A Müpa nagyszabású fesztiválja ezúttal is – hűen névadójához – a bartóki szellemiség jegyében épített erős pillért a hazai folklórból. A Magyar Állami Népi Együttes Tiszta forrás címmel Bartók gyűjtései alapján készítette el sorozatát, amelynek mostani darabjában a szerb népzenei anyagra alapozva készítettek összművészeti produkciót a Söndörgővel és a Győri Balettel együttműködve. (Bemutató: április 8.) Mihályi Gábor együttesvezető rendezésében a társulat vezető koreográfusai mellett felsorakozott a fiatalabb generáció is Darabos Péter és Farkas Máté személyében. Velekei László, a Győri Balett társulatvezetője, aki szintén az alkotói gárda tagja, nem először tesz sikeres kísérletet a tradíciók és a kortárs balett ötvözésére. A két évvel ezelőtt Győrben bemutatott Romance-ban már ihletett koreográfiát készített Kodály zenéjére.
A Kivirágzott keresztfája című húsvéti táncjáték négy évvel ezelőtti ősbemutatóját újítja fel a Magyar Állami Népi Együttes és a vokális ortodox liturgia legismertebb hazai képviselője, a StEFREM az ünnep első napján, április 5-én a Müpa színpadán. A misztériumjáték a Kárpát-medence gazdag ünnepi hagyományvilágát, az archaikus népi imákat és a különböző felekezetek liturgiáját ötvözi, de visszanyúlik a kereszténység előtti időkre is.
Az előadásban fellelhetők a székelyföldi és rábaközi, a felvidéki és dél-alföldi ünnepi rituálék.
A StEFREM és a MÁNE rendszeresen dolgozik együtt, a népi vallásosság zenei és táncbeli gyökereihez visszanyúlva hoznak létre hagyományos vagy éppen modern produkciókat.
Kivirágzott keresztfája (Fotó/Forrás: Csibi Szilvia / Müpa)
Két ikonikus hazai kortárs alkotó is bemutatóval készül a Bartók Tavaszra.
Gondolhatnánk, hogy véletlen, de talán van valamiféle tudatosság – vagy inkább sugallat – abban, hogy Egerházi Attila legújabb bemutatója a hagyományos népi életmód ikonikus helyiségének, a tisztaszobának a titkait kutatja, mintegy folytatva az előző előadások tematikáját. A Székesfehérvári Balett Színház társulata másfél év után tér vissza a Müpa színpadára, az április 6-i bemutatójuk, a Tisztaszoba a féltett emlékeket, érzéseket őrző emberi lélek metaforája, a falusi házak kötelező helyisége, amelynek rendjét és érinthetetlenségét féltve őrizzük, és csak kivételes alkalmakkor nyitjuk meg mások számára. Lajkó Félix improvizatív és impulzív világzenéje már többször serkentette kreativitásra Egerházi Attilát. A 2024-es Nomádok című darabban Lajkó Genezis című albumának zenéit is felhasználta. A zeneszerző kapcsolata a balett világával szintén nem új keletű, hiszen a Győri Balett Giselle-adaptációjának zenei szövetét felkérésre komponálta. Ezúttal a Tisztaszoba álomszerű képeihez adott hangszeres kíséretet.
Régen volt, hogy egy üvegkalitkába zárva vergődött egy fiatal táncosnő az Árvai György által alapított Természetes Vészek Kollektíva Eleven tér című darabjában. Azóta tananyag lett Bozsik Yvette alakítása, az előadás pedig a hazai tánctörténet meghatározó állomása lett. Bozsik most azonban még korábbra nyúlik vissza új darabjában, egyenesen gyerekkorának szolnoki éveihez. A belső gyermekben. (Április 7-én és 8-án látható a Nemzeti Táncszínházban.) A háromrészes alkotásban három generáció táncművészei jelennek meg, akik végigjárják életük útját. A koreográfusok: Bujdosó Anna, az Operettszínház fiatal művésze, Tókos Attila, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes szólótáncosa és Bozsik Yvette három életfázisban közelítik meg az azonos kérdéseket. A darabban nemcsak a rendező-koreográfus, hanem kisfia is fellép.
Bozsik Yvette Miss Julie című előadásának jelenete (Fotó/Forrás: Horváth Judit / Bozsik Yvette Társulat)
A nyolcvanas években egy külföldi kritika Kelet-Európa Pina Bauschaként emlegette Bozsik Yvette-t, aki számára a német táncszínház, a Tanztheater megteremtője szakmai igazodási pont, példakép és egyben inspiráció is volt. 15 év után ismét Magyarországon lép fel a Tanztheater Wuppertal Pina Bausch társulat a Müpában április 10. és 12. között a névadó koreográfus 2006-os Vollmond (Telihold) című művével.
Bausch darabjai igazi nagy falatok, a totális színház ünnepnapjai, táncosai zsigerig hatolva élik és nemcsak táncolják szerepeiket.
És ha már a Wuppertal szóba került, szépen fűzi fel erre a vonalra a Bartók Tavasz idei programja a német város szülöttje, Marco Goecke Nyizsinszkij című, 2016-os koreográfiáját, amit a Lett Nemzeti Opera és Balett együttese hoz el Budapestre. Goecke, a kortárs balett egyik nemzetközileg is elismert koreográfusa 2006-ban Nijinsky-díjat kapott Monte Carlóban. Valószínűleg nem csak ez késztette arra, hogy a Ballets Russes egykori ünnepelt sztárjának, Vaclav Nyizsinszkijnek botrányokkal és mentális problémákkal küzdő életét feldolgozza. Az külön jóleső érzés, hogy élettörténetének budapesti állomása is volt, hiszen 1913-ban feleségül vette Pulszky Romolát, a híres színésznő, Márkus Emília lányát, és közös életük egy részét a budai Hűvösvölgyi villában töltötték. Így válik a Bartók Tavasz valódi találkozási ponttá, ahol különböző korszakok, életutak és táncnyelvek lépnek párbeszédbe egymással.
A Bartók Tavasz táncelőadásairól bővebb információt itt olvashat!
Támogatott tartalom.
Fejléckép: A Tiszta forrás című előadás jelenete (fotó/forrás: Csibi Szilvia / Müpa)
hírlevél
