- 2007-ben a Trafó Mini-a-túrák sorozatában mutatták be az Ahol az álmokat foglyul ejtették című előadást, most ezt a rövid játékot fejlesztik tovább. Mi volt az eredeti etűd alapötlete, és miben változik ehhez képest az egész estés előadás?
- Még egy korábbi darabomban, a Pillangó balladában használtam egyetlen egy lámpát a játék részeként. Ez alapján, egy formai ötletből indultam ki az Ahol az álmokat foglyul ejtették című előadásban is, megsokszorozva a térbe belógó lámpák számát. A Mini-a-túrák sorozatban, annak idején a képzőművészet irányából érkező alkotókkal együtt mutatkoztunk be a Trafóban, így arra gondoltunk, hogy a mi tizenöt-húsz perces előadásunkban is a látványé, a fényhatásoké legyen a főszerep. A témafelvetés már akkor jelezte, hogy ebben az ötletben sokkal több van, már csak azért is, mert az előadás zenei alapját jelentő Steve Reich-művet, a Music for 18 Musicians című darab ötvenperces folyamát vétek volt megszakítani húsz perc után. Mindig is szerettem volna ezzel az anyaggal tovább foglalkozni, de mivel a próbafolyamat és maga az előadás is nagy teret igényel, ki kellett várni Szabó Györgynek, a Trafó igazgatójának ígért felkérését. A koreográfia továbbfejlesztésének iránya pedig az, hogy az eddig kerek egészként előadott, de sokféleképpen értelmezhető, absztrakt történetet picit konkretizáljuk, próbáljunk egy olyan történetszálat kialakítani, amely leképezi "Ahol az álmokat foglyul ejtették" mondatot.
- Mire utal ez a cím?
- Szerintem ez egy gyönyörű mondat. Ha nem is szó szerinti idézet, de egy indiai írónő, Arundhati Roy Az Apró Dolgok Istene című könyvében olvastam. Teljességgel kifejezi az életet, vagyis ahol az álmokat foglyul ejtik. Létezünk egy térben, ahol vannak kis fogva tartott álmaink. Ezek időről időre visszatérnek hozzánk, mert nem tudnak kiszabadulni. Megalomán módon az előadás arra tesz kísérletet, hogy egy élet lepergését mutassa be, ahol álomképek, vágyképek kísérik az embert.
- Kísérik vagy kísértik?
- Az ember fél lefeküdni, mert egy börtönhelyzetbe kerülhet, és nem szabadulhat a visszatérő álmoktól. De ez kifordítva is igaz: lehet, hogy fél felébredni, mert a mindennapi életben is visszatérő vágyak, álmok kísértik. Két szálon fog futni a történet, egy álomszerűbb és egy reálisabb síkon. Miközben zajlik az élet bizonyos pontokon újra és újra szembesülünk meg nem valósult álmainkkal. De ez a kettősség absztrakt módon, tisztatánc formában jelenik meg.
- Koreográfiái precíz kidolgozottságukról, kiérleltségükről híresek, de hogyan tud előre tervezni jónéhány imbolygó lámpával? Teret kap majd az improvizáció az előadásban?
- Jelen pillanatban küzdünk a lámpákkal, reméljük, hogy betudjuk őket idomítani. De nem csak a lámpák mozgatása, hanem eleve Steve Reich zenéje nagyon nehéz, gyors tempóját, megszerkesztettségét nem lehet figyelmen kívül hagyni és ehhez jön még hozzá a lámpaprobléma. Az improvizációnak az elmúlt években már sokkal nagyobb teret engedek a darabjaimban, a próbafolyamat alatt hagyom a táncosokat is kísérletezni, de utána minden rögzítésre kerül, az előadás nem engedi meg az improvizációt. A SÍN Kulturális Központban próbálunk jelenleg hét lámpával, ott van közel elegendő tér és belmagasság a fénytestek beépítésére. De ez a próbahely is körülbelül kétharmad részét teszi csak ki a Trafó színpadának, és természetesen a belmagasság sem pontosan ugyanakkora, nehéz úgy dolgozni, hogy nem tudjuk felmérni a lendítések ívét, a kilengés ritmusát. Augusztus végén van egy próbahetünk a Trafó színpadán, akkor kell pontosítani, és ott még két lámpát szeretnék beemelni a játékba. Mivel megszerkesztett minimálzenét használunk, ezért a koreográfiának is sajátja kell legyen a szerkesztettség. Formailag nagyon sok lehetőség van a darabban, ezeket ki kell aknázni, és a tartalmi érzetekkel, hangulatokkal, történettel szépen összhangba hozni.
Videónk a SZIGET Színház és tánc sátrában készült a társulat próbáján.
- Hogyan képzeljünk el egy próbát? Meglendítik a lámpákat...
- Úgy kezdődik a munka, hogy a zenei blokkokra mozgássorokat találok, találunk ki a táncosaimmal, Arany Virággal, Egyed Beátával, Bocsi Eszterrel, Fülöp Lászlóval és Kelemen Krisztiánnal. Aztán jön a neheze, hogy a megtanult mozdulathoz hozzá kell szelídíteni a lámpák mozgását. Hihetetlenül kell figyelni, hogy milyen lendülettel löki meg, hogy az épp időben jöjjön vissza. Amikor már stabilan rögzült a tánckoreográfia, utána kezdünk kísérletbe a lámpamezőben.
- Steve Reich amerikai zeneszerző, monumentális minimálzenei művét a Music for 18 Musicians című darabot természetesen nem lehet élőben megszólaltatni az előadás során.
- Fájt is a szívem, mikor decemberben a Művészetek Palotájában itt járt Steve Reich, és az Amadinda Ütőegyüttes előadta ezt a művét. 18 zenész és sokkal több hangszer szükséges a mű megszólaltatásához, zseniális élmény volt, de nem lenne elég hely a Trafó színpadán még csak a zenekarnak sem.
- Milyen tervei, felkérései, lehetőségei vannak a 2010/11-es színházi évadban?
- A Kanári-szigeteken lesz egy kortárs táncverseny októberben, oda tavaly is meghívtak bennünket, és idén is elfogadták a jelentkezésünket, így elmegyünk. Szerettem volna egy táncfilmet forgatni, de a bizonytalan anyagi helyzet miatt ez elmarad. Illetve szeretnénk Léner Andrással a Budapesti Kamaraszínházban egy színészekkel, táncosokkal közösen létrehozott produkciót, de a színház csak a helyet tudja biztosítani és a színészeket kifizetni, valószínűleg a saját részt, a társulatom munkáját nem fogom tudni finanszírozni. A korábbi darabjaink továbbjátszására sincs lehetőség, a legutóbbi bemutatónkat is a bemutató napján és azt követő napon volt módunk csak játszani. Ami biztos, hogy az Ahol az álmokat foglyul ejtették bemutatója után - mivel van egy jogi diplomám - elkezdek szakvizsgázni. Gondolkodom a pályamódosításon is, de meglátjuk, mit hoz a jövő.
hírlevél
