A Szentpétervári Eifman Balett legújabb, Rodin című előadása, a Bozsik Yvette Társulat és a Derevo Táncszínház Pokoli bál című ősbemutatója és a Vertigo Tánctársulat ünnepi produkciója mellett a Közép-Európa Táncszínház és a Honvéd Táncszínház is új darabbal ünnepli a tavaszt. A Pesti Magyar Színházban pedig a francia Cie. Philippe Genty vendégjátéka, a táncot színházzal és bábművészettel vegyítő Forget Me Not varázsolja el a közönséget.

A nyitókoncerten Richard Strauss egyik emblematikus műve, a szerzőjének 1889-ben hírnevet hozó Don Juan után Bartók Béla Táncszvitjét már balettzeneként hallhatjuk viszont a Pannon Filharmonikusok előadásában Kovács János vezényletével. A színpadon ekkor már a Szegedi Kortárs Balett lesz látható, Juronics Tamás koreográfiájával. A harmadik részben pedig Stravinsky Tavaszi áldozat című művére készült táncelőadást láthat a közönség. A darabot az együttes korábban már bemutatta, és hosszú évekig hatalmas sikerrel játszotta. A Kossuth-díjas táncművész azonban most a 21. század szemszögéből újrafogalmazta, más oldalról közelítette meg a művet. Középpontjába az a gondolatiság került, hogy mit jelenthet a megváltás, a feláldozás és az áldozattá válás a mai kor emberének.

A németországi székhelyű orosz vizuális színház, a Derevo és a 20 éves Bozsik Yvette Társulat izgalmas közös ősbemutatóját, a Pokoli bál március 22-én a Művészetek Palotájában láthatja a közönség. A világhírű orosz zeneszerző, Alfred Schnittke zenéje, Chagall álomszerű rajzai és Gogol különös figurái inspirált táncdarab főszereplői egy bálon találkoznak.  A letűnt arisztokraták, irodaszolgák és jobbágyok, valamint a hivatalnok Csicsikov egy zenére mozdulnak, mely - egyszerre grandiózus és szatirikus. A Derevóra jellemző vizualitás, költőiség és egyéni látásmód, valamint a commedia dell'arte-elemek használata és stílusjegyei meghatározóak lesznek az előadásban, melyben fontos szerepet kap még az európai identitás kérdése is.  

A Honvéd Táncszínház új előadásában, a Napszédítők - Páva variációkban döntő szerepet játszik az autentikusság, az alkotók a látványos díszletelemek mellett különös hangsúlyt fektetnek a Kárpát-medence legkülönlegesebb és legimpozánsabb viseleteinek, mint a matyó, a kalocsai és kalotaszegi öltözetek eredeti formában történő bemutatására. A tervezett műsor olyan utazásra hív mindenkit, melynek során újra „felfedezhetjük" a népművészet kincseit és együtt gyönyörködhetünk azok üzenetében, szépségében március 24-én a Thália Színházban.

Noa Wertheim és Adi Sha'al együttese ünnepi produkciójukkal, a Vertigo20-szal érkeznek március 29-én a Budapesti Tavaszi Fesztiválra. Az előadásban az izraeli Vertigo Tánctársulat 20 éves munkáját idézi fel egy látványos színpadi rituálé keretében. Miközben a koreográfus, Noa Wertheim végighalad az általa lefektetett úton, elmosódik a határ a magán és nyilvános között. A főszereplő a valóstól a szürreális, a bensőségestől a teátrális, a megfoghatatlantól a tapintható felé mozdul.

A világhírű Szentpétervári Eifman Balett új előadása, a Rodin március 31-én és április elsején a Vígszínházban lesz látható. A táncmű a világ egyik legjelesebb szobrászának, Auguste Rodinnek, valamint segítőjének, szerelmének és múzsájának, Camille Claudelnek állít emléket.  A történet a zsenik tragikus természetéről szól, s mint a koreográfus előző műveiben, itt is a modern pszichologikus balett testbeszéde áll a középpontban.

A Pesti Magyar Színházban Philippe Genty, a francia színházi élet legendás, több műfajt egyesítő alkotóinak egyike, saját társulatával mutatja be a Forget Me Not című darabot. Az együttes eleinte főleg bábszínházi kísérletezéssel foglalkozott, ma már a műfajok máshol ritkán tapasztalt elegyítése lett a védjegyük. Különleges előadásuk a műfaji kereteket tágítva a vizualitás, a mozgás, a zene és a tárgy animáció ötvözésére törekszik.

A huszonöt éves jubileumi évadát ünneplő Közép-Európa Táncszínház április 2-i bemutatója, a Peregrinusok három koreográfus munkáját fogja egybe. Kun Attila, Mészáros Máté és Zachár Lóránd bár itthon nevelkedett, szakmai szempontból külföldön váltak „felnőtté". A három egyfelvonásosban a koreográfusok modern kori peregrinusként, azaz egyetemjáróként hazatérve szakmai és művészi tapasztalataikat összegzik, körbejárva a szülőföld hazahívó és megtartó erejének témakörét.