Lloyd Newson rendező több mint ötven férfivel készített őszinte mélyinterjút az életükről, a szexről, a szerelemről és egyéni küzdelmeikről; ezeken keresztül nyerhet a néző rendkívüli betekintést egy, a legtöbbek számára láthatatlan világról. Ilyen formán a nálunk 2012-ben bemutatott Can we talk about this? című darab folytatásaként is tekinthető ez a szintén verbatim előadás, amely bár valószínűleg megosztó, de bizton lebilincselő és újra kapcsolatot teremt a tánc, a fizikai- és a dokumentumszínház között. Az ausztrál származású Lloyd Newson pszichológiai tanulmányokat végzett, darabjait minden esetben meghatározza pszichoanalitikus látásmódja: hétköznapi történetekből építkezve láttat társadalmi jelenségeket és folyamatokat, melyhez a vivőanyag a jelentéssel teli mozgás.

1986-os megalapítása óta a DV8 (a név egyrészt betűszó - az angol deviate, azaz különbözni, az átlagtól eltérni igét rejti, másrészt rövidítése annak, hogy Dance and Video 8) a világ vezető fizikai színházi társulataként szerzett hírnevet. A bő negyedszázados múltra visszatekintő DV8 korábbi előadásai úttörőnek számítottak a brit fizikai színház markáns karakterének és jellegzetes átpolitizáltságának megteremtésében. Lloyd Newson, a társulat alapítójának és művészeti vezetőjének érdeklődésének középpontjában már a nyolcvanas, kilencvenes évek idején olyan kényes társadalmi kérdések álltak, mint a szexualitás, és ezen belül is a férfiasság - a maszkulin férfi ideál - és a szexuálpolitika problematikája.

A mára már közkedvelt témának számító genderkutatás és a nemi identitás kérdéseinek vizsgálata akkor még gyerekcipőben jártak, a darabok (My Sex, Our Dance; My Body, Your Body) alapjául elsősorban feminista elméletek szolgáltak. Az akkor kitörő AIDS-krízis és az eluralkodó homofóbia különösen aktuálissá tették a DV8 provokatív megközelítését. Newson, soha sem leplezte nemtetszését az absztrakt tánc kiüresedett, számára semmitmondó esztétikájával kapcsolatban - egyenesen a „művészeti formák Prozac-jának" titulálja ezt az irányzatot. Az utóbbi években pedig az angol csoport kifejezetten a dokumentarista stílusú produkciók felé fordult, amelyekhez archív dokumentumokat és élő interjúkat használnak fel. A DV8 működésében meghatározó, hogy a csapat nem enged a produkciós kényszernek, hanem projektalapú társulatként működnek, melynek darabjait hosszú és alapos kutatómunka előzi meg.