Alison Storming, a Dance Theater Of Harlem táncosa (Fotó/Forrás: Rachel Neville Photography)

1956-ban Arthur Mitchell balett-történelmet írt, amikor mindössze 22 évesen, első afroamerikai táncosként egy vezető balett-társulat, a New York City Ballet vezetőtáncosa lett. 13 évvel később, 1969-ben újabb fejezetet nyitott a tánctörténelemben, amikor Martin Luther King egy évvel korábbi halál által cselekvésre sarkallva megalapította a világ első „fekete” balettiskoláját és -társulatát. A Dance Theatre of Harlem ars poeticája azóta sem változott –

A Dance Theatre of Harlem kisebb-nagyobb megszakításokkal idestova fél évszázada képviseli az egyediséget és a sokszínűséget. Bár 2004-ben financiális okok miatt kénytelenek voltak beszüntetni működésüket, 2012-ben kisebb létszámmal, új táncosokkal újrakezdték a munkát, és viszik tovább Arthur Mitchell vízióját: a 21. században is építeni, inspirálni és erőt adni a közönségnek a művészet erejével. Változatlan elkötelezettséggel ragaszkodnak az évek során elért magas színvonalhoz, emellett új és új rétegeket igyekeznek megszólítani az önállóságról, önkifejezésről és egyéni felelősségről szóló üzenetükkel.

Kapcsolódó

Megváltozhat-e a balett színe?

A balett színe a fehér – ez egy olyan sztereotípia, amit eszünkbe sem jut megkérdőjelezni, pedig miért ne táncolhatná fekete, vagy - ne adj Isten- roma balerina a Hattyúk tavát? Utánajártunk a jelenségnek.

A Fesztivál Színházban bemutatott, két estére elosztott nyolc mű is ezt az újjászületést illusztrálja. De felidéznek néhány elemet a „régi időkből” is, mint José Limón 1942-es szólódarabját, a Chaconne-t és a világhírű koreográfus, Ulysses Dove Arvo Pärt zenéjére megálmodott művét, a Dancing on the Front Porch of Heavent, amely egy szeretett ember elvesztésének felemelő feldolgozása. Az újabb alkotások közül a leginkább „afroamerikai” stílusú munkáiról ismert Dianne McIntyre első spicc-cipőre koreografált darabját (Change), és a Broadwayen is sikeres Darrell Grand Moultier kifejezetten a társulatnak koreografált rafinált, játékosan virtuóz etűdjeit (Equilibrium és Vessels) láthatja többek közt a hazai közönség.