- 35 év, több mint száz koreográfia, táncosok nemzedékei és egy jól felismerhető, unikális, a klasszikus balettet új, expresszív elemekkel ötvöző formanyelv– így lehetne jellemezni az Alonzo King Lines Ballet társulatot. Ez volt az álma annak idején?
- Álmom egy olyan társulatot létrehozása volt, amely a világon szinte mindenkit megszólít, és megismerteti az emberekkel a művészet ezen formáját. Hálás vagyok, és hihetetlenül szerencsés, hogy ez az álom valóra vált.
- A San Francisco Chronicle írta Önről, hogy olyan a mozgásstílusa, mint a társulat otthona, San Francisco: egyszerre elegánsan kozmopolita, csavartan örvénylő és aszimmetrikusan klasszikus. Hogyan talált rá a saját hangjára?
A stílus maga nem érdekel. Ha valamire alaposan oda kell figyelnem, akkor az a megjelenés, amelyet viszont jól meg kell tervezni. Szerintem az embereknek nem kellene mások véleményére hagyatkozniuk, nekik maguknak kell átélni egy előadást, és kialakítani a saját véleményüket a produkcióról.
Van egy pont, ami után az ember kénytelen a saját hangját követni, és felhagyni mások utánzásával.
Az életben az egyik fő célunk, hogy felismerjük, kik is vagyunk valójában. A balett technikájának vizuális nagyszerűsége, ahogy a táncosok szinte leküzdik a gravitációt, és ahogy felszabadítják a rejtett feszültségeket.
Számomra a koreográfia nyelve adja az emberi természet metaforáját.
- Kivételesen szép, jaguár testű táncosok alkotják a csapatát. Mi a legfontosabb Önnek egy táncművész kiválasztásánál?
- Olyanok vagyunk, ahogy gondolkodunk. Az emberek a maguk stílusában táncolnak, és engem azok a táncosok vonzanak, akik őrülten szeretik a művészetet, és úgy gondolják, hogy a tánc életük része. Valami olyasmi, amit nekik nem csak csinálniuk kell, de minden pillanatát élvezik, és a tánc világában vannak igazán otthon. Vonzanak azok, akik testük minden sejtével isszák a zenét, és izgatottak lesznek tőle.
A félelemnélküliség nagyon komoly tényező.
Fontos még a megértés, a humor, az erő, az alázat, a bátorság és a hősiesség is. Legyen kialakult véleményük, de arra is legyenek képesek, hogy engedelmesen kövessenek másokat. A hallgatás képessége is rendkívül fontos, valamint nagyon vonzanak azok a művészek, akik már feltették maguknak a kérdést, hogy kik is ők valójában, és milyen céljuk van az életben.
A táncos megválasztása szempontjából a legfontosabb, hogy miképp tud teljesen világosan megjeleníteni egy gondolatot. Gyakran elfelejtjük, hogy a gondolat születik meg először, és csak utána alkalmazzuk a különböző technikákat annak megjelenítéséhez. Páran még mindig azt gondolják, hogy a művészek kizárólag csak saját magukat akarják kifejezni. Ez nem így van. A legtöbb művész célja az, hogy a közönség úgy érezze, a lehető legjobb döntést hozta meg, amikor a szóban forgó előadásra váltott jegyet.
Pusztán önmagunk kifejezése veszélyesen közel áll az érzelmi sekélyességhez.
- Ez lesz az első magyarországi fellépésük. Mit láthat a Budapest Táncfesztivál közönsége?

Kapcsolódó
Tíz napnyi totális táncőrület
A San Francisco-i kortárs balett-társulat, az Alonzo King Lines Ballet lesz a díszvendége az idei Budapest Táncfesztiválnak, amit február 20. és március 1. között rendeznek meg a fővárosban.
- Az egész társulat számára ez lesz az első fellépés Magyarországon, amit mindnyájan izgatottan várunk. Számunkra ez hatalmas megtiszteltetés. A közönség olyan páratlan művészeket fog látni, akik nemcsak tudásuk legjavát adják, de azonosulnak is azzal, amit ki szeretnének fejezni. A táncosok minden szinten a pontosságra, az érthetőségre és az egyértelműségre törekszenek.
Azt üzenem a közönségnek, hogy úgy jöjjenek el az előadásra, mintha először találkoznak valakivel, ne legyenek elvárásaik. Engedjék, hogy érzéseik vegyék át az irányítást gondolataik felett, és amit éreznek, azt higgyék is el!
Ebben az értelemben a közönség minden egyes tagja művész, és nekik is hozzá kell adniuk saját érzéseiket mindenhez, amit tapasztalnak – ugyanúgy, mint ahogy mi is tesszük. Az a legjobb, ha az ember a szívével érez, hiszen a szív okos.
Az Alonzo Kings LINES Ballet két előadással érkezik február 28-án a Müpába a Budapest Táncfesztivál keretében. A Biophony Richard Blackford zeneszerzővel és a természeti hangképek művészével, Bernie Krause-szal együttműködve készült. Krause több mint negyven éven át járta a világot mikrofonjával, hogy felvételeket készítsen a Föld és a Föld teremtményeinek hangjairól. Az előadásban ezek a hangképek élő zenekarként szólalnak meg. A táncosok mozdulatait többek közt a kardszárnyú delfin és a levelibéka hangja kíséri, s izzadságuk is mintha ennek az új hangkörnyezetnek a sarával, sójával és porával keveredne. A klasszikus technika kikristályosodása arra emlékeztet minket, hogy a Föld minden teremtményével valamilyen kapcsolatban vagyunk. A Biophony nem a civilizáció és az ősi világ határán van, hanem ott, ahol két olyan világ találkozik, amelynek sosem kellene egymástól elkülönülnie.
A Sand az Alonzo King és az amerikai jazz nagyjai, Charles Lloyd és Jason Moran közötti együttműködés eredménye. „A homok jelentéktelen szemcsékből áll, ám hatalmas energiát rejt magában. A homok mindenütt megtalálható, a tengerpartokon, a dűnékben, a sivatagban, az óceánok fenekén. Amikor belemarkolunk, ujjaink között kipereg. A parányi szemek pergése a homokórában az idő múlását érzékelteti, és azt is szemlélteti, hogy tánc közben a test is lassan változtatja formáját. A homokot ezért sokan hasonlítják az emberekhez, mondván, mi is olyanok vagyunk, mint az apró kavicsok, amelyek addig súrlódnak egymáshoz, amíg a széleik simák nem lesznek” - fogalmazott az előadás kapcsoán Alonzo King.