Tánc

Apáti Bence: "Vigyáznom kell a testemre"

2013.03.06. 12:00
Ajánlom
Az Operaház magántáncosának életében különös kettősségek mutatkoznak: kemény sportok kontra a balett lágysága, tetoválások és azok cseles elfedése estéről estére. Erről és az Elfújta a szélben alakított Rhett Butler figurájának megformálásáról is kérdeztük "Winnetou-t". INTERJÚ

- Téged alapvetően vonzanak a kihívások: másnak a balett is éppen elég megmérettetés, te viszont bokszolsz, karatézol, motorozol is mellette. Hogyan férnek össze ezek a kemény sportok a balett lágyságával és precizitásával?

- Leginkább sehogy. Gyerekkoromban édesanyám íratott be sportolni, majd táncolni is. Nagyon szerettem a bokszot is, de végül úgy döntöttem, a balettet akarom folytatni. Később édesapám kérésére abbahagytam a K1-et, mert megértettette velem, hogy vigyáznom kell a lábamra - mégiscsak balett-művésznek készülök. Felnőtt fejjel azonban világossá vált számomra: nekem szükségem van ezekre a kihívásokra is, mellesleg pedig sosem voltam az a típus, aki egyszerre csak egy dologgal foglalkozik. Pár éve újra bokszolok. Eleinte nem is mondtam az edzőtársaknak, hogy balett-táncos vagyok, de aztán beláttam: fokozottan vigyáznom kell a testemre, nem titkolhatom el.

- Egyszer azt nyilatkoztad, hogy a sztereotípiákkal ellentétben a balett szerinted lehet férfias műfaj - ezt jócskán bizonyítod is ezekkel a sporttevékenységekkel. De mi van, ha a bokszedzésen egy olyan ütést kapsz, ami veszélybe sodorja a közelgő premieredet?

- Félamatőr vagyok, hobbiszinten bokszolok, egy-egy edzést azért nem úgy kell elképzelni, mint ahogyan a hollywoodi filmekben látjuk. A kezem jellemzően védve van, és kellő rutinnal, edzettséggel el lehet kerülni az esetleges sérüléseket, ami egyébként bármelyik sportnál előfordulhat. Annyi esély van egy ilyen balesetre, mint arra, hogy az utcán sétálva ráesik valami a fejemre. A legrosszabb, ami történhet, hogy kapok egyet az arcomba és lesz egy véraláfutásom. Viszont az Operaház profi sminkesei tökéletesen el tudják tüntetni a foltokat.

- Apropó sminkesek. Neked több, nagy tetoválás is van a karodon. A brit Királyi Balettől botrányosan távozó Szergej Polunyin kapcsán is többször szóba került már, a tetoválás nem egy elfogadott dolog a balett világában. Neked nem voltak nehézségeid emiatt?

- A balett alapvetően konzervatív műfaj, amely az ilyen megkülönböztető jegyeket valóban nem szereti. A balett-művésznek a teste a munkaeszköze, ezért nem csinálhat vele akármit, hiszen minden porcikája szem előtt van, azzal dolgozik. Mivel nekünk a szerződésünk is tartalmazza, hogy tetoválást nem csináltathatunk, az első években nagyon ügyeltem arra, hogy se a próbákon, se az előadásokon ne lássák a tetoválásaimat: eltakartam ruhákkal, illetve olyan profi sminkessé képeztem magam, hogy kellő mennyiségű festékkel tulajdonképpen bármit el tudtam tüntetni. Mivel ez így elég hosszú ideig jól működött, már nem okozott problémát, amikor "nyilvánosságra" hoztam őket, elfogadta a vezetőség is. Bizonyítottam, hogy amikor kell, ezek láthatatlan jelek a testemen.

- A Magyar Nemzeti Balett színpadán te már szinte minden fontos szerepet eltáncoltál, köztük az összes Seregi-darabot. Mi lehet az oka, hogy ennyi siker sem hozott neked egyetlen díjat sem?

- Hát ezt én is szeretném tudni... Esetemben nem arról van szó, hogy kevés díjam van, hanem hogy egyáltalán nem kaptam semmilyen nyilvános elismerést, miközben a balettirodalom legfontosabb szóló szerepeit eltáncoltam már. Úgy gondolom, ez a kérdés azonban nemcsak engem érint, sorolhatnám a kollégáimat, akik komoly teljesítményt nyújtva ugyancsak nem vehettek át díjat. A döntéshozók, kuratóriumi tagok talán nem ismerik behatóan a klasszikus balett műfaját. Pedig ha több előadást látogatnának, sok csodában lenne részük. Azon a pár napon, amikor a díjakat osztják, vagy ezekről cikkezik a sajtó, egy ideig szomorú vagyok, aztán elmúlik, és csinálom a dolgomat tovább.

- Sokszor emlegeted egykori mesteredet, Seregi Lászlót, akiről többek közt azt is tudjuk, hogy ő emelt ki téged a Spartacus-próbán a karból, és hitt benned annyira, hogy már huszonöt évesen eltáncolhattad a Spartacus főszerepét.

- Rengeteg táncos mondhatja el magáról, hogy sokat köszönhet Seregi Lászlónak, de én tényleg állíthatom, hogy az átlagnál is többet. A hála és végtelen tisztelet érzése mellett sosem fogom elfelejteni rengeteg harcunkat, amikor egymást próbáltuk meggyőzni valamiről, de a meghitt pillanatokat sem: előadás előtt mindig bejött a kulisszába, és a maga jellegzetes hangján azt mondta, "mutasd meg nekik, Winnetou!"

- Az Elfújta a szél, amelyben Rhett Butler szerepét táncolod, nem egy tipikus előadás-alapanyag: az amerikai polgárháború történelmi jelentősége kevésbé átérezhető a magyar közönség számára, a történet is elég szövevényes. Hogyan válik ebből a tánc nyelvén élő, szenvedélyes előadás?

- Pártay Lilla a cselekményes balettek specialistája, műveiben - ahogyan ebben is vagy a Mozartban, az Anna Karininában - hűen visz színre ismert regényeket, életutakat. Mindemellett nagyon muzikális művész, akinek koreográfiája szimbiózisba kerül a zenével.

- Mi jelent inkább kihívást ebben az előadásban: a technikai feladatok vagy a szerepformálás?

- Rhett Butler szerepét eltáncolni rettenetesen nagy technikai kihívást jelent. A harmadik felvonásban harmincöt percig vagyok a színpadon, csak tíz másodpercre megyek ki a takarásba, hat pas de deux-t és három férfi-variációt kell eltáncolnom. Ezt koronázza meg egy nehéz jellemfejlődés, amit az elsőtől a harmadik felvonásig meg kell jelenítenem: egy sajátos erkölcsi beállítódással rendelkező férfi, aki nem veszi komolyan a női nemet, olyan érzelmi szituációba keveredik, amelyben végül romjaiban hever.

- Te milyen egyéni tulajdonságait erősíted Butler markáns figurájának, akit a nézők sokan a híres filmből ismernek?

- Ez nemcsak rajtam múlik. Elsősorban az alkotó víziója a döntő. Amint említettem, Seregi Lászlóval sokszor ütköztünk, de valahogy mindig volt értelme. Egy premier után átadott egy kártyát az öltözőben, amelyre ezt írta: "Öröm volt harcolni veled, Winnetou!" Nos, a Mesternőnek nagyon határozott elképzelései vannak a figuráról, s nekem is van róla valamilyen képem. Ebből adódóan küzdelmes próbafolyamaton vagyunk túl, de hiszem, hogy bizonyos pontokon sikerült meggyőznünk egymást. De ez természetes is: egy nő nyilván másképp képzel el egy kétségbeesett, legyőzött embert, mint egy férfi. Egy férfi pedig talán hitelesebb mozdulattal hajt fel egy pohár viszkit...

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

15 sor színház: Büszkeség és balítélet

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy rengeteg kultúrát fogyasztunk nap mint nap, kár, hogy élményeinknek csupán töredékét oszthatjuk meg olvasóinkkal. A következő rövid írás a Vígszínház Büszkeség és balítélet című előadásáról szól. 15 sor színház.
Vizuál

Peter Lindbergh képeivel érkezik a Budapest Fotófesztivál

Országos premierrel indítja programsorozatát a Budapest Fotófesztivál – Magyarországon először a Műcsarnokban láthatók a legendás német divatfotográfus, Peter Lindbergh ikonikus alkotásai.
Vizuál

Újabb Mijazaki-klasszikus jön a mozikba

Folytatódik az ADS Service Ghibli-sorozata, amely során Mijazaki Hajao újabb remekműve kerül nagyvászonra: az 1989-es A Kiki – A boszorkányfutár április 3-tól lesz látható a magyar mozikban.
Klasszikus

Minden, amit a Máté-passióról tudni kell

A zenetörténet két talán legismertebb passiója – a János- és a Máté-passió – Johann Sebastian Bach nevéhez fűződik, utóbbit az idei Bartók Tavaszon is hallhatja a közönség. Most elárulunk néhány érdekességet róla!
Zenés színház

Horváth István a Magyar Állami Operaház kamaraénekese lett

A népszerű tenort a március 23-i Bánk bán-előadás tapsrendje alatt érte a meglepetésszerű bejelentés: a következő szezonban a Magyar Állami Operaház legnagyobb címét viselheti.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Tánc magazin

A cirkusz az egekbe juttat – így zajlik a jövő artistáinak és bohócainak képzése a Cirkuszművészeti Főiskolán

A jelenleg 67 hallgatót képző Budapest Cirkuszművészeti és Kortárstánc Főiskola rektorával, Reidl Kamillával és a bohócképzés vezetőjével, Greifenstein Jánossal beszélgettünk a cirkusz és a bohócok mai helyéről, a világ és a humor megváltozásáról, majd Budavári Zoé levegőakrobatika szakos hallgatótól azt is megtudtuk, hogyan lehet legyőzni a magasságtól való félelmet.
Tánc gyász

Elhunyt Kristó Annamária, a Győri Balett alapító tagja

Elhunyt Dr. Kristó Annamária táncművész, a Győri Balett alapító tagja – tudatta a tánctársulat. „Emlékét megőrizzük, s nem feledjük!” – írják. Dr. Kristó Annamária táncosként indult, végül jogászként végzett, de aktívan fotózott, elsősorban táncot.
Tánc interjú

Fekete Péter: „Nem szabad feladni”

„Hosszú távú, tudatos építkezés zajlik” – fogalmaz Fekete Péter, a Fővárosi Nagycirkusz főigazgatója arról a munkáról, amely a cirkuszművészet újradefiniálását tűzte ki célul. De miről is van szó pontosan, kiből lesz ma artista, milyen formában zajlik az utánpótlásnevelés, és lesz-e új épülete a Fővárosi Nagycirkusznak?
Tánc interjú

Takashima Kentaro, a Mariinszkij Színház korábbi művésze visszatért a Magyar Táncművészeti Egyetemre

2016-ban végzett a Magyar Táncművészeti Egyetem Táncművész BA képzés klasszikus balett szakirányán Takashima Kentaro, aki korábban a Mariinszkij Színház balett-társulatában is táncolt. A kiváló művész januárban visszatért az Alma materba.
Tánc interjú

A Magyar Táncművészeti Egyetem támogatásra érdemes csodavilág – vallja az új rektorhelyettes

Két hónapja dolgozik a Magyar Táncművészeti Egyetem rektora, Fodorné Molnár Márta egyetemi tanár mellett rektorhelyettesként Salát Magdolna. Az intézmény korábbi tanulmányi igazgatója, aki 2008 óta tevékenykedik egyetemi pályán.