Kicsit hozz minket képbe, kérlek, az MM Contemporary Dance Company hol helyezkedik el az olasz kortárstánc-palettán, és hová tennéd őket a hazai társulatok között?

Azt nem tudom pontosan, hol állnak az olaszországi hierarchiában, de az eredményeik önmagukért beszélnek: az a programjuk például, amit most elhoznak Szegedre, tavaly elnyerte náluk a legjobb táncelőadás díját. A társulattal dolgozó koreográfusok pedig nemzetközileg jegyzett alkotók.

Enrico Morelli: Elegia_care landscapes (Fotó/Forrás: Tiziano Ghidorsi)

Ezzel részben talán azt is megválaszoltad, miért éppen őket hívtátok vendégeskedni. Hogyan született meg a döntés?

Nem kellett rajta sokat gondolkodni. Enrico Morelli az összekötő kapocs, aki több mint féltucat koreográfiát készített már nálunk. Annak idején a düsseldorfi táncvásáron találkoztam vele, ahol egy palermóiaknak koreografált produkcióját láttam, ami annyira tetszett, és olyan mértékben éreztem rokoníthatónak a mi társulatunk stílusával, hogy másnap már tárgyaltunk is. A másik koreográfus, Mauro Bigonzetti az idősebb generáció tagja, nemzetközileg elismert alkotó, aki többek között a La Scala Ballettel, a N.Y.C. Ballettel és a Bolsoj Balettel készített koreográfiákat. Ha olykor-olykor lehetőség adódik külföldi társulatot meghívnunk, természetes, hogy azt a közeget mutatjuk meg, amiből mi is táplálkozunk, hogy a szegedi közönség nemzetközi szinten is találkozhasson ezzel a közös gondolatvilággal.

Miközben Bigonzetti Ballad című darabjának szinopszisát olvasom – „portré és tisztelgés a 80-as évek emléke előtt” –, azon gondolkodom, a vasfüggöny két oldalán egészen mást jelentett ez a korszak. Vajon tudunk majd kapcsolódni egymáshoz?

Ez egyébként egy elég zűrös időszak volt Olaszországban politikailag és sok más szempontból is. De azt gondolom, az előadás egy általános képet fog festeni a 80-as évekről, elég ehhez megnézni, kiknek a zenéi szerepelnek benne, Zappától Nick Cave-ig. Ez nagyobb merítés lesz, mint az olasz rögvalóság.

Mauro Bigonzetti: Ballad (Fotó/Forrás: Tiziano Ghidorsi)

A két darab már a címeken (Ballada, Elégia) keresztül sem sok vidámságot sejtet. Milyen előadásokra számíthatunk?

Bigozetti darabjait kevésbé ismerem, így én is kíváncsian várom. A trailerek alapján egy izgalmas kortabló lesz különböző hangulatokkal és képekkel. Enrico Morelli munkái pedig a lélek különféle atmoszféráit fogalmazzák bele a táncművészetébe, és minden alkalommal belső utazásra hívja a nézőt.

Milyen szakmai hozadéka lesz ennek a vendégjátéknak a Szegedi Kortárs Balett tagjai számára – azon túl, hogy megnézitek az előadásokat?

A szakmai hozadék itt nem egy jövő idejű történet, hanem folyamatban lévő ügy. Az olasz társulat szakmai közegéből állandó az átjárás a mienkébe: személyes kapcsolatokat és barátságokat találni a két együttes között, hogy mást ne mondjak, jelen pillanatban hat olasz táncosunk van, többen közülük az Enrico Morelli által Olaszországban vezetett képzésből kerültek ki. Folyamatosan dolgozunk olyan alkotókkal, akik a mienkéhez hasonló világot képviselnek munkáikban és gondolkodásmódjukban.

Echéry-Pataki András, a Szegedi Kortárs Balett igazgatója (Fotó/Forrás: Tarnavölgyi Zoltán)

Lesz egyáltalán idő találkozni és beszélgetni egymással?

Előző nap érkeznek meg, és ki fogunk találni valami közös szakmai akciót, amiben biztosan szerepet kap majd a szegedi halászlé is.

Támogatott tartalom. 

Fejléckép: Mauro Bigonzetti Ballad című darabjának egyik jelenete (fotó: Tiziano Ghidorsi)