjelenni, augusztus 20-a környékén előbemutató keretében kipróbálni ezt a közeget is, de itt a filmvetítés mellett táncolni, énekelni is fogunk, performanszokat mutatunk be. A táncszínházban filmet vetítünk, a moziban táncolunk, mert ez ma már természetes, ezek a műfaji határok ma már átmoshatóak. Az emberek tudatában és technológiailag is elavult az, hogy különálló művészetekről beszéljünk.

- Az mégis érdekes kérdés, hogy egy alternatív, talált filmmel, amit talált helyszíneken forgatnak, még ha fiatalos, lendületes is a stílusa, be lehet-e törni a plázafilmek, a forgalmazás világába? Széles közönséget lehet-e megszólítani, vagy a mozi is egy egyszeri talált tér marad, performatív alkalom lesz a filmvetítés?

- Nem gondoljuk azt, hogy tömeges nézettséget biztosíthatunk, de az célunk, hogy néhány tízezer emberhez, néhány év alatt eljussunk, és olyan környezetbe vigyük a kortárstánc kultúrát és olyan emberek közé, akik nem járnak táncszínházba. A tánc személyes közeget igényel, ha több ezren nézik a produkciót, elvész a kapcsolat. A gyerekem megkérdezte, amikor először járt Operában, hogy amit látott, rajzfilm volt, vagy valóság, mert nagyobb távolságból öt évesen nem tudta érzékelni a különbséget. A tánc és a film egyesítésével egy személyes és természetes közeget szeretnénk létrehozni. Amikor arról beszélek, hogy nyitni kell, fel kell magunkra hívni a figyelmet, akkor egy lassú, emberről-emberre haladó folyamatról van szó, ahol közösségek találkoznak közösségekkel, így lassabb lesz a terjedése ezeknek az eszméknek, de szerencsére így nem lesznek járványosak sem a folyamatok, mint a mai trendek általában. Képesek vagyunk és képesek is leszünk lépést tartani magunkkal, de a korunkkal is.

- Beszélgetésünk apropója, hogy Betakarítás címmel idén is bemutatkozik a Budapest Tánciskola a Trafóban. Hogyan épül fel ez a már hagyományos tanévvégi előadás?

- Nagy eredménynek tartom, hogy rendszeresen van lehetőségünk a város legnagyobb kortárs művészeti centrumában fellépni, miközben mi csak egy iskola vagyunk, nem egy művészegyüttes. Most már hosszú évek óta, évente két egész estés előadást tartunk, teltház mellett a Trafóban. A Lábán Rudolf-díjat független kritikusok ítélik oda független művészeknek. Készült a díjazottakról egy statisztika és megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy a legtöbb jelölést kapott alkotócsoport, a Budapest Tánciskola volt. Ezek az előadások az én rendezéseim voltak, idén úgy gondoltam, hogy átadom a stafétát és az utánam kettővel következő generáció erre az alkalomra újonnan készült koreográfiáit mutatjuk be a Betakarítás című esten. Vadas Zsófia Tamara, Cuhorka Emese, Arany Virág, Dányi Viktória, Hevér Zsófia, Molnár Csaba az est koreográfusai.

- Az iskola már végzett tanulóiról van szó, akik most tíz-húsz perces koreográfiákat készítettek a Budapest Tánciskola jelenlegi tanulói számára.

- Ezek a művészek, egykori tanítványaink ma már a legsikeresebb független együttesek tagjai. Például Molnár Csaba és Dányi Viktória a külföldön is elismert és keresett Bloom! együttes alapítói, most jöttek haza egy amerikai turnéról. Cuhorka Emese a Hodworks oszlopos tagja. Azt, amit improvizációs nyelvteremtésben sok évvel ezelőtt elkezdtünk, Hód Adrienn a Hodworks alapítója folytatta és most Cuhorka Emese - főleg színészpedagógiai szempontból - új lendületet ad ennek a nyelvújításnak.

- Május 29-én Kortárstánc Szakmai Délutánt rendeznek a Trafóban. A Betakarítás főpróbája után milyen témájú beszélgetésekkel és meghívott vendégekkel várják az érdeklődőket?

- A délben kezdődő előadás után a koreográfusokkal és az előadókkal, beszélgethetnek a hivatásos táncképzésben érdekelt magyar partnereink: testvériskoláink néhány tanára és diákja. Ezek után a tanárok ülnek össze és megvitatjuk, hogy mi az, ami fontos a tehetség kibontakoztatása szempontjából, hogyan lehet a kreativitást fejleszteni, hogyan lehet megteremteni a diákok számára a lehetőségeket és átadni a stafétabotot. Ez a beszélgetés délután három órakor kezdődik Tehetséggondozás a hivatásos tánciskolákban címmel. A kortárstánc ugyanis jellegénél fogva egy gyorsan fejlődő, változó műfaj. Lehetőséget kell teremteni a fiatal pedagógusoknak, koreográfusoknak a kortárstánc továbblendítésére, időt, helyet kell biztosítani kísérleteik számára. A tradíció, a jelen, és a kortárstánc mozgalom jövője egyformán fontos. Este is tartunk egy harmadik beszélgetést, ez már kevéssé pedagógiai vagy művészeti megközelítésű lesz. A téma: Hogyan támogassunk fiatal koreográfusokat? A meghívott vendégek először is a fiatal koreográfusok, akiket támogatnunk kell, másrészt a támogatók, ők lesznek jelen: Szabó György, a Trafó igazgatója, Erős Balázs a MU Színház igazgatója, a Hodworks és a Bloom! menedzserei, a Műhely Alapítvány képviselői, tehát azok a szervezetek és személyek, akik a fiatal koreográfusok pályakezdéséért és pályafutásáért felelősséget éreznek és hosszú évek óta nagyon hasznos tevékenységet folytatnak. Dokumentáljuk ezeket a beszélgetéseket, meg lehet hallgatni, szerkesztett formában majd olvashatóak is lesznek az interneten. Most is és majd ősszel is - mikor a GoliGenerációk című szemlét rendezzük szeptember közepétől október 3-ig  - fontosnak tartjuk, hogy a művek bemutatásán kívül a tudományos reflexió is megjelenjen. Ennek érdekében a Magyar Tudományos Akadémia tánctudományi munkacsoportjával is lehetőségünk van együttműködni. Tehát a beszélgetésünk elején említett nyitási, integrációs folyamat, ha nehezen is, de több szinten elindult, reméljük, hogy sikeres lesz.

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

Elhunyt Venczel Vera

A Jászai Mari-díjas színművész idén márciusban töltötte be 75. életévét. Több mint ötven éven át volt a Vígszínház tagja, halálának hírét színháza tette közzé.
Zenés színház

Kiemelkedő alkotókat díjaztak a Magyar Operett Napján

A hagyományokhoz híven idén is átadták a Budapesti Operettszínházban az évad legjobb musical- és operettszínészének járó kitüntetéseket, valamint díjazták a legígéretesebb pályakezdőt. Emellett elismerést adott át a Musica Hungarica Kiadó képviseletében Éliás Tibor, a kiadó alapítója is.
Vizuál

„Ég a napmelegtől a kopár szík sarja” – Online nézhető Jankovics Marcell Toldi-sorozata

A Duna Televízió vetítéssorozatát követően a Médiaklikk oldalra költözött Jankovics Marcell nagyszabású, utolsó animációs sorozata, a Toldi. Az Arany János eposzából készült, festői látványvilágú animációs film igazi mestermű, amelyből már készül az egész estés változat is. 
Jazz/World

Magyarországon lép fel a norvég jazzdíva, Rebekka Bakken

November 2-án pótolja tavaly elmaradt koncertjét a Müpában Rebekka Bakken, aki zenéjével előszeretettel távolodik el a hagyományos műfaji kategóriáktól és otthonosan mozog a pop, illetve blues világában is.
Vizuál

Ahol a diákok szombaton is iskolába akarnak járni - Erős István rektor a Képzőművészeti Egyetem jubileumi évéről

A jubileumi, 150. tanév gazdag programsorozatáról, a képzőművészet újrapozicionálásáról, pedagógiai módszerekről és új tanszékek indításáról beszélgettünk a Magyar Képzőművészeti Egyetem nemrég kinevezett rektorával, Erős Istvánnal, aki azt is elárulta, hogy mitől tart a legjobban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Tánc ajánló

A White Stripes zenéjére készült díjnyertes előadást mutat be a Magyar Nemzeti Balett

Először látható Magyarországon Wayne McGregor, napjaink vezető brit koreográfusának Chroma című munkája. A radikális és innovatív alkotó modern balettje két hasonlóan eredeti és izgalmas kortárs produkcióval – az izraeli Sharon Eyal és Gai Behar Bedroom Folk, valamint a svéd Alexander Ekman Episode 31 című darabjával – szerepel közös programban 2021. október 29-től a Magyar Nemzeti Balett Kon-takt(s) című modern balettestjén, a Magyar Állami Operaház Eiffel Műhelyházában.
Tánc ajánló

Ikonikus koreográfiák a Müpában

Női lélek, férfierő, szenvedély és boldogság, hit és hazaszeretet – csupán néhány téma, amely a Kossuth-díjas, kiváló művész Zsuráfszky Zoltán és a Harangozó Gyula-díjas, érdemes művész Zs. Vincze Zsuzsa koreográfiáin keresztül megelevenedik. Közös alkotásaik ikonikus táncait október 27-én láthatja a közönség.
Tánc magazin

Tejbe mártott testek

Új weboldallal jelentkezett a Győri Balett, a honlaphoz tartozó rendhagyó társulati fotókat a csapat egyik táncművésze, Jekli Zoltán készítette.
Tánc hír

Kriterion-koszorút kapott Novák Ferenc „Tata”

Az elismerést 1996 óta ítélik oda azoknak az Erdélyben született személyiségeknek, akik a régió hírét viszik a világban, és munkásságuk döntően befolyásolta a magyar kultúra és tudomány fejlődését. A koreográfus mellett Markó Béla költőt is díjazták.
Tánc ajánló

Minifesztiválon mutatkoznak be a határon túli magyar néptáncegyüttesek

Október 7-től négy napon keresztül a határon túli hivatásos néptáncegyütteseké a Hagyományok Háza színpada. A szemlén nyolc együttes mutathatja be tudását, a produkciókat kísérőprogramok, koncertek és szakmai beszélgetések teszik teljessé.