Tánc

Az ár rejtve marad

2017.03.02. 09:08
Ajánlom
Egy balett, ami huszonöt éve készült, de aktualitásából máig sem veszített. Egy mű, ami az első pillanatától az utolsóig hajszálpontosan ugyanaz maradt, mint ami születésekor volt. Pártay Lilla első egész estét betöltő alkotásának, az Anna Karenina márciusi előadásainak apropóján életművének egészéről is kérdeztük a hetvenöt esztendős Kossuth-díjas, kiváló művészt.
Pártay Lilla a Giselle-ben 1979-ben

Pártay Lilla a Giselle-ben 1979-ben

- Nehéz volna erről a táncdrámáról úgy szólni, hogy ne említsük a szakmai-művészi előzményeket és következményeket, hiszen ez volt későbbi pályáját meghatározó koreográfusi bemutatkozása. Az Anna Karenina gondolata akkor kezdte el foglalkoztatni, amikor Tamperében dolgozott?

- A regény kislánykorom óta velem van, azt hiszem, háromszor is elolvastam balatonfenyvesi nyaralásaink ideje alatt. A legmelegebb hónapok azzal kezdődtek, hogy a hónom alá csaptam apám könyvtárát, fentről lefelé leszedegettem a köteteket, és az évek alatt szépen lassan mindet átböngésztem. Az Anna Karenina olyannyira megragadott, hogy újra és újra elővettem. De visszatérve az eredetre: az Operettszínház balettigazgatójaként dolgoztam, amikor felmerült bennem, hogy a tánc nyelvén is meg lehetne fogalmazni ezt a tragikus történetet.

- Ekkor 1986–1990 között járunk.

- Igen. Amikor megkaptam az együttest, azt gondoltam, hogy a társulat tagjai ne csak annyit mozogjanak, amennyit az operett műfaja megkíván. Az első önálló produkciónk az Álmok és víziók címet viselte. Később meghívtam Imre Zoltánt és Keveházi Gábort, hogy állítsunk össze együtt egy önálló balettestet.

- Az idő távolából ez egy nagyon szabad időszaknak tűnik.

- Nem az időszak volt szabad, hanem mi. Mertünk nagyok lenni.

Ettől a lendülettől kicsit meg is hőkölt az akkori igazgató, de azt mondta, vágjunk bele. Imre Zoltán Bartók I. szvit jéhez, Keveházi Gábor a Ragtime -hoz, én pedig az Állatok farsangjá hoz készítettem tánctervet. Ennek kapcsán az akkori főrendező, Horváth Zoltán meghívott Tamperébe, hogy együtt vigyük színre a Victoria című nagyoperettet. Itt egy hosszú, hideg estén megkérdeztem, hogy nincs-e javaslatuk arra, hogyan is tölthetném el az időt. A stúdiószínházba invitáltak, ahol éppen finn nyelven játszották az Anna Kareniná t. Egészen odaszegezett a székhez, amit láttam. Egy szót sem beszéltem finnül, de az előadás annyira intim volt, olyannyira élők voltak a személyiségek, hogy minden követhetővé és érthetővé vált számomra. Ekkor gondolkodtam el azon, hogy ezt a művet ki tudnám nyitni tablóba... Nagyon ritkán kap az ember zöld lámpát, legalábbis az én életemben ez sosem érkezett könnyen, de akkor támogatták az ötletemet, és 1991-ben fel is gördült a függöny az Operaházban.

- Hét év – az Ön életében ezek a mitikus periódusok valóban jelen vannak. A pályája elején, amikor az Operába került és hét éven át a hátsó sorban táncolt, aztán koreográfusként a darabok megvalósulására mindig ugyanennyi időt kellett várni. Sőt az Elfújta a szél esetében ez majdnem tíz esztendő volt.

- Nagyon nagy kitartás, erő és állóképesség kellett ahhoz, hogy ezekben a „vákuumszerű időszakokban” is dolgozzam, újra és újra nekifussak a feladatoknak. A párom, aki már huszonhárom éve elhunyt, mindig azt mondta:

Lilla, ne idegesítsd magad, az eredmény a legfontosabb, mert a főcímre sosincs odaírva az, hogy milyen áron készült”.

Így aztán nekilendültem, először megtaláltam a zenét, aztán kialakult a díszlet is. Csodálatos alkotótársakkal dolgoztam, Kézdy Lóránt és Schäffer Judit a későbbiek folyamán is szinte minden munkámnál elkísértek. Márciusban is ugyanaz a háttér és ugyanazok a jelmezek lesznek majd láthatók a színpadon. Nem változtattam semmit.

Pártay Lilla középen

Pártay Lilla középen

- Egy lépést sem?

- Nem, nem. Ahogy megszületett, úgy marad. Most már negyedszázada, hogy bemutattuk, nem szabad módosítani rajta. Én magam hetvenöt éves vagyok,

nyugodtan elmondhatom, hogy ez az alkotásom telitalálat, az elejétől a végéig rendben van.

- Ez is „kipattant” a fejéből, ahogy egy korábbi interjújában fogalmazott, mint a várnai első koreográfia még a hatvanas évek végén?

- Az Anna Kareninában rengeteg emóció volt.

Az előző házasságom időszakának nem túl boldogságos esszenciáit, a csalódást, a fájdalmat is beleépítettem.

Ez egy érett, sokat élt asszony története, nem véletlenül voltam ötvenéves, amikor elkezdtem komolyabban foglalkozni Tolsztoj írásával. Gyűjtögető típus vagyok, rengeteget dolgoztam, itthon és külföldön. Összeszedtem minden ismeretet, amit csak tudtam, mert az, amit eltáncolsz, az a tiéd, az benned marad. És ebből születik meg az a kimeríthetetlen mozgásfantázia, amire koreográfusként szükség van.

Az interjú eredeti változata az Opera Magazin 2017. január-februári számában jelent meg. 

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Színes, szélesvásznú életműdíjak a magyar film ünnepén

Megszámlálhatatlan filmben és televíziós alkotásban játszottak az 5. Magyar Filmhét életműdíjasai: Andorai Péter, Bánsági Ildikó, Bodrogi Gyula, Koncz Gábor és Venczel Vera. A díjátadóval megkezdődött a filmhét, hét kategóriában összesen 203 filmet vetítenek a Corvin moziban.
Plusz

Létünk legizgalmasabb momentuma a felfedezés – Interjú Novák Péterrel

Javában tart a Partitúra zenei, művészeti road show új szériájának forgatása. Novák Péterrel rendező tapasztalatairól, forgatásokról, témaválasztásról mesélt, és arról is, hogy lehet-e kultúra nélkül élni.
Plusz

Kicsoda valójában a hölgy a híres „We Can Do It!” poszteren?

Mindenki ismeri az ikonikus posztert, amelyen egy nő feszít, mellette a híres szlogen: „Meg tudjuk csinálni”. De kicsoda a képen látható hölgy?
Zenés színház

Népdalt énekelve sétál át a macska a hivatalon

Halas Dóra és Nagy Fruzsina már a második közös előadásukat készítették el a Soharóza kórussal. Catwalk-koncertnek nevezik az általuk alkotott műfajt, amelyben elegyednek a kóruskoncert, a színház és a divatbemutató jellegzetességei. Az Ügyben népdalokat dolgoztak fel, bár mint mondták, Kodály és Bartók óta valami nagyon félrecsúszott a népzene társadalmi megítélésében.
Vizuál

Ruben Brandt visszatért a tett helyére – interjú Milorad Krstić-csel

Milorad Krstić animált krimije, a Ruben Brandt 40 ezer néző felett jár, és közel került az Oscar-jelöltséghez. A Műcsarnokban rendezett kiállítással a kör teljessé vált, a festménytolvaj visszatért születési helyére. A művészettörténeti utalásokkal zsúfolt mozi 2018 egyik legmeghatározóbb mozzanata volt a magyar kultúrában, így alkotója bekerült az idei Kult50-be is.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc hír

Tim Burton világát is megidézi a Fővárosi Nagycirkusz új bemutatója

Az április 20-án bemutatott Repülőcirkusz című show-t a világhírű artista, Kristóf Krisztián rendezte, aki olyan jeleneteket is beemelt a cirkuszi előadásba, amiket Tim Burton kérésére álmodott meg a Dumbo című amerikai filmhez.
Tánc interjú

"A tánc segít eggyé olvadnunk a természettel" – Interjú a TAO Dance Theater vezetőjével

Igazi kuriózum lesz májusban a Nemzeti Táncszínházba látogató TAO Dance Theater, akik ezúttal a világhírű Numerical Series (Számsorok) című alkotásukból az 5 & 9 számú koreográfiákat mutatják be a magyar közönségnek. Az előadás kapcsán Tao Ye-t kérdeztük.
Tánc ajánló

Táncra fordítja le Bartók kórusműveit a Duna Művészegyüttes

Az Elmúlt időkből – Bartók & Folk című előadásban április 25-én a Szent Efrém férfikarral közösen mozdítják meg Bartók műveit.
Tánc ajánló

A láthatatlant teszi láthatóvá a Közép-Európa Táncszínház

Hámor József koreográfiájának címszereplője ezúttal az embereket összekötő, láthatatlan, finom és szakadékony szál, amit sejtelmes sziruppal, vagy félelmes szakralitással szokás szervírozni. Az április 30-án látható darab ezzel szemben könnyeden közelít a súlyossághoz.
Tánc hír

Így fog kinézni a kibővített Trafó előtere és kávézója!

A szeptemberben induló évadban új terekkel, kávézóval, pénztárral, ruhatárral várja látogatóit az intézmény. A tavaszi időszakban pedig a Liliom utca felől tudják megközelíteni a házat az érdeklődők.