Nem mondhatjuk persze, hogy ilyen tisztán elválik egymástól a kétféle zenés színházi hagyomány. Már a kezdetekben hatni kezdtek egymásra, hiszen a jazz nagyon hamar népszerűségre talált Európában, Gilbert és Sullivan révén pedig az operett legendás sikereket ért el az amerikai színpadokon. Tény azonban, hogy míg a magyar közönség a Csárdáskirálynő és A víg özvegy dramaturgiai és zenei hagyományain nevelkedett, és azokat fogadta lelkesen a későbbi musicalekben is, az amerikaiak kevésbé várták el az andalító melódiákat és a romantikát. Ezzel magyarázható többek között, hogy a Broadway legnagyobb sikerei kockázatos bemutatók lehettek Európa nagyvárosaiban - elég, ha az Amerika-szerte főistenként tisztelt Stephen Sondheim-re gondolunk. A Kis éji zene, a Company vagy a Vasárnap a parkban George-dzsal igazi színházi klasszikusnak számít az USA bármelyik pontján, nálunk mégsem futottak be nagy és sikeres szériákat - ha egyáltalán be merték mutatni őket. De példaként említhetnénk Cole Portert is, aki Gershwinnel egyenrangú nagyság az amerikai közönség szemében, jazz alapú zenés komédiái a magyar színpadokon mégis elsikkadtak a nagyívű, romantikus és meseszerű musicalek mellett.
Mondom, tisztelet a kivételnek, hiszen a más iskola ellenére vannak darabok, rendezők, koreográfusok és előadók, akik, és amik könnyedén áttörtek a kulturális akadályokon, és sikerrel „nevelik át" az elsősorban andalodni vágyó, romantikus lelkeket kicsit fanyarabb humorú, vagányabb és érzékibb szórakozásra is nyitott közönséggé. Na, nem mintha baj lenne a romantikával, csak hát érdemes meghallgatni a lemez másik oldalát is...
Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy minden út Bob Fosse-hoz vezet. Mert ha megnézzük, milyen előadásokban, milyen előadókkal dolgozott például Susan Stroman, erre a megállapításra kell jutnunk. Első nagy sikerét mindjárt egy Kander és Ebb darab koreografálásával aratta: a Flora, a vörös veszedelem az első közös munkája volt annak a szerzőpárosnak, akik később a Kabaré, a Chicago és A pókasszony csókja révén írták be magukat a zenés színház történetébe. Stroman az 1965-ös Broadway-musical több mint húsz évvel későbbi felújításában dolgozott, így már nem ő koreografálta az ősbemutató sztárját, Liza Minnellit. Minnelli egyébként állítólag Barbra Streisand helyett játszotta el a főszerepet tizenkilenc évesen, mindenesetre egycsapásra befutott vele - ahogy Stroman is 1987-ben, a felújítással. Jó, de hogy jön ide Bob Fosse? - kérdezhetnénk, ám ha felidézzük, hogy a Kander-Ebb-páros két legsikeresebb művének, a Kabarénak és a Chicagónak éppen a nagy koreográfus adott félreismerhetetlen karaktert és ízt, mindjárt érthető, hogy Stroman sem maradhatott ki a nagy mester hatása alól. Azt sem lehet véletlen, hogy a kilencvenes évek elején, amikor Minnelli nagyszabású, táncos show-val állt elő a Radio City Music Hall színpadán, éppen Susan Stromant kérte fel koreográfusnak, és egy régi, meg nem valósult álmát is vele teljesítette be. Minnellit ugyanis Fosse „teremtette meg", a Kabaré és első tévéműsora, a Liza With a 'Z' rendezésével és koreografálásával. Készültek jóval később egy újabb nagy zenés számra, de ez Fosse halála miatt már nem születhetett meg. Stroman volt az, aki a Minnelli-koncerten olyan stílusbiztonsággal és érzékenységgel tervezte meg Liza és táncosai mozgását, hogy a közönség szinte Fosse-premieren érezhette magát.
Stroman harmadik Broadway-munkája, a Magyarországra is eljutott Crazy For You is az amerikai hagyományok ápolásának bizonyítéka: 1992-ben, ötvenöt évvel George Gershwin halála után új Gershwin-musicalt mutattak be a Broadwayn. A nagy szerző dalaiból összeállított műben a koreográfus Stroman új rendezővel dolgozott együtt: Mike Ockrent ettől kezdve állandó alkotótársa, és hamarosan férje is lett, egészen a férfi haláláig együtt dolgoztak. Az utolsó közös munka a Producerek lehetett volna, ám ezt Stromannek már egyedül kellett befejeznie, vagyis a rendezői feladatokat is ő látta el. Hogy Mel Brooks darabja 2001-ben a Broadway legnagyobb szenzációja lesz, olyan, amire egy évre előre kell jegyet foglalni, és később filmrendezői feladatot is hoz Stromannek - persze, akkor még nem lehetett tudni. Mindenesetre a Madách Színházban is nagy sikert aratott musical egyértelműen a zenés színház elitjének tagjává tette Susan Stromant.
Közvetlenül a Producerek előtt azonban Stroman bemutatkozott már rendezőként is. Mike Ockrent - akinek legnagyobb színpadi diadala az 1937-es musical, a Me And My Girl nyolcvanas évekbeli felújítása volt - ugyanis egy időre a Warner Bros. Stúdió megbízásából filmmusicalötletek megvalósításán dolgozott, és amikor az együttműködésből nem lett semmi, továbbadta őket feleségének. Ezen ötletek egyike volt Émile Zola Thérèse Raquin című regényének zenés adaptációja, mely Thou Shalt Not címmel, Harry Connick, Jr. zenéjével és dalszövegeivel mutatkozott be New Yorkban, Stroman rendezésében.
A másik a Contact, egy három részből álló táncjáték vagy balett, melyet nem élő zenekar kísér, hanem felvételről szóló zenei összeállítás, Csajkovszkijtól a Beach Boysig. Az első darab, A hinta a 18. századi francia rokokó festő, Fragonard egyik képét idézi, benne egy szolga és egy úr keresi egy ifjú hölgy kegyeit. Az ötvenes években játszódó második darab, a Megmozdultál? egy gengszter és feleségének boldogtalan viszonyát mutatja be egy New York-i olasz étterem helyszínén. A harmadik, a Kontakt a metropolisz lakóinak rideg, egymással nem törődő létezését tárja elénk akrobatikus rock and rollból és swingből vett elemekkel. A kritika tetszéssel fogadta a darabot, hamarosan táncjátékból musicallé minősítették át, s mint ilyen, 2000-ben megkapta a legjobb musical Tony-díját. Ám mivel a színészek nem énekelnek, és dialógus is kevés van, új kategóriát hoztak létre számára: a speciális színházi produkció műfaját. Pesten is különlegesség: a Madách táncosai mellett a Magyar Állami Operaház balettszólistái lépnek fel benne.
2009. május 22-25. 19:00
Fesztivál Színház
Contact (musicalfantázia) - a Madách Színház előadása
Rendező és koreográfus: Susan Stroman
A balettcipőtől Frankensteinig Stroman a show-koreográfia és -rendezés élvonalához tartozik Amerikában, de nálunk is ismerős a neve. Anne Reinking mellett ő a legjelesebb folytatója Bob Fosse tánchagyományainak. Ötéves korától tanult táncolni, táncakadémiát végzett, és 1974-ben abban a Goodspeed Operaházban mutatkozott be, ahol többek között az Annie és a La Mancha lovagja című musicalek megszülettek. Öt évvel később debütált a Broadwayn a Whoopee! című musical tánckarában, és a kilencvenes évek elején, a Gershwin-dalokra épülő Crazy For You koreográfusaként ismerkedett meg majdani férjével és alkotótársával, a rendező Mike Ockrenttel. Ockrent halála óta ő maga is rendez, legutóbbi munkája az Ifjú Frankenstein musicalváltozata volt. |