Tánc

Az arany középút utópiája

2018.12.13. 16:25
Ajánlom
Duda Éva vállaltan nagy fába vágta a fejszéjét, amikor a jelenkor társadalmi, ökológiai és politikai helyzetére szeretett volna reflektálni egy elvont jelrendszeren, a tánc nyelvén az Utópia című új darabjában.
47580272_2361471517215109_5389277615301328896_o-134233.jpg

Duda Éva Társulat: Utópia (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel)

A változások sűrűjében borzasztó nehéz ugyanis érvényes látleletet, pillanatfelvételt adni egy olyan korról, aminek megítélése még a tudósok részéről is vita tárgyát képezi. Létezik a globális felmelegedés? Veszélyben van az emberiség és a természet? Visszafordítható folyamat vagy már végérvényesen elkerülhetetlen a világ ökológiai pusztulása? A fejlődés vagy már a leépülés fázisában tart az emberi faj evolúciója?

Duda Éva táncosaival nem is szeretett volna állításokba, didaktikus tanmesékbe bocsátkozni, inkább csak kérdezni, felmutatni. Ahogy egy interjúban maga is megfogalmazta, „a táncnak rosszul is áll, amikor valamit nagyon el akarsz mondani vele, de erős hangulatokat és érzeteket lehet közvetíteni.” Azt hiszem, ez esetben az arany középúton voltak elrejtve a csapdák: ez az előadás egyszerre akart metaforikusan és konkrétan fogalmazni, és ezeknek a közlésmódoknak a közös uniója nagyon szűkös tartomány, ahonnan letérve hol az esztétika, hol a didaxis oldalára billen el az alkotó. A kezdő képekben még a kettő egyensúlyát látjuk: a homok-pasztellszínű ruhákon (jelmez: Kiss Julcsi) egy-egy belső szerv sejlik fel grafikusan, a táncosok töredezett mozgása pedig arra enged következtetni, hogy egyszerre ősemberek és futurisztikus robot lények, akik éppen öntudatukra ébrednek. A test és a világ ingereinek felfedezése is egyaránt értelmezhető a múlt vagy a jövő irányából, a környezettel való, komikusra hegyezett, hosszan elnyújtott ismerkedés azonban azt is üzeni:

az emberiség megszületésétől fogva saját automatizmusainak rabja.

A halandzsanyelven gügyögő lények nem ébresztenek empátiát a nézőben, de ez nem feltétlenül baj, hiszen elkerüli a „régen minden jobb volt” típusú sematikus gondolkodást és objektíven viszonyul az emberiség anyaghoz kötöttségéhez. A darab feltesz egy kérdést: Miért nem tudunk egymással békességben élni? És már a darab elején ott a válasz: az öntudatra ébredés után rögtön a harc, az ellenségeskedés jelenik meg mint az evolúció következő lépcsőfoka.

48374572_2361471620548432_6711944718596440064_o-134235.jpg

Duda Éva Társulat: Utópia (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel)

A társulattól megszokott dinamizmus is abban a képben csúcsosodik ki, amikor a táncosok, mint egy ringben, kettesével összecsapnak.

Különbözőségük, a táncosok alkati, életkori és bőrszínbeli változatossága is ekkor válik igazán szembeötlővé, és ez igazán üdítő látvány egy hazai táncelőadásban.

A probléma az, hogy ezután rövid, asszociatív jelenetek követik egymást, a néző azonban a teremtéstörténet lassú felvezetése után átfogó narratívára számítana. Látunk azonban igen erős és izgalmas képeket: talán a legkiemelkedőbb az, amikor a modern civilizáció visszásságait oly jól jellemző kifutóhelyzetben (ld. még: Soharóza: Tabu kollekció ) ütemes technóra vonultatja föl a külsődleges, sztereotip viselkedésmintákat: az affektáló, a macsó, a gengszter, a finomkodó, a magát kellető, a szexista, az extravagáns stb. figurákat. Duda Éva törekedett arra, hogy a táncosok ne csak testükkel legyenek jelen, és a komplex előadói jelenlét olykor vibráló színpadi pillanatokat eredményezett: a Magyarországon született, részben nigériai felmenőkkel rendelkező Sessi Krisztina rájátszik a „feketékről” élő sematikus képre, ironizál a testiséggel, az ösztönösséggel, szájával kéjes hangokat ad, olykor pedig magyar néptáncba kezd. Csuzi Márton láthatóan a csapat egyik motorja, végig provokál, ingerel és élénken reagál a többiekre.

47682165_2361471603881767_1070830201245532160_o-134234.jpg

Duda Éva Társulat: Utópia (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel)

Lőrinc Katalin pedig nem tud olyat csinálni, hogy ne vonzza magára a tekintetet. Az ő szerepeltetésével minden bizonnyal az életkori sokféleség ábrázolása is cél volt, lénye azonban teljességgel kikerüli a sémákat, teste kortalanságot, időtlenséget sugároz, amire a jelmeztervező rá is erősít a kislányos, tornamez-öltözékkel.

Ahogyan tökéletes kontrasztja, a robosztus, sötét tónusú Kálid Artúr szimbiótaként hordozza őt a hátán, vállán, ők ketten a kölcsönös felelősségvállalás, együttélés szobrává válnak. Inverz Pietà szobor ez, ahol a férfi emeli a nőt, ha akarom, a Magna Matert, a Földanyát.

Lőrinc Katalin tanítványa, Rácz Réka is kiragyog jelenlétével, az ugyancsak idén végzett Taba Benjáminon pedig nagy a felelősség: ő az első, aki a hosszas halandzsázás után emberi nyelven szólal meg. Néhány, a bolygónk ökológiai helyzetével kapcsolatos megdöbbentő adattal bombázza a közönséget, de - hogy elüssék a didaxis élét - az apró termetű, ám annál dinamikusabb Vitárius Orsolya játékos erőszakkal próbálja megakadályozni őt a kinyilatkoztatásban, ami érdekes helyzetkomikumot szül.

Mintha Duda Éva ehhez hasonlóan saját magát is csitítaná az alkotásban, újra és újra visszafogja magát a mondásban, amitől az előadás is dadogni kezd. Megannyi jelenetben csillan meg a katarzis lehetősége, végül azonban az odaadó táncosi jelenlét és az eredeti ötletek ellenére is elmarad a feloldozás. Talán így van jól, ízlelgessük még magunkban saját bűnlajstromunkat.

Hová tart az emberiség?

Kapcsolódó

Hová tart az emberiség?

Duda Éva Utópia címmel készít új darabot társulata régi és új tagjaival közösen, amiben a jelen valóságával szembesít. A december 7-én és 8-án a Trafóban látható előadás a globális felmelegedés és a migráció, az emberi kapcsolatok és az elidegenedés témáját is érinti.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Alig várja Boros Misi, hogy bejárja az országot

Országos turnéra indul Boros Misi. Tizenhét évesen tizenhét városban lép fel, de mielőtt elindulna, szóra bírtuk tinédzserkorról, szlogenekről és továbbtanulási tervekről.
Jazz/World

Cseh Tamás fia is színpadra lép a magyar kultúra napján édesapja dalaival

Születésének 77. évfordulóján Cseh Tamásra emlékeznek a Kolibri Színházban január 22-én, a magyar kultúra napján.
Zenés színház

Gyönyörű színházban kap helyet Bayreuth második operafesztiválja

Újabb operafesztivál kezdődik Bayreuthban 2020-ban. A Bayreuthi Ünnepi Játékok mellett ősztől a Bayreuth Barokk is várja a komolyzene kedvelőit.
Klasszikus

Kórházakban, iskolákban, aluljárókban csendül fel Bach zenéje

Idén március 16-án kezdődik a Bach Mindenkinek Fesztivál, amelynek idején több mint száz településen élvezhetjük Bach muzsikáját.
Vizuál

Meghalt Terry Jones, a Monty Python tagja

A legendás angol humorista csapat tagja hosszú betegség után, 77 éves korában hunyt el.  

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc ajánló

Milyen hatással van az alkotói munkára a klímavészhelyzet? – Beszélgetés a Trafóklubban

A klímavédelem témakörét járja körbe február 13-án Duda Éva (Duda Éva Társulat), Hevesi Flóra (Greenpeace) és Macskásy Éva (Fridays For Future) a Trafóban.
Tánc ajánló

Vizuális színpadi varázslat – Kiállítás a Magyar Állami Népi Együttes jelmezeiből

A Magyar Állami Népi Együttes mindennapjait is bemutató tárlatot Bodor Johanna táncművész, koreográfus nyitja meg január 25-én.
Tánc hír

Cirkusztörténelmet írt ifj. Richter József és Merrylu Richter

Pas de deux – balett lóháton című produkciójukkal elnyerték mindkét fődíjat, a magyar cirkuszigazgatók aranyfokozatú díját és fesztivál nagydíját, az Arany Pierrot-díjat is.
Tánc hír

Latin életérzés a Szegedi Kortárs Balett előadásában

Három egyfelvonásos produkcióval indítja az új év bemutatóinak sorát a Szegedi Kortárs Balett februárban. Az előadásokon keresztül a vágy megnyilvánulásának különböző fajtáival foglalkoznak.
Tánc interjú

„Sok kihívás elé állítjuk a szereplőket” – Interjú a Szent Boszorkány alkotóival

A 2019-es Staféta-pályázat kiemelt kategóriájának egyik nyertes alkotópárosával, Pál Dániel Leventével és Kalmár Ákossal a Szent Boszorkány című újcirkuszi est január 7-ei bemutatója kapcsán beszélgettünk.