Tánc

Az elengedés élménye

2013.04.25. 07:04
Ajánlom
A hazai művészeti élet különös színfoltja Batarita. Szobrászattal foglalkozott, énekelt, most hangokkal kísérletezik, koreografál, rendez, táncol, tanít. Egy újabb, a butoh filozófiájára épülő szólóesttel tért vissza fél éves dél- koreai útjáról. A Hangok a széllel... legközelebb május 2-án látható a Nemzeti Táncszínházban, majd Tokióban és Yokohamában kerül bemutatásra. INTERJÚ

- Milyen előzményei vannak a Hangok a széllel című produkciónak?

- 2009 óta kísérletezek táncosként hangok használatával. Nagyon erős a zenei kötődésem, hét évig voltam kórusban szólista énekes. Ezért sem véletlen, hogy Kovalik Balázs a Zeneakadémiára hívott tanítani, majd az Operaházba rendezni. Butoh-val tizenharmadik éve foglalkozom. Ko Murobushi, Yoshito Ohno mesterektől tanultam, tanulok a mai napig, de az elmúlt években már közösen koreografáltunk, duókat adtunk elő. Kialakítottam tehát a saját stílusomat, amiről mégsem mondom azt, hogy "tisztán" butoh.

- Problémát jelent a számodra akár idehaza, akár külföldön, ha egy "vonalon" ismernek el?

- A butoh filozófiája kezdetektől az alapja az alkotásaimnak, amikor is, a teljes üresség állapotában az én megszűnik, csatornává válik a test, mely képes lesz mindent átengedni és mindenné átalakulni. De a magyar mozdulatművészet, P. Berczik Sára, E. Kovács Éva tanításai, éppúgy jelen vannak a táncomban. A Hangok a széllel ezen az úton keresztül az elengedés élményét dolgozza fel.

- Az anyagi világtól, az érzelmi függésektől való elengedését?

- Nem kategorizálnám, általában az elengedést. Hiszen elengedésre van szükség a halállal való kapcsolatban, barátunk vagy szerelmünk elengedésekor, de el kell engedni akkor is, amikor nyomják az embert a társadalmi konvenciók, elvárások, vagy ha már nem akar tovább megfelelni az anyagi világ követelményeinek. A legmélyebb, legszemélyesebb dologtól a társadalmi, gazdasági kérdésekig minden szerepel ezen a skálán.

- Batarita milyen elengedési állapotot szeretne létrehozni a közönségben?

- Azt szeretném, ha minden néző, személyiségétől függően a saját feladatát találná meg az elengedéssel kapcsolatban. Az, hogy nekem mi okoz problémát, nem érdekes és nincs is jelen.

- Személyesség helyett az univerzális tartalomra helyezed a hangsúlyt?

- Igen, univerzális, a világ bármely országában létező témákat dolgozok fel, kulturális vonatkozások nélkül. Olyan mélyen gyökerező pontból indulok ki, ami mindenhol "érthető". Bár nagyon fontos, hogy nem megérteni kell ezeket a darabokat, hanem metafizikálisan, érzékeken túli módon magunkon átereszteni, befogadni.

- 2012-ben több nemzetközi projektben is részt vettél Dél-Koreában. Milyen élményekkel gazdagodtál?

Jelenleg Ázsiában a koreai táncplatform a legerősebb, ezért nagyon örülök, hogy a szöuli SIDance Nemzetközi Táncfesztivál igazgatója, Yokohamában látta az Évszakok című szólóestemet, amit azután meghívott. Ezzel egy időben a koreai Kulturális Minisztérium meghívottja is voltam. Négy, számukra érdekes koreográfust választottak ki a világ négy szögletéből, köztük engem is, azzal a feladattal, hogy egy koprodukciót hozzunk létre koreográfus-táncosként. Emellett egy másik darabot is elkészítettünk, a kulturális csere jegyében három koreai koreográfussal. Ezeknek a munkáknak az eredményeként aztán újabb felkérést kaptam koreográfusként a Busan Táncszínházba.

- Prózai színészként is szerepeltél a Magic Afternoon című kortárs darabban. Hogyan találtak meg?

- Kicsit beszélek koreaiul, és amikor egy színész kollégámmal találkoztam Szöulban, arra jött egy rendező, aki szinte azonnal közölte, hogy velem akar dolgozni. Másfél hónapig fűztek, hogy vegyek részt az előadásban. Egy olyan nőt játszottam, aki semmilyen álmát nem tudja megvalósítani az életben, és ahhoz, hogy pénzt keressen, egy bárban rúdtáncosként kell dolgoznia. A párja viszont meg van győződve arról, hogy tehetséges, de ennek ellenére véresre veri. Nagyon brutális, kemény, odamondós, kortárs felfogásban készült előadás született.

- A fájdalmas testiség nálad is megjelenik a táncban. Miben jelentett a színészi alakítás határátlépést számodra?

- Filmekben már játszottam, de az teljesen más, mert ott sokszor megismétlünk egy jelenetet, más energiákat használunk. Végül, a téma miatt tartottam fontosnak  elvállalni a szerepet. Az emberek manapság nem hisznek magukban, behúzódnak a szobáikba, a számítógépükhöz, elvannak a keservükkel és csak álmodoznak teljesen elszigetelten. Egy ilyen radikális színházzal, talán ki lehet őket mozdítani. Nagyon örültem, hogy rengeteg fiatal megnézte, akik felébredhetnek és megváltoztathatják az életüket.

- A nemzetközi tánc- és koreográfusi meghívásaidon túl mi a helyzet jelenleg a Batarita Társulattal?

- Reménytelin várjuk az NKA pályázat eredményeit, mind a társulat, mind az Érintéspont Művészeti Alapítvány, mely 2009 óta szervezi a Butoh Fesztivált, amiben önkéntesként dolgozunk. Emellett most kezdtem el a társulattal próbálni a butoh-operát, ami, ha megkapjuk a támogatást, novemberben bemutatásra kerül az Átriumban.

- Mitől számít a Szerelem a világ első butoh-operájának?

- Koreografáltak már meglévő operára butoh táncot, de olyan még nem volt, hogy minden részletében, alkotói útvonalában a butoh filozófiájára épüljön egy mű. Nincs librettó, történeti füzér, a japán szerelmi költészetből, elsősorban haikukból és wakákból indultam ki. A zeneszerző Kerek István és három kiváló operaénekest, Balatoni Évát, Szegedi Csabát és Kiss Tivadart kértem fel, akiket korábban már rendeztem az Operaházban.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Boros Misi: „Minden egyes hangra érdemes odafigyelni”

Nyaralásról, fociról, gyakorlásról kérdeztük Boros Misit, beszélgetésünk során a Bogányi Gergellyel közös Arénakoncert is szóba került.
Zenés színház

Kalocsai Zsuzsa: „A szívünk-lelkünk benne van”

Kalocsai Zsuzsa született díva, igazi primadonna, aki nem csak csodás hangjának, hanem belső eleganciájának, királynői megjelenésének köszönhetően érdemelte ki a Budapesti Operettszínház közönségének szeretetét.
Zenés színház

Peller Károly: „Többet készülünk rá, mint egy gálakoncertre”

Augusztus 3-án és 4-én a budai várban adnak gálakoncertet az Operettszínház művészei. Peller Károly a felkészülés folyamatáról mesélt.
Színház

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.
Zenés színház

Jonas Kaufmann, Anna Nyetrebko és Erwin Schrott a budapesti mozivásznon

Az Uránia moziban július 19-én és a rákövetkező hetekben operacsillagok koncertfilmjeit láthatja a nagyközönség.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Tánc videó

Amikor a tánc találkozik a jelnyelvvel

Frenák Pál már rég kitalálta a kettő házasítását, sőt saját formanyelve egyik alapkövévé avatta, de itt egészen más, sokkal konkrétabb formában láthatjuk a találkozásukat.
Tánc ajánló

Csipkerózsika nővé válik

A Coincidance Társulat legújabb előadása, az Aurora egy olyan Csipkerózsika történet, amely Gyulai Júlia koreográfiájával a nővé válás univerzális történetét meséli el egy korántsem mindennapi táncelőadás formájában.
Tánc cirkusz

Elefántfürdetéssel indul a Cirkuszok Éjszakája

Idén is elefántfürdetéssel indul szombaton Balatonlellén a Cirkuszok Éjszakája. Az országos sorozat keretében a Magyar Nemzeti Cirkusz, a Richter Flórián Cirkusz, a Fővárosi Nagycirkusz, az Exit Cirkusz és az Eötvös Cirkusz várja különleges programokkal a közönséget.
Tánc recirquel társulat

Ukrán artisták, anyaföld és elemelkedés a Recirquel új előadásában

Idén is meghívást kapott a világ legnagyobb előadó-művészeti fesztiváljára a Recirquel. Ezúttal a Vági Bence által rendezett, hét világklasszis ukrán artistát felvonultató My Land című előadást viszi a társulat.
Tánc gyász

Elhunyt a Macskák koreográfusa

Gillian Lynne, 92 éves brit művész vasárnap este halt meg a londoni Princess Grace kórházban - közölte Twitter-üzenetben férje, Peter Land színész.