Tánc

Az előadás, ami megszüli önmagát

2018.02.19. 15:26
Ajánlom
Forma és tartalom frappánsan reflektál egymásra a Tünet Együttes Burok című darabjában, ami valódi beavatásélményt kínál a szülés misztériumába.

A Burok bemutatója különös módon éppen arra az időszakra esett, amikor a Geréb Ágnesre kiszabott börtönbüntetés miatt nagyon felélénkült a szülés körüli közbeszéd. Bár Szabó Réka, az előadás rendezője a Trafó interjújában leszögezte, az egybeesés nem volt szándékos, az előadás akaratlanul is választ kínál arra, mennyire nem közügy a szülés abban az értelemben, hogy bármilyen módon (rend)szabályozható volna, és mégis mennyire közügy a tekintetben, hogy szükség volna a személyes tapasztalatok megosztására. Ők beszélnek róla, és milyen jól teszik. 

A darab azzal a furcsa zavartsággal indul, mint amikor valaki óvatosan felvezet valami tabutémát: Dányi Viktória - aki az előadás próbafolyamata alatt ismét állapotos lett, ezáltal képviseli a "beavatásra váró", civil nézőpontot - tudományos ismeretterjesztő filmek narrátorát parodizálva közli, hogy fogalmuk sincs, igazából mi fog ma este történni. Egyszerre szól ez a premier izgalmának, és annak a bizonytalan várakozásnak, ami az első szülést előzheti meg.

De leginkább szól annak a teljesen intim kitárulkozásnak, ami igazán téttel telivé teszi az előadást: a három táncos, Furulyás Dóra, Nagy Csilla, és Virág Melinda a saját szülésének történetét viszi színre.

Dányi Viktória - Burok

Dányi Viktória - Burok (Fotó/Forrás: Bogdán Réka)

Márpedig ez nagyon veszélyes, hiszen evolúciósan arra vagyunk kódolva, hogy ha egy tömeg néz minket, akkor meneküljük:

a színpadi kitettség a civilizált emberben a veszélyeztetettség alapélményét idézi fel.

Ezek a táncosok azonban nem menekülnek, pedig itt nincs „A Szerző” által megírt szövegkönyv, bombabiztosan felépített dramaturgiai struktúra, jelmezek meg aztán végképp nincsenek, amik mögé elbújva eltávolíthatnák maguktól a „szerepet” az előadók. Egyedül egy burok, egy rózsaszínes lepel veszi őket körül a színpadon, ez teremti meg az előadás intim terét, ami egyfajta színpadi magzatburokként veszi körbe a színész-táncosokat.

Ez a párhuzam – az alkotás létrehozásának folyamata és a gyermekszülés folyamata – keretezi az előadást.

A táncosok tehát 400 emberrel néznek szembe a szülésélmény felidézése közben, és ennek során teljesen kerülik az esztétizálást.

Nem akarják sem a mozdulatok szintjén, sem a szövegeikben rózsaszín ködbe burkolni a szülést, és a nőiséget sem a szépség fogalma felől mutatják be, hanem a maga esendő, szépséghibás mivoltában. 

Ezt leginkább jó adag iróniával érik el, amivel hol a saját, szüléssel kapcsolatos tudatlanságukat, hol a társadalom/ kórházi dolgozók szülés iránti teljesen abszurd viszonyát jellemzik, hol pedig pont azt a rózsaszín ködöt parodizálják, amivel a szülést heroizáljuk.

Nagy Csilla - Tünet Együttes: Burok

Nagy Csilla - Tünet Együttes: Burok (Fotó/Forrás: Bogdán Réka)

A három anya három nagyon különböző szülésélményt mutat be. A tudatos otthonszülő, aki a spiritualitásba kapaszkodik, és mágikus, holdfény-látta vízzel próbál kapcsolódni Holdanyához (Nagy Csilla), a tapasztalt szülő, aki – bár nem tervezte – otthon pottyant ki belőle második gyermeke (Virág Melinda), és a kórházban szülő, aki kénytelen szembenézni az ítélkező, okoskodó szempárokkal (Furulyás Dóra). A három történet egymással párhuzamosan bontakozik ki, mint egy polifonikus regényben, ahol a szólamok nem szándékoltan, de mégis kapcsolatba lépnek egymással. Fantasztikus ötlet, ahogy az előadók a vajúdás előrehaladott állapotában egy bemikrofonozott dobozba dugják a fejüket, és úgy mesélnek: jól érzékelteti ez azt, ahogy a szülés során az ember figyelme befelé fordul, és megváltozik a külvilág érzékelése.

Fontos, hogy a három történet mögött nincs semmilyen parabolikus szándék, hogy ez, vagy az a szülési metódus mennyivel jobb, kényelmesebb, biztonságosabb, mint a másik.

Egyéni történetek vannak, és egyéni megoldások.

A darab második harmada leginkább egy egészen alternatív ismeretterjesztő műsorra emlékeztet. Dányi Viktória arra kéri a három táncost, hogy magyarázzák el, mutassák meg, milyen érzés az, amikor a baba kibújik, anya és gyermek teste elválasztódik. Misztikus elbeszélések helyett úgy magyarázták el mozgásban, hogy a hülye is megértse, vagy egy férfi, akinek nincs lehetősége személyesen megtapasztalni az érzést. Az előadás mozgásanyagának egyik csúcspontja is ebben a részben következett, egy gyönyörű hármas etűd, amit szavakkal leírni nemcsak felesleg, de hiba is volna.

Furulyás Dóra, Virág Melinda, Nagy Csilla - Tünet Együttes: Burok

Furulyás Dóra, Virág Melinda, Nagy Csilla - Tünet Együttes: Burok (Fotó/Forrás: Bogdán Réka)

A harmadik harmadban kapcsolódik össze igazán szervesen a bevezetőben taglalt forma és tartalom: nézőként is bekerülünk a kitolási szakaszba, amikor az időt az egyre sűrűsödő fájások tagolják. A táncosok periodikusan transzba esnek, önkívületi állapotban, mint egy beavatási szertartásban engedik át magukat a „természetfölötti” energiáknak, majd pedig ellazulva következik néhány tétlenebb perc.

Nagyon érdekes nézőkként megtapasztalni ezt a szokásos dramaturgiai elveknek ellentmondó felépítést.

Amikor már unatkozni kezdenénk, megint jön a transzállapot, míg végül a várakozás és elcsigázottság végén létrejön VALAMI: új élet, új előadás. A táncosok pedig óriási nejlonleplet nyakukba véve futnak körbe, mint a hétköznapi szuperhősnők. Ez is bájos irónia, aminek alapja mégis valóság: ezt a küzdelmet megnyerték.

A forma jelentésessé tétele szüli itt a katarzist. Tökéletlenségében is tökéletes, mert nem a végeredményre koncentrál, hanem a folyamat bemutatására, ami minden esetben egyéni. Erősen átsejlik rajta a próbafolyamat nyersessége, de ezzel együtt is a saját rendszerén beül kerek és egyéni a Burok.

Dányi Viktória, Virág Melinda, Nagy Csilla - Tünet Együttes: Burok

Dányi Viktória, Virág Melinda, Nagy Csilla - Tünet Együttes: Burok (Fotó/Forrás: Bogdán Réka)

Az előadás legközelebb április 27-én látható a Trafóban. 

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Kiderült, mit gondol a Metropolitan Opera főigazgatója az énekesekről

Tizenhárom éve áll a New York-i operaház élén, Peter Gelb mindennel találkozott már.
Klasszikus

Martha Argerich nem mondta le, hálistennek

A Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjén az argentin zongoraművésznő ragyogó Beethoven-zongoraversennyel mutatta meg, hogy nem lehet megunni egy darabot akkor sem, ha 70 éve játssza.
Klasszikus

A 13 éves Rozsonits Ildikó sikere a grazi ifjúsági zongoraversenyen

Rozsonits Ildikó megnyerte a 13-15 évesek korosztályát, de a többi csoportban is akadnak magyar befutók a VI. Nemzetközi Ifjúsági Bartók Zongoraversenyen.
Vizuál

Illusztrátoroktól kérhetsz személyre szóló rajzot karácsonyra

A legviccesebb kérésekről vagy a legemlékezetesebb kliensekről kérdeztük az illusztrátorokat a Pagony lassan hagyományosnak számító karácsony előtti jótékony rajzolása kapcsán.
Vizuál

Elfajzott művészet a javából – Vaszilij Kandinszkij

Olyan művészetet akart teremteni, amely megszabadul a tárgyi ábrázolásból. A szovjetek elől Németországba menekült, a nácik elől Franciaországba. 75 éve hunyt el Vaszilij Kandinszkij.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc interjú

"Nem hiszek abban, hogy ütni-verni kell a táncosokat" – Interjú Aradi Máriával

Aradi Mária nemrég ünnepelte a 75. születésnapját, de ma is rendületlenül dolgozik a Magyar Nemzeti Balett betanító balettmestereként. Nagyívű balett-táncosi pályájáról szerényen beszél, a jelenkori tendenciákról pedig határozott véleménye van.
Tánc hír

Magyarországra hozza szociális cirkusz programját a Cirquel du Soleil

Veszélyeztetett fiatalokkal foglalkozó szakembereknek indított továbbképzést a Cirque du Soleil-jel együttműködésben a Recirquel.
Tánc hír

Szögre akasztotta a balettcipőt a Párizsi Opera Balett

A társulat 154 táncosából 120-an vettek részt az országos nyugdíjreform-ellenes sztrájkban. Az új törvény ugyanis eltörölné azt a művésznyugdíjat is, amelyet a táncosok 42 éves koruktól vehettek eddig igénybe.
Tánc interjú

Milyen esélyeink vannak a függetlenségre? – Interjú Juhász Katával

Juhász Kata a Declaration of Indepence című szólójában a stand-up, a fizikai színház és a kortárs tánc elemeinek ötvözésével járja körbe az egyik legégetőbb kérdést: milyen fajta függéseknek van ma kitéve az egyén a mediatizált és átpolitizált európai kulturális térben? A darab az USA és Dánia után a dunaPart –Kortárs Előadóművészeti Platformon is bemutatkozott.
Tánc magazin

Klasszikus balettek, amik mai szemmel diszkriminatívnak tűnhetnek

Itt A diótörő-szezon, amelynek egyes karaktertáncai kapcsán újra rácsodálkozhatunk, vajon bizonyos pontokon nem rögzítenek-e meghaladott ábrázolásmódokat ezek a 19. századi balettek?