A kétrészes táncest első darabja, az Elegia (Elégia) a mozdulatlanság, elengedés és haladás nyomán beszél a csoport erejéről és az egyén kifinomultságáról. Arra hívja fel a figyelmet, hogy nem létezhetünk a másoktól kapott és az általunk nyújtott törődés, odafigyelés, gyengédség nélkül – mindezt szólók és csoportos jelenetek mentén mutatja meg a társulat.
Az Elegia a L’Heritage-zsal ellentétben nem lineáris történetet mesél el, a test és a lélek állapotait kelti életre.
A L’Heritage-t (Örökség) Bernard Marie Koltès drámája ihlette, és bár a szerző későbbi, meseszerű darabjairól ismert inkább, a történet sokkal inkább merülés a lélek sötét, rejtett bugyraiba, ahol az álomból rémálom lesz. Walter Matteini koreográfiájának zenéje emellett nem korlátozódik egyetlen stílusra: Bach és Vivaldi mellett olyan kortárs zeneszerzők művei is felcsendülnek, mint Arvo Part és Max Richter.
A Danza a február 24-i bemutató után még öt alkalommal látható Szegeden, majd március 4-én a Nemzeti Táncszínház Nagytermében mutatja be a Szegedi Kortárs Balett. További információ az alábbi oldalon olvasható!
Fejléckép: Danza (fotó: Lakatos János / Nemzeti Táncszínház)