Tánc

Az arany középút utópiája

2018.12.13. 16:25
Ajánlom
Duda Éva vállaltan nagy fába vágta a fejszéjét, amikor a jelenkor társadalmi, ökológiai és politikai helyzetére szeretett volna reflektálni egy elvont jelrendszeren, a tánc nyelvén az Utópia című új darabjában.
47580272_2361471517215109_5389277615301328896_o-134233.jpg

Duda Éva Társulat: Utópia (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel)

A változások sűrűjében borzasztó nehéz ugyanis érvényes látleletet, pillanatfelvételt adni egy olyan korról, aminek megítélése még a tudósok részéről is vita tárgyát képezi. Létezik a globális felmelegedés? Veszélyben van az emberiség és a természet? Visszafordítható folyamat vagy már végérvényesen elkerülhetetlen a világ ökológiai pusztulása? A fejlődés vagy már a leépülés fázisában tart az emberi faj evolúciója?

Duda Éva táncosaival nem is szeretett volna állításokba, didaktikus tanmesékbe bocsátkozni, inkább csak kérdezni, felmutatni. Ahogy egy interjúban maga is megfogalmazta, „a táncnak rosszul is áll, amikor valamit nagyon el akarsz mondani vele, de erős hangulatokat és érzeteket lehet közvetíteni.” Azt hiszem, ez esetben az arany középúton voltak elrejtve a csapdák: ez az előadás egyszerre akart metaforikusan és konkrétan fogalmazni, és ezeknek a közlésmódoknak a közös uniója nagyon szűkös tartomány, ahonnan letérve hol az esztétika, hol a didaxis oldalára billen el az alkotó. A kezdő képekben még a kettő egyensúlyát látjuk: a homok-pasztellszínű ruhákon (jelmez: Kiss Julcsi) egy-egy belső szerv sejlik fel grafikusan, a táncosok töredezett mozgása pedig arra enged következtetni, hogy egyszerre ősemberek és futurisztikus robot lények, akik éppen öntudatukra ébrednek. A test és a világ ingereinek felfedezése is egyaránt értelmezhető a múlt vagy a jövő irányából, a környezettel való, komikusra hegyezett, hosszan elnyújtott ismerkedés azonban azt is üzeni:

az emberiség megszületésétől fogva saját automatizmusainak rabja.

A halandzsanyelven gügyögő lények nem ébresztenek empátiát a nézőben, de ez nem feltétlenül baj, hiszen elkerüli a „régen minden jobb volt” típusú sematikus gondolkodást és objektíven viszonyul az emberiség anyaghoz kötöttségéhez. A darab feltesz egy kérdést: Miért nem tudunk egymással békességben élni? És már a darab elején ott a válasz: az öntudatra ébredés után rögtön a harc, az ellenségeskedés jelenik meg mint az evolúció következő lépcsőfoka.

48374572_2361471620548432_6711944718596440064_o-134235.jpg

Duda Éva Társulat: Utópia (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel)

A társulattól megszokott dinamizmus is abban a képben csúcsosodik ki, amikor a táncosok, mint egy ringben, kettesével összecsapnak.

Különbözőségük, a táncosok alkati, életkori és bőrszínbeli változatossága is ekkor válik igazán szembeötlővé, és ez igazán üdítő látvány egy hazai táncelőadásban.

A probléma az, hogy ezután rövid, asszociatív jelenetek követik egymást, a néző azonban a teremtéstörténet lassú felvezetése után átfogó narratívára számítana. Látunk azonban igen erős és izgalmas képeket: talán a legkiemelkedőbb az, amikor a modern civilizáció visszásságait oly jól jellemző kifutóhelyzetben (ld. még: Soharóza: Tabu kollekció ) ütemes technóra vonultatja föl a külsődleges, sztereotip viselkedésmintákat: az affektáló, a macsó, a gengszter, a finomkodó, a magát kellető, a szexista, az extravagáns stb. figurákat. Duda Éva törekedett arra, hogy a táncosok ne csak testükkel legyenek jelen, és a komplex előadói jelenlét olykor vibráló színpadi pillanatokat eredményezett: a Magyarországon született, részben nigériai felmenőkkel rendelkező Sessi Krisztina rájátszik a „feketékről” élő sematikus képre, ironizál a testiséggel, az ösztönösséggel, szájával kéjes hangokat ad, olykor pedig magyar néptáncba kezd. Csuzi Márton láthatóan a csapat egyik motorja, végig provokál, ingerel és élénken reagál a többiekre.

47682165_2361471603881767_1070830201245532160_o-134234.jpg

Duda Éva Társulat: Utópia (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel)

Lőrinc Katalin pedig nem tud olyat csinálni, hogy ne vonzza magára a tekintetet. Az ő szerepeltetésével minden bizonnyal az életkori sokféleség ábrázolása is cél volt, lénye azonban teljességgel kikerüli a sémákat, teste kortalanságot, időtlenséget sugároz, amire a jelmeztervező rá is erősít a kislányos, tornamez-öltözékkel.

Ahogyan tökéletes kontrasztja, a robosztus, sötét tónusú Kálid Artúr szimbiótaként hordozza őt a hátán, vállán, ők ketten a kölcsönös felelősségvállalás, együttélés szobrává válnak. Inverz Pietà szobor ez, ahol a férfi emeli a nőt, ha akarom, a Magna Matert, a Földanyát.

Lőrinc Katalin tanítványa, Rácz Réka is kiragyog jelenlétével, az ugyancsak idén végzett Taba Benjáminon pedig nagy a felelősség: ő az első, aki a hosszas halandzsázás után emberi nyelven szólal meg. Néhány, a bolygónk ökológiai helyzetével kapcsolatos megdöbbentő adattal bombázza a közönséget, de - hogy elüssék a didaxis élét - az apró termetű, ám annál dinamikusabb Vitárius Orsolya játékos erőszakkal próbálja megakadályozni őt a kinyilatkoztatásban, ami érdekes helyzetkomikumot szül.

Mintha Duda Éva ehhez hasonlóan saját magát is csitítaná az alkotásban, újra és újra visszafogja magát a mondásban, amitől az előadás is dadogni kezd. Megannyi jelenetben csillan meg a katarzis lehetősége, végül azonban az odaadó táncosi jelenlét és az eredeti ötletek ellenére is elmarad a feloldozás. Talán így van jól, ízlelgessük még magunkban saját bűnlajstromunkat.

Hová tart az emberiség?

Kapcsolódó

Hová tart az emberiség?

Duda Éva Utópia címmel készít új darabot társulata régi és új tagjaival közösen, amiben a jelen valóságával szembesít. A december 7-én és 8-án a Trafóban látható előadás a globális felmelegedés és a migráció, az emberi kapcsolatok és az elidegenedés témáját is érinti.

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

„Az operettek a szüleim, a musicalek pedig a férjeim” – 90 éve született Galambos Erzsi

Balerinának készült, az operettek és musicalek koronázatlan királynője lett. Már gyerekkorában megtalálták a kisebb szerepek, később pedig olyan színészlegendákkal lépett színpadra, mint Somlay Artúr, Básti Lajos, Latabár Kálmán vagy Honthy Hanna. 1931. december 5-én született Galambos Erzsi.
Klasszikus

Magnificat, az örömteli várakozás himnusza

Számos zeneszerzőt megihletett a bibliai szövegre épült keresztény himnusz, a Magnificat, mely hagyományosan az adventi várakozás során szokott elhangozni.
Jazz/World

Elhunyt Kóbor János

78 éves korában elhunyt Kóbor János, az Omega együttes frontembere. A zenészt hetek óta kórházban kezelték koronavírus-fertőzéssel.
Plusz

Kihirdették a 2021-es Prima Primissima Díj nyerteseit

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott pénteki gálaesten.
Klasszikus

„Fontos, hogy ismét közel kerüljünk a közönséghez” – Beszélgetés Dinyés Somával

December 16-án családjával ad koncertet az Óbudai Társaskörben Dinyés Soma, akit régizenei munkásságáról és karnagyi tevékenységéről is sokan ismernek. A művész a koncert kiinduló ötlete mellett az utánpótlás-nevelés kérdéseiről és a kóruséneklés fontosságáról is mesélt

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Tánc hír

„A legjobb kulturális immunerősítő a táncművészet” – 20 éves a Nemzeti Táncszínház

2001. december 1-jén nyitotta meg kapuit a Nemzeti Táncszínház, amely egy egész évadon át tartó eseménysorozattal ünnepli az évfordulót. A 2022 áprilisáig tartó ünnepi sorozat egyik kiemelt programja volt A tánc nyelvén beszélünk címmel készült dokumentumfilm bemutatója, de az intézmény művészeti albummal is megemlékezik a jubileumról.
Tánc interjú

A gyerekek egy cigánykeréknek jobban örülnek, mint egy bonyolult koreográfiának

December 5-6-án mutatja be a Tellabor társulat a Nemzeti Táncszínházban Kulcsár Noémi Harangozó-díjas koreográfus új gyerekdarabját, a Mókás Mikulást. Az alkotók a jóságos ősz szakállú figura helyett egy kissé bohókás, csetlő-botló, lerobbant szánja mellett rostokoló, segítségre váró, szerethető karaktert hoztak létre. A művész szerint a gyerekek számára nem érdemes összetettebb mozgásnyelvet alkalmazni, hiszen számukra egy kidolgozott szóló, egy korrekt koreográfia sokszor unalmas tud lenni.
Tánc ajánló

Látványos mesedarabbal készül az ünnepekre a Recirquel Társulat

A Kristály a klasszikus téli mesék világába repíti a nézőket, a különleges cirkuszi tér pedig különleges atmoszférát teremt az előadásnak, amely december 11. és január 9. között 31 alkalommal lesz látható a Müpa mellett felállított sátorban.
Tánc ajánló

Újraértelmezett táncmozdulatok a Trafóban

Maurer Milán táncművész két nem mindennapi táncelőadással érkezik a Trafóba: december 9-én és 10-én a Cage, 14-én pedig a Sziget – Táncmonológok fényfürdőben című produkcióval áll színpadra.
Tánc kritika

Lapokba zárt mozdulatok

Zs. Vincze Zsuzsa, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes szakmai vezetője különleges kísérletre vállalkozott: több évtizedes alkotói munkásságának legfontosabb előadásait gyűjtötte kötetbe, librettókon és fotókon keresztül elevenítve fel egy-egy ikonikus darabot.