Tánc

Balett kontra amerikai futball

2012.09.07. 11:18
Ajánlom
Közel száz sportág vizsgálata során amerikai kutatók megállapították, hogy a balettnél intenzívebb fizikai igénybevétel és több sérülés kizárólag az amerikai futball esetében fordul elő. Nem meglepő tehát, hogy a professzionális táncművészek pályája már kezdetekkor eltér a hagyományos életutakétól. A táncosok kiválasztásánál alaposabb és kiterjedtebb felvételi eljáráson csak a fegyveres szervekhez csatlakozók esnek át. Ennek okai elsősorban a veszélyes hivatásokhoz hasonló fokozott fizikai és lelki megterhelésben keresendő.

A növendékek kiválasztásánál a vékony és hosszú végtagokon és vékony testalkaton túl a műfaj elvárásait teljesíteni képes, megfelelő mértékben terhelhető ideális biológiai adottságokat keresik. Laza ízületek, az esztétikus „S" alakot eredményező enyhén hátrafeszülő térd és erős lábfej, mely sajátosságok nem csupán a külalak, hanem a sérülésmentes mozgás szempontjából is nagy jelentőséggel bírnak.  A megterhelés foka és minősége többtényezős kérdés, mely nem vonatkoztatható el a táncos nemétől, a tánc stílusától, de leginkább a művész egyedi testi specifikációitól. Vizsgálatunk tárgyává a klasszikus műfajt tesszük, melynek gyakorlóiról joggal elmondható, hogy művészetük során a legszélsőségesebb elvárásokkal találkoznak.

A klasszikus balett - szemben a kortárs táncműfajokkal - nem engedi meg a parallel láb és kéztartásokat, a szabad kötetlen mozgásformák helyett szigorú szabályrendszerbe rögzített vezetett mozgásokat kényszerít a táncosra. A mozgás nehézségi fokát és a nyitott „en dehors" pozíciók természetellenességét nők, ritkán a férfiak esetében is a spicctechnika növeli, mely során egész testsúlyuk koncentrálódik a spiccükre. A balettművészek már növendék korukban szembesülnek a testi fájdalmakkal, pszichés és fizikai nehézségekkel. A táncművészek nyolcvan százaléka szenved el valamilyen sérülést húsz-huszonöt évig tartó pályafutása során, mely legtöbbször a mozgás kritikus pillanatában az ugrás leérkezésekor vagy az állólábat veszélyeztető forgás végrehajtásakor történik. A táncos testének fokozott leterheltsége okán az izomgörcsök, az izmok rostjainak szakadása, és a csontok stressz- vagy fáradásos törése is megfigyelhető.

A romantikus baletteket követő klasszikus darabok virtuozitást eredményező tánctechnikai fejlődésen mentek keresztül. A nyitott pozíciók használata, egymással könnyen összeköthető lépéseket, látványos pózokat, a térdet rejtő hosszú szoknyát felváltó tütüben végzett magasabb lábemeléseket tett lehetővé. Az „en dehors", vagyis a lábak kifelé fordításával ez a mozgás gyökeresen eltér a hétköznapi, párhuzamos lábtartással történő járástól, melyből következik, hogy esetében a sérülés kockázata is nagyobb, mint a parallel mozgásoknál. Míg a felső végtagokon elvétve figyelhetőek meg sérülések, legfeljebb a „pas de deux" során partnerét emelő férfi táncos váll és könyökízületeit érheti kisebb rándulás, addig értelemszerűen az alsó végtagok sérülései változatosabb képet mutatnak. Az egyes testrészek milyen ártalmaknak vannak tehát kitéve, és a művészek tehetnek-e valamit azok elkerülésére?

A láb kifordítása nem térdből, hanem csípőízületből történik, vagyis ugyan a térdek kifelé néznek, azonban a lábtartást nem térdből vagy bokából végzi a táncos. Így óvható meg maximálisan a térd ízületek csavarodástól és torzulástól. Ha a kifordítás nem teljes, a sérülés veszélye fokozódhat, ezért a növendékek kiválasztásánál a csípőízület megfelelőségét vizsgálják. A főként genetikai alapokon nyugvó adottság tizenegy éves korig nyújtással fejleszthető. A balettnövendékek között gyakori ezért az ezzel járó csípőízületi sérülés, az úgynevezett iliofemoralis szalag túlnyújtása. A kifordításból következően a térdben térdkalács és a belső oldalszalagban túlfeszülés jelentkezhet. Az ugrások térdhajlítással, „plié"- vel történő befejezése lepuhítja az érkezés okozta sokkot. A sérülés kockázata, a szalagok megóvása megfelelő technikával és a combizom erősítésével csökkenthető. Kiváltképp a férfiak által végrehajtott ugrásokra jellemző, hogy földre érkezés előtt több fordulatot, „tour"-t végeznek a levegőben. A visszaérkezéskor fennáll az a veszély, hogy a lábközépcsont csavarodással a távoli harmadában eltörik, mely sérülés legtöbbször kizárólag operációval gyógyítható.

A bokasérülések a nők spicc cipőben, „point"-on, kis felületen történő forgásai okán nagyon gyakoriak. Szerencsétlen esetben boka körüli izmok túlnyúlhatnak a külbokát rögzítő szalagok pedig elszakadhatnak, melyet szintén műtéti úton lehet csak korrigálni. Az izmok erősítése és a spicc cipőben történő fokozatos bemelegítés elengedhetetlen. Az Achilles-ín szintén fokozott igénybevételnek van kitéve, mivel a „plié", lábhajlításnál az ín úgynevezett passzív nyújtása történik, viszont „relevé"-ben, lábujjhegyre emelkedéskor az aktív húzás éri az inat. A spicctechnika eszközéül szolgáló cipőt megerősített eltérő keménységű talprésszel és merevített orr-résszel alakítottak ki. A mesebeli tündér és villi szerepek megformálásához szükséges légiesség, könnyedség kifejezésére kifejlesztett technika során a balettművészeknek szinte folyamatos fájdalomérzettől kell szenvedniük. A lábfejet erősen szorító cipő gyakran okoz bőrsérüléseket, eredményezi a körmök leválását. A lábfőt keskeny felületre központosuló rendkívüli terhelés éri, mely a lábtő-, lábközép ízületek sérüléseihez és a lábfej ékcsontjának fáradásos töréséhez vezethet.

A BBC News által megkérdezett orvos szakértők szerint a boka köszvényes megbetegedésének fokozott veszélye figyelhető meg azon balettnövendékek esetében, akik túl korán, vagyis tizenegy tizenkét éves koruk előtt kezdik meg a spicctechnikát. A Kanadai Nemzeti Balett tizenegy női táncosán végeztek MRI (mágneses rezonancia) vizsgálatot, és többségüknél szintén a boka ízületek köszvényes betegségének előjeleit állapították meg. A Torontoi Egyetem kutatója, David Salonen szerint ugyan nem meglepő, hogy a táncművészek pályájuk közben és végén a hosszútávfutókhoz hasonló erős bokafájdalmaktól szenvednek, de a megbetegedés kockázata elkerülhető, ha idősebb korban húznak balettcipőt a növendékek. Ugyanakkor az alapos bemelegítés és a megfelelően kifűtött próba-, színházterem, a gyakorlás vagy előadás utáni lenyújtás nagyban csökkentheti a sérülés veszélyeit. Ahogy az Angol Királyi Balettiskolánál klasszikus balettmestere, Jane Devine fogalmaz: Iskolájuk a pontos, magas fokú technika elsajátításával a megfelelő erősítéssel és nyújtással, továbbá a megfelelő tápanyagbevitellel óvja tanítványaikat a sérülésektől és a betegségek kialakulásától.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

„Akik pörgetik a kultúrát” – Itt a Kult50 idei névsora!

A Fidelio idén is összeállította azoknak a művészeknek a névsorát, akik a saját területükön jelentős teljesítményt nyújtottak az előző év folyamán. Ezúttal is tíz kategóriában választottuk ki az alkotókat és alkotócsoportokat védnökeink segítségével.
Könyv

„Az utolsó mondattal kezdd!” – Könyv jelent meg Kulka János édesapjáról

Azt mondják, a kés Paganinije volt. Mert bebizonyította, hogy gyógyítást is lehet művészi szinten űzni. Ő volt Kulka Frigyes mellkassebész, tüdőgyógyász professzor, aki a mai napig etalon az orvostársadalomban. A hétköznapi embernek inkább a Kulka név üti meg a fülét, ami nem véletlen: a legendás gyógyító Kossuth-díjas színművészünk, Kulka János édesapja volt.
Könyv

11 különleges könyv az Ünnepi Könyvhétről

Az idén nagyon hányatott sorsúra sikeredett könyvhetet végül részben online tartják meg, de ez nem jelenti azt, hogy a könyves újdonságokból ne lehetne csemegézni!
Klasszikus

Amerikában éppen arról megy a vita, hogy rasszista-e a klasszikus zeneelmélet

De óvatosan ítéljünk a kérdésben, mert nem minden „libsi” mondja, hogy rasszista, és senki nem lesz híve a fehér felsőbbrendűségnek attól, mert szereti Beethovent vagy Wagnert.
Fidelio Tours

Művészcsaládok évszázados búvóhelye – Partitúra az Áprily-völgyben

„Megérkezik a busz Visegrádra, néhány jellemző, az autóból is értelmezhető tájkép, plusz drónfelvétel, utána átérünk Tahiba, a Péreli-Tolcsvay művészpár házához…” – így kezdődik a Partitúra Visegrád-környéki kalandozásának forgatási terve. Most szombaton, szeptember 19-én pedig már láthatjuk is a Duna tévén – a szokásos időben, 14.30-kor –, hogyan vendégeskedett Miklósa Erika operaénekes és Batta András zenetudós műsorvezető páros először Péreli Zsuzsa textilművész és Tolcsvay László zeneszerző otthonában.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc hír

Tisztújítást tartottak a Magyar Táncművészek Szövetségében

A Magyar Táncművészek Szövetségének közgyűlésén ötödik alkalommal választotta meg a tagság újabb három évre elnöknek Mihályi Gábort, a Magyar Állami Népi Együttes vezetőjét és társelnöknek Kiss Jánost, a győri Magyar Táncfesztivál igazgatóját - adta hírül a szakmai és érdekvédelmi szövetség.
Tánc magazin

Nevetve sírni, sírva nevetni – Cacti a Nemzeti Balett előadásában

A kaktuszok nem sírnak. Legalábbis egyikünk sem találkozott még könnyező tüskékkel – vagy mégis? A világhírű svéd koreográfus, Alexander Ekman Cacti című darabja csontig-velőig hatoló őszinteséggel mutatja be a kortárs tánc világát, humoros és fájdalmasan pontos képet adva arról, mennyire fontos számunkra a művészet „értelmezése”. Néha lényegesebb, mint a művészet maga. Ekman legsikeresebb koreográfiája a Magyar Nemzeti Balett tolmácsolásában érkezik Budapestre.
Tánc ajánló

Alexander Ekman svéd koreográfus indítja az Opera új évadát

A világhírű alkotó egyik legnépszerűbb műve, a Cacti a Magyar Nemzeti Balett és a Magyar Állami Operaház első bemutatója szeptember 11-én látható az Eiffel Műhelyházban.
Tánc hír

Átadták az idei Lábán Rudolf- és Halász Péter-díjakat

Augusztus 31-én a Trafóban immár 15. alkalommal hirdették ki a legjobb hazai kortárs táncprodukciókat elismerő díjat, valamint a színházi alkotókat méltató elismerést.
Tánc gyász

Elhunyt Rab István balettművész

Az 1953 disszidált táncművész 90 éves korában hunyt el, Amerikában – írja a New York Times-ra hivatkozva a Színház Online.