Négy táncos, négy test civil ruhában a végtelenül lecsupaszított térben. A testek ütközésének, súrlódásának hangját csak tizedmásodpercekre tompítja a beúszó zene. A táncosok pedig vetkőznek és öltöznek, olykor csak egyikük, máskor mindegyikük meztelenül vagy félmeztelenül táncol. Az előadást 2013-ban Lábán Rudolf-díjra jelölte a szakmai zsűri.
Az Ahogy azt az apám elképzelte című előadásban Hód Adriennt és alkotótársait (Molnár Csaba, Marco Torrice) a ruhátlan és a felruházott test közötti különbség abból a szempontból érdekelte, hogy milyen konkrét képeket, tartalmakat hordozhat a különböző testrészek felfedése és eltakarása, illetve ezek a képek miket idézhetnek fel a nézőkben.
A zenével, pontosabban a zene szüneteltetésével kapcsolatban pedig a hiány foglalkoztatta az alkotókat. A foszlányos zene hatására hiányt érzünk, mintha hiányozna egy réteg az előadásról. A csönd pedig ezzel párhuzamosan felerősíti a testek mozgása által keltett hangokat.
A gyakran csupasz, egymással csak ritkán kapcsolatot teremtő testekkel szemben pedig ott ül a néző, aki egy idő után ettől a közvetlenségtől maga is lecsupaszítva érezheti magát. Mert Hód Adrienn szándékosan játszik a komfortérzetünkkel. Szembesít a meztelen test látványával, annak minden esendőségével együtt, és percek alatt képes megteremteni az intimitás légkörét a nézőtéren.
A Hód Adrienn munkáját nyomon követő kritikusok Adrienn tavaly készített, legfrissebb előadásával, a Pirkaddal, illetve a 2011-ben bemutatott Basse danse-szal együtt egy trilógia részeként értelmezik az Ahogy azt az apám elképzelte című előadást. Míg a XV. századi főúri udvari tánc kötött mozgásvilágát modern improvizációs technikával ötvöző Basse danse-ban a szabályos struktúra határozza meg a koreográfiát, addig az Ahogy azt az apám elképzelte című előadásban az elszabadulás és szétbontás egy új, absztrakt mozdulatnyelvet teremt. Utóbbi során minden, ami mesterséges szisztematikusan és szándékoltan cselekvésekre bontódik fel. Mindhárom előadást Lábán Rudolf-díjra jelölte a szakmai zsűri, a legfrissebb produkció, a Pirkad jelölése éppen a napokban derült ki.
A Basse danse a szabad improvizációs mozgás és zene újszerű kapcsolatából született. A dús és dinamikus mozgást aláfestő zene kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy a zene mind szerkezetében, mind az építkezésében összhangban legyen a mozgással. A Basse danse egyszerre jelenti a XV. század legelterjedtebb táncformáját és a hozzá társuló improvizatív hangszeres zenét is. Ahogy a zene, úgy építkezik a mozgás is: az egzaltált szólókból közösség fejlődik, a szimultán mozdulatok szinkronná válnak, a mozgás szétbomlott elemei új formákat alkotnak.
A meztelenség kérdésének szempontjából is nyomon követhetjük a koreográfusi koncepció változásának folyamatát. Az Ahogy azt az apám elképzelte című előadásban az időről időre felbukkanó csupasz testekkel kezdődött az a merész kísérlet, amelyet Hód Adrienn 2013 tavaszán bemutatott előadásával, a Pirkaddal folytatott. Utóbbiban már mindvégig anyaszült meztelenül táncolnak a táncosok, a padlón nyomot hagy izzadságuk, az ütközések és súrlódások pedig bőrpírt rajzolnak a testükre. A Pirkad című előadást a szakmai zsűri meghívta az idei Aerowaves Spring Forward fesztiválra is, ahová 419 európai jelentkező közül választották ki a programon fellépő 24 társulatot.
A MU színházban április 4-én látható Ahogy azt az apám elképzelte, illetve a másnap este megtekinthető Basse danse remek alkalom lehet a nézőknek a koreográfusi koncepció fejlődésének nyomon követésére.
hírlevél
