Sorra veszed a magyar romantika meghatározó alakjainak legismertebb műveit, szinte kötelezőolvasmány-szériát állítottál az elmúlt években a táncszínpadra. Már egy évvel ezelőtt eldöntötted, hogy idén a Toldi kerül sorra. Miért?
A Toldi bemutatója egy olyan sorozat része, amely Petőfi Sándor János vitézével kezdődött hét évvel ezelőtt, és számos kötelező olvasmány színpadi feldolgozásával folytatódott: ezek voltak A helység kalapácsa Petőfitől, Arany János műve, a Rózsa és Ibolya, valamint Jókai Mórtól Az aranyember. A Toldival most a széria utolsó darabjához értünk. Ez a mostani stílusában, karakterében más, mint az előzőek. A korábbi előadásaink telve voltak humorral, afféle Pythonesque-ek, egyedülálló keverékei az abszurd humornak és a szürrealizmusnak. Ezúttal viszont Arany csodálatos elbeszélő költeményét a zene, a szöveg és a kortárstánc ötvözésében állítjuk a Miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínházának színpadára. Ezúttal nem egy táncos, hanem Tegyi Kornél, a színház társulatának tehetséges színésze formálja meg Toldit. A szöveg is elhangzik az előadásban, hogy az ifjú nézők kötni tudják a táncmozdulatokat a történethez. Rengeteg táncanyagunk van, és nagyon más ezúttal a koreográfia, mint amit eddig a gyerekdarabokhoz készítettünk. Ezzel az előadással nyitjuk a Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivált március 24-én. A Toldi egy jellemfejlődés története.
A mi feldolgozásunk egy indulatkezelési problémákkal küzdő fiatalemberről szól, aki nem szándékosan gyilkol.
Próbatételei egyfajta vezeklések, minden körülmények között végig akar menni az úton, ahova őt a sors viszi. Lovag, hős akar lenni, segíteni szeretne a bajba jutottakon. Az a bizonyos malomkő végig a színpadon van, mintegy figyelmeztetésül, hogy végzetes hibáink meghatározhatják későbbi sorsunkat.
A Toldi című előadás jelenete (Fotó/Forrás: Gálos Mihály Samu / Miskolci Nemzeti Színház)
Az előadásban külön hangsúlyt kap Toldi természettel való kapcsolata, ami lehetőséget kínál arra, hogy az állatok megjelenítésével remek karakteres mozgásanyagot tegyetek színpadra.
Toldi természetközeli ember, hiszen falun nőtt fel, fontosnak tartottam, hogy ezt megmutassam. A természet lényei zenében is másként szólalnak meg. Mivel Toldi Miklós valós személy – I. Lajos király idején, a XIV. században, a magyar lovagkor legdicsőségesebb korszakában élt –, igyekeztünk a korhoz illően reneszánsz zenéket használni, de nyilván a mai fülhöz igazítottuk őket.
Nekem úgy tűnt, hogy a darab koreografálásakor nem estél bele abba a csapdába, hogy stilizált népi játékokat, néptáncelemeket vegyíts a saját kortárs stílusoddal csak azért, mert a cselekmény Nagyfaluból indul, és maga Toldi irodalmi alakja is egy népi hős.
A mi formanyelvünk semmiképpen nem az autentikus vagy színpadi néptánc. Önbecsapás lett volna az előadást arra a vonalra felépíteni. A táncrészünk ugyan sokoldalú, és nyilván bizonyos motívumokban megkerülhetetlen a magyar nép gazdag néptánckincse, de maradtunk a saját stílusunknál.
A táncosaim se szerették volna, hogyha olyan mozgásra kényszerítettem volna őket, ami nem az ő testükre lett kitalálva.
Gyerekdarab, tehát mindössze 60 perc, ami nem sok idő a Toldi epikus hosszához képest, sok mindent ki kellett hagynotok. A dramaturgiai ugrásokat áthidalja az elhangzó szöveg, amely Gáspár Tibor hangján szólal meg. És ha már Arany Jánosról van szó, ő rendelkezett a magyar költők közül a legnagyobb szókinccsel, kerülte a szóismétléseket, a mű tele van metaforával, ma már nem használt, sőt alig ismert archaikus és népies szavakkal. Kár lett volna erről lemondani.
A trilógia rettenetesen hosszú lett volna. Nem terveztük, hogy mind a hármat egymás után bemutassuk, bár számomra az öreg Toldi története sokkal izgalmasabb. A fiatal kamaszok számára mindig könnyítést jelent, hogyha megszólal a szöveg is, mert akkor tudják kapcsolni az adott jelenethez, az adott szituációhoz. Aki a Miskolci Nemzeti Színházat ismeri, tudja, hogy kiváló színművészek dolgoznak nálunk. Rusznyák Gábor, a színház főrendezője volt a darab dramaturgja, és kimondottan felüdülés volt, amikor bekukucskáltunk a táncosokkal a stúdióba, ahol a színészek felmondták a hanganyagot. Minden egyes mondatot, minden egyes szituációt legalább 4-5 formában vettek fel, hogy a legtalálóbb hangsúlyt, a zenéhez legjobban illő ritmust megtalálják. Nagyon jóleső csapatmunka volt a próza és a táncosok között.
A Toldi című előadás jelenete (Fotó/Forrás: Gálos Mihály Samu / Miskolci Nemzeti Színház)
A Toldi lesz a március 24–28. között lezajló miskolci Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivál nyitódarabja, a programban összegyűjtöttétek az elmúlt időszak legjobb hazai táncdarabjait. Több olyan alkotó is akad, aki idén a táncszakma díjazottja is lesz a tánc világnapján. Mi alapján válogattatok, hiszen a ti közönségetek nem a kortárstáncon nőtt fel.
Egy ilyen fesztivált mindig egy kisebb csapat szervez, és itt ki kell emelnem Farkas Beát, aki nemcsak a Miskolci Balett produkciós vezetője, hanem a Horizont Fesztiválnak is az egyik motorja. Igyekeztünk idén is nagyon izgalmas és sokszínű műsorral előrukkolni. Tizenegy előadást láthat a közönség, valamint a fesztivál hivatalos nyitónapján Éder Vera és Gálos Mihály Samu fotóiból nyílik kiállítás. Másnapra a Vasas Művek két nagyszerű táncosa, Vasas Erika és Rónai Attila Zárt ajtók című darabját hozzuk el a Játékszínbe. Az előadás második részében pedig egy számomra nagyon izgalmas mű, a Rooster, azaz a Kakas című előadás lesz látható, ami azért érdekes, mert a Szerb Nemzeti Balett táncművészei és a National Dance Foundation növendékei közösen adják elő. A produkciót két jiddis szerző, J. L. Peretz és Isaac Bashevis Singer rövid történetei, valamint kelet-európai zsidó népmesék ihlették.
A központi téma a férfi-nő közötti örök viaskodás, a párkeresés, a magány és a közösségi elvárások.
Este láthatjuk a Grecsó fivérek összművészeti estjét Apánk üzent címmel. Ők már többször jártak nálunk, és a Willany Leó táncosait is elhozzák magukkal. Két zenész kíséretében nagyszerű anekdoták, szövegek hangoznak majd el.
Március 26-án délelőtt a Játékszínben Pataky Kláriék érkeznek a Méhek meséje című interaktív előadással, amely egy varázslatos utazás keretében a méhek megmentéséről szól. A történet alakításában a nézők is részt vesznek. A Miskolci Balett gyerekelőadásaiban is több a tánc és kevesebb a pantomim, mert a gyerekek azok, akiknek előbb-utóbb meg kell majd érteniük a tánc nyelvét, és ebben nagyon sokat segítenek az olyan interaktív játékok, mint a Méhek meséje vagy a Toldi. Még aznap este az évad egyik legizgalmasabb darabja, a Feledi Project Cseresznyéskertje lesz látható, amely Csehov drámája nyomán készült jazz-zenével kísérve a Sárik Péter Trió előadásában. Feledi János többször volt már nálunk, mindig izgalmasak a különböző irodalmi feldolgozásai, és ne felejtsük el, hogy szerepel benne egy színészóriás, Kulka János is.
A Cseresznyéskert című előadás jelenete (Fotó/Forrás: Miskolci Balett)
27-én lesz látható a Budapest Táncszínház Vivaldi A négy évszak című, ismert darabjára készített Quattro Stagioni című koreográfiája, valamint a Many Ways című mű, amelyet a Miskolcon már ismert Neeltje Verdoorn holland koreográfus készített. Adósa voltam Földi Béláéknak, régóta nem voltak nálunk. A Játékszínben Delbo Balázs A tánc 30 árnyalata című filmjét vetítik, amely szerintem már országos ismertségre tett szert. Harminc különböző stílusú hazai együttessel forgatott ikonikus magyar helyszíneken, mi is részt vettünk benne.
Borzasztóan izgalmas és hiánypótló filmalkotás született.
Régi visszatérő vendégeink Megyeri Léna és Bősze Ádám is, akik a tánc és a zene kapcsolatáról beszélnek – ez alkalommal az álom köré fűzik tánctörténeti előadásukat.
A fesztivál utolsó napján, 28-án a nagyszínházban a Győri Balettet látjuk vendégül Éva és Ádám című kétfelvonásos táncdarabjukkal, amely a teremtéstörténetet és az emberi vágyat vizsgálja két koreográfus, Darai Tamás és Szöllösi Krisztina szemszögéből. Még aznap este Bozsik Yvette érkezik az Egy gésa emlékirataival, amely Arthur Golden azonos című, világhírű regényén alapul, és a tradicionális japán esztétika találkozik benne a kortárs tánccal.
A Quattro Stagioni (Many Ways) című előadás jelenete (Fotó/Forrás: Miskolci Balett)
A Horizont Fesztivállal kapcsolatban minden évben felteszem neked a kérdést, hogy Észak-Magyarországon, Borsodban, Miskolcon és környékén, ahol nem könnyűek a mindennapok, mennyire sikerül kinyitni a lelkeket egy ilyenfajta élménysorozatra?
Amikor nekifogtam ennek a rendezvénynek, azt a visszajelzést kaptam, hogy ez rétegműfaj. Ez igaz, de valahogy a miskolciak megszerették a Horizontot. Nem mondom, hogy könnyű volt, az első két-három évben aggódtunk, hogy kevés a néző. Mindenki egy kicsit idegenkedett attól, hogy kortárs, hogy modern, az emberek inkább a hagyományos dolgok iránt érdeklődtek. Tavalyelőtt azonban már minden előadásunk minimum háromnegyed házas volt, és a fesztivál előtti napokban mindig elfogynak a jegyek, néha a pótszékesek is. Kíváncsiak és érdeklődően nyitottak a nézők. Nyilván van benne egy csomó munka, közrejátszik a színház hitelessége is, de a közönség már tudja, hogy az előadások élvezhetőek és szerethetőek lesznek számukra – és végső soron ez a legfontosabb.
Szerző: Péli Nagy Kata
Fejléckép: Kozma Attila (fotó/forrás: Éder Vera / Miskolci Nemzeti Színház)
hírlevél
