Tánc

Búcsú egy óriástól

2016.01.14. 09:39
Ajánlom
Simon István, a drezdai Semperoper Ballett első magántáncosa készített interjút Mats Ekkel, a korszakos jelentőségű alkotóval annak apropóján, hogy a koreográfus nemrégiben egy párizsi előadás-sorozattal búcsút intett pályafutásának.

A legfontosabb klasszikus férfi főszerepek többségét táncoltam már, de mindig csodálkoztam, ha a kollégáim olyasmit mondtak, hogy a balett nehezebb, mint a kortárs tánc. Óriási tévedés. Aki valaha táncolta például Mats Ek darabjait, pontosan tudja, hogy miről beszélek. Nemcsak elképesztően nehéz fizikálisan és technikailag is úgy megcsinálni ezeket a koreográfiákat, ahogyan a Mester elképzelte, hanem előadóként is nagy kihívás: Mats Eknél a legkisebb mozdulatnak is pontos jelentése van. Hatalmas megtiszteltetés, hogy a drezdai Semperoper Ballett-tel részese lehetek annak a párizsi előadás-sorozatnak, mellyel ez a korszakos jelentőségű alkotó búcsút mond pályafutásának és visszavonul. Egyik legszebb mesterművében, a She was Blackben táncolom azt a karaktert, akit a fiatalkori önmaga ihletett.

- Nagyon érdekelne, hogy mit gondol a nőkről. Szerintem Ön azon ritka koreográfusok egyike, akik nem félnek tőlük. Nagyon természetesen és hitelesen mutatja be őket. Azon gondolkodom, hogyan képes mindezt megteremteni a darabjaiban?

- A nők történelmileg – és ez ma is így van – a társadalom többségét alkotják, de bizonyos értelemben ők a legkevésbé elismert kisebbség, társadalmi, gazdasági, kulturális pozíciójuk sokkal-sokkal rosszabb, mint amennyire ezzel általában szembesülünk. Az északi országokban többé-kevésbé egyenlő lehetőségekkel rendelkeznek, mint a férfiak, de a világ nagyobb részén elképesztő a nemek közötti esélyegyenlőtlenség, és ez még ma is milliók halálához vezet minden évben. Gondoljunk például azokra a lányokra, akiket még magzatként elpusztítanak, vagy születésük után nem sokkal ölnek meg a nemük miatt, vagy akiket ugyanezért rabszolgának adnak el kisgyermekként. Fiatal koromtól kezdve tisztában vagyok ezzel, mert a szüleimnek fontos volt, hogy erről beszéljenek nekem. Kapcsolatuk egyébként tradicionális férfi-nő kapcsolat volt. Házasságuk elején a szüleim nagyon szegények voltak, de amikor 12-14 éves lettem, az édesanyám nemzetközileg is elismert koreográfussá vált. Ő teremtette meg a jólétünket, soha nem adta fel a jogát és igényét arra, hogy koreográfusként a szakmájában, álmaiban, vágyaiban kiteljesedjen. És édesapám sem tagadta meg soha ezt tőle. Végül elváltak, de mindig barátok maradtak. Olyan életet éltek, amelyben számomra is vitathatatlanul felismerhető volt anyám önálló szerepe a családban.

Simon István, She was Black - Semperoper Ballett

Simon István, She was Black - Semperoper Ballett (Fotó/Forrás: Ian Whalen)

Továbbá van egy lány ikertestvérem. Soha nem volt kérdés számomra, hogy akar-e, tud-e kibontakozni valamiben, amiben tehetséges. Színésznő egyébként, és most vonul vissza ő is a színpadtól, ahogyan én is. Ezek a személyes tapasztalataim. És, persze ne felejtsük el, hogy a mi szakmánkban az úttörők nagy része nő volt. Isadora Duncan, Mary Wigman, Martha Graham és sokan mások. Ez szintén egy olyan tény, amely miatt az én repertoáromban a női karakterek hangsúlyosak, és amikor megteremtem őket a darabjaimban, akkor a férfi identitásomnak félre kell állnia, távolságot kell tartania, hogy belehelyezhessem magam a női szereplőim lényébe.

Anna Merkulova, Johannes Schmidt, She was Black - Semperoper Ballett

Anna Merkulova, Johannes Schmidt, She was Black - Semperoper Ballett (Fotó/Forrás: Ian Whalen)

- Hogyan kell elképzelni ezt a távolságtartást alkotás közben?

- Ez a távolságtartás alapvető, amikor egy dramatikus művet készít az ember. Igazából sokkal világosabb és sokkal kifejezettebb empátiával lehet egy karakter felé fordulni ezzel a módszerrel. Engem egyébként mindig nagyon zavart az, ahogyan a klasszikus balett (de részben a kortárs tánc is) a nőket egyfajta dekorációként kezeli, gyenge lényekként, akiket emelgetni és óvni kell. Nem kapnak igazán lehetőséget arra, hogy a valódi hatalmukat és erejüket megmutassák, nem biztatják, nem segítik őket ebben. Nőiességüknek nincs semmilyen más értelmezése, mint ahogy a férfiak számára is csak egyfajta férfiasság-interpretáció van. Azt gondolom, saját nemünk megjelenítésének berögződései a táncszakmában akadályozzák ezt a művészeti ágat műfaji teljességének felfedezésében. Nagyon nevetséges, ahogy a „macsó” férfiak állandóan azt hangsúlyozzák, hogy mennyire erősek és kemények. Az is nevetséges, hogy egy nőt csak érzékenynek és gyengének tudunk elképzelni. Számomra ezek hazugságok. Mindazonáltal ki kell hangsúlyoznom: nincs olyan ambícióm, hogy állást foglaljak a nőkkel kapcsolatban. De szeretném a karaktereimben rejlő lehetőségeket teljesen kidolgozni.

Anna Merkulova, Johannes Schmidt She was Black - Semperoper Ballett

Anna Merkulova, Johannes Schmidt She was Black - Semperoper Ballett (Fotó/Forrás: Ian Whalen)

- Önnek meglehetősen egyéni koreográfiai szótára van. Ahogyan a darabjaival elmondja a történeteit, az nagyon sajátságos.

- Visszatekintve látom, hogy bizonyos darabjaimban tényleg ott van valami, amit talán hívhatnánk úgy, hogy az én saját tánc-nyelvem. Másrészt viszont, hogy is fogalmazzam, megpróbáltam nem beleragadni abba, hogy én vagyok „Mats Ek”. Nem az akartam önismétlés foglyává válni.

- A klasszikus balettben kifelé forgatott lábhelyzetben dolgozunk, és minden az ég felé törekszik. Ez egyfajta nyitottság a világra, önbizalmat és erőt sugall. Hinni kell ebben, ha az ember egészségesen akarja művelni a műfajt. Tapasztalatom szerint az Ön által alkotott mozdulatokhoz olyan testtartás szükséges, amely a klasszikus balettől nagyban különbözik. Az érdekelne, hogy mi a jelentése ennek, milyen lelkiállapotból táplálkozik?

- Hozzá szeretném tenni ehhez a leíráshoz, hogy a klasszikus technika bizonyos szempontból túlhangsúlyozza a látszatot, és ebből a szempontból egy zsákutca valójában. Az elöl irány jobb, mint a hátul, a színpad központja jobb, mint a széle, a magasabb lábemelés jobb, mint az alacsony, több fordulat többet ér, mint a kevés. Ezzel, és a balett arisztokratikus bemutatásával nem tudok azonosulni. Azokkal a közhelyekkel sem, ahogyan a férfit és a nőt megjeleníti a balett. De van benne számos gyönyörű dolog, amit igyekszem használni: a megnyújtottság, a vonalak kidolgozottsága, az ugrások ereje. A klasszikus technikából sok mindent alkalmazok, de a lényegi különbség az, hogy – más modern technikákhoz hasonlóan – nálam is a törzsből indulnak el a mozgások, és onnan hullámzanak a végtagokba. Számomra ez a mozgás alapja. A modern tánc visszahozta azt a gondolatot, hogy a törzsünkkel, a belső szerveinkkel is táncoljunk. Graham például beszélt arról, hogy a törzs olyan, mint egy szökőkút, amelyből az energia kiárad. Ebből a befelé figyelésből is létre jöhet egy nagyon felemelő érzés.

She was Black, Ana Presta - Semperoper Ballett

She was Black, Ana Presta - Semperoper Ballett (Fotó/Forrás: Costin Radu)

- Milyen érzés a drezdai Semperoper Ballett-tel dolgozni? A táncosok nálunk alkatilag és művészileg is nagyon különböznek egymástól. Ez segíti az Ön munkáját?

- Igen! Azt gondolom, minden társulatnál ebből látszik, hogy művészeti szempontból mennyire egészséges. Egyfajta érettséget jelent, ha minden táncos különbözik egy kicsit, és ezeket az egyéni adottságokat a társulat ki is használja. Ez egyértelműen nagyon fontos dolog. Azt mondanám, hogy a vezető nagy együttesek is ebbe az irányba mozdultak az utóbbi húsz év során, a modern társulatok pedig már korábban. Úgy gondolom, a nagy klasszikus társulatok számára nincs esély a továbbfejlődésre, ha ezeket az egyéni különbségeket nem ismerik fel és nem használják ki. Tudod, egy társulatot egyének építenek fel egységgé, és ez az egység sokkal több, mint a különálló alkotóelemek összessége. Nagyszerű, hogy Drezdában ez működik, és egyre több társulatban látom ezt máshol is. Számomra a színpadi művészetek, jelen esetben a koreográfia és a tánc, hogy úgy mondjam, rövid létezésű élő szervezet. Olyan, mintha vízbe írnánk: a víz ott marad, de a szöveg azonnal eltűnik, amikor a függöny összezárul. Hiába a legnagyobb erőfeszítés, tréning, bármi: eltűnik. De a nyoma talán ott marad a vízben, akkor is, ha az írás vonala már nem látható. A víz metaforikusan az a valami, amelyet a közönség a nézőtéren, és mi a színpadon közösen teremtünk meg. Ez egy fantasztikus paradoxon. Bár ebben a műfajban illékony alkotásokkal próbáljuk meg önmagunkat kifejezni, de végül a színházban a nézők és előadók együtt megtapasztalhatnak egy hatalmas, örökké létező erőt.

Simon István korábbi beszélgetését Jiří Kylián ide kattintva olvashatja.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Egyik húzza a másikat – Almási Miklós bejegyzése

Valami titkos versenyfélének tűnhet az a csoporthatás, ahogy a klasszikus zene korszakos alakjai egymás mellett és által jutottak el a csúcsig. Almási Miklós Széchenyi-díjas esztéta, filozófus, esszéíró vendégcikke.
Plusz

Szabó T. Anna: „Elkötelezem magam az irodalommal. Mindörökké.”

Egy 1988-ból származó naplórészletet osztott meg néhány nappal ezelőtt közösségi oldalán Szabó T. Anna költő.
Plusz

Hátborzongatóan szép történet áll Bereményi Géza legnépszerűbb dalszövege mögött

A Kossuth-díjas művészt egy rádióműsorban kérdezték halhatatlanságról és a Nagy utazás című számáról, válaszul azonban az egyik legkedveltebb Cseh Tamás-dal, a Csönded vagyok keletkezésének történetét osztotta meg, amelynek versszakaiban valójában párbeszédet folytat egy elhunyt fiúval.
Plusz

Cate Blanchett Virág Emesétől tanult zongorázni a Tár című filmhez

A színésznő egy fiktív női karmestert alakít a Todd Field által rendezett életrajzi filmben. A figura életre keltéséhez karmesteri és zongoratanulmányokat is folytatott, ez utóbbit Virág Emese segítségével.
Zenés színház

Nézze vissza Mundruczó Kornél müncheni Lohengrin-rendezését!

December 3-án mutatta be a Bajor Állami Opera Wagner Lohengrinjét Mundruczó Kornél rendezésében. Az előadást a színház saját streamingfelülete és a BR-Klassik is közvetítette, ahol vissza is nézhető a produkció.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Tánc ajánló

Lábujjhegyen – az ország három pontján is látható lesz Megyeri Léna és Bősze Ádám zene- és tánctörténeti sorozata

Az idei évadban a Nemzeti Táncszínház ad otthont Megyeri Léna tánckritikus és Bősze Ádám zenetörténész, műsorvezető közös előadás-sorozatának, amely most vidékre is ellátogat.
Tánc ajánló

Eltáncolt fájdalom – Frida Kahlóról készít előadást Duda Éva

Eleonora Accalai főszereplésével mutat be Frida Kahlo életéről és művészetéről szóló előadást a Duda Éva Társulat. A FRIDA, az élet múzsája című, látványszínházi produkció bemutatóját december 7-én tartják a Nemzeti Táncszínházban.
Tánc ajánló

Ritkán játszott és koreografált darab Feledi János új alkotása

Magyarországon ritka eseménynek számít, hogy Sztravinszkij Pulcinella-története kerül színpadra, így annál rendkívülibb, hogy ennek a szórakoztató műnek a zenéjére készít koreográfiát Feledi János, a Feledi Project művészeti vezetője.
Tánc interjú

„A tiszta tánc már kevés” – Beszélgetés Feledi Jánossal

A Feledi Project alapítója és egyszemélyes motorja a folyamatos kihívásokat keresi, amelyek első pillanatban akár lehetetlennek is tűnnek. Feledi Jánost arról is kérdeztük, hol áll most és merre tart az idén tízesztendős Project.
Tánc hír

Budapest Ballet Grand Prix néven rendez balettversenyt a Magyar Táncművészeti Egyetem

Új nemzetközi balettversenyt hív életre Budapest Ballet Grand Prix néven a Magyar Táncművészeti Egyetem (MTE). A hazai balett- és táncművészet népszerűsítésére létrehozott eseményt 2023. november 20. és 24. között rendezik meg először.