Tánc

Búcsú egy óriástól

2016.01.14. 09:39
Ajánlom
Simon István, a drezdai Semperoper Ballett első magántáncosa készített interjút Mats Ekkel, a korszakos jelentőségű alkotóval annak apropóján, hogy a koreográfus nemrégiben egy párizsi előadás-sorozattal búcsút intett pályafutásának.

A legfontosabb klasszikus férfi főszerepek többségét táncoltam már, de mindig csodálkoztam, ha a kollégáim olyasmit mondtak, hogy a balett nehezebb, mint a kortárs tánc. Óriási tévedés. Aki valaha táncolta például Mats Ek darabjait, pontosan tudja, hogy miről beszélek. Nemcsak elképesztően nehéz fizikálisan és technikailag is úgy megcsinálni ezeket a koreográfiákat, ahogyan a Mester elképzelte, hanem előadóként is nagy kihívás: Mats Eknél a legkisebb mozdulatnak is pontos jelentése van. Hatalmas megtiszteltetés, hogy a drezdai Semperoper Ballett-tel részese lehetek annak a párizsi előadás-sorozatnak, mellyel ez a korszakos jelentőségű alkotó búcsút mond pályafutásának és visszavonul. Egyik legszebb mesterművében, a She was Blackben táncolom azt a karaktert, akit a fiatalkori önmaga ihletett.

- Nagyon érdekelne, hogy mit gondol a nőkről. Szerintem Ön azon ritka koreográfusok egyike, akik nem félnek tőlük. Nagyon természetesen és hitelesen mutatja be őket. Azon gondolkodom, hogyan képes mindezt megteremteni a darabjaiban?

- A nők történelmileg – és ez ma is így van – a társadalom többségét alkotják, de bizonyos értelemben ők a legkevésbé elismert kisebbség, társadalmi, gazdasági, kulturális pozíciójuk sokkal-sokkal rosszabb, mint amennyire ezzel általában szembesülünk. Az északi országokban többé-kevésbé egyenlő lehetőségekkel rendelkeznek, mint a férfiak, de a világ nagyobb részén elképesztő a nemek közötti esélyegyenlőtlenség, és ez még ma is milliók halálához vezet minden évben. Gondoljunk például azokra a lányokra, akiket még magzatként elpusztítanak, vagy születésük után nem sokkal ölnek meg a nemük miatt, vagy akiket ugyanezért rabszolgának adnak el kisgyermekként. Fiatal koromtól kezdve tisztában vagyok ezzel, mert a szüleimnek fontos volt, hogy erről beszéljenek nekem. Kapcsolatuk egyébként tradicionális férfi-nő kapcsolat volt. Házasságuk elején a szüleim nagyon szegények voltak, de amikor 12-14 éves lettem, az édesanyám nemzetközileg is elismert koreográfussá vált. Ő teremtette meg a jólétünket, soha nem adta fel a jogát és igényét arra, hogy koreográfusként a szakmájában, álmaiban, vágyaiban kiteljesedjen. És édesapám sem tagadta meg soha ezt tőle. Végül elváltak, de mindig barátok maradtak. Olyan életet éltek, amelyben számomra is vitathatatlanul felismerhető volt anyám önálló szerepe a családban.

Simon István, She was Black - Semperoper Ballett

Simon István, She was Black - Semperoper Ballett (Fotó/Forrás: Ian Whalen)

Továbbá van egy lány ikertestvérem. Soha nem volt kérdés számomra, hogy akar-e, tud-e kibontakozni valamiben, amiben tehetséges. Színésznő egyébként, és most vonul vissza ő is a színpadtól, ahogyan én is. Ezek a személyes tapasztalataim. És, persze ne felejtsük el, hogy a mi szakmánkban az úttörők nagy része nő volt. Isadora Duncan, Mary Wigman, Martha Graham és sokan mások. Ez szintén egy olyan tény, amely miatt az én repertoáromban a női karakterek hangsúlyosak, és amikor megteremtem őket a darabjaimban, akkor a férfi identitásomnak félre kell állnia, távolságot kell tartania, hogy belehelyezhessem magam a női szereplőim lényébe.

Anna Merkulova, Johannes Schmidt, She was Black - Semperoper Ballett

Anna Merkulova, Johannes Schmidt, She was Black - Semperoper Ballett (Fotó/Forrás: Ian Whalen)

- Hogyan kell elképzelni ezt a távolságtartást alkotás közben?

- Ez a távolságtartás alapvető, amikor egy dramatikus művet készít az ember. Igazából sokkal világosabb és sokkal kifejezettebb empátiával lehet egy karakter felé fordulni ezzel a módszerrel. Engem egyébként mindig nagyon zavart az, ahogyan a klasszikus balett (de részben a kortárs tánc is) a nőket egyfajta dekorációként kezeli, gyenge lényekként, akiket emelgetni és óvni kell. Nem kapnak igazán lehetőséget arra, hogy a valódi hatalmukat és erejüket megmutassák, nem biztatják, nem segítik őket ebben. Nőiességüknek nincs semmilyen más értelmezése, mint ahogy a férfiak számára is csak egyfajta férfiasság-interpretáció van. Azt gondolom, saját nemünk megjelenítésének berögződései a táncszakmában akadályozzák ezt a művészeti ágat műfaji teljességének felfedezésében. Nagyon nevetséges, ahogy a „macsó” férfiak állandóan azt hangsúlyozzák, hogy mennyire erősek és kemények. Az is nevetséges, hogy egy nőt csak érzékenynek és gyengének tudunk elképzelni. Számomra ezek hazugságok. Mindazonáltal ki kell hangsúlyoznom: nincs olyan ambícióm, hogy állást foglaljak a nőkkel kapcsolatban. De szeretném a karaktereimben rejlő lehetőségeket teljesen kidolgozni.

Anna Merkulova, Johannes Schmidt She was Black - Semperoper Ballett

Anna Merkulova, Johannes Schmidt She was Black - Semperoper Ballett (Fotó/Forrás: Ian Whalen)

- Önnek meglehetősen egyéni koreográfiai szótára van. Ahogyan a darabjaival elmondja a történeteit, az nagyon sajátságos.

- Visszatekintve látom, hogy bizonyos darabjaimban tényleg ott van valami, amit talán hívhatnánk úgy, hogy az én saját tánc-nyelvem. Másrészt viszont, hogy is fogalmazzam, megpróbáltam nem beleragadni abba, hogy én vagyok „Mats Ek”. Nem az akartam önismétlés foglyává válni.

- A klasszikus balettben kifelé forgatott lábhelyzetben dolgozunk, és minden az ég felé törekszik. Ez egyfajta nyitottság a világra, önbizalmat és erőt sugall. Hinni kell ebben, ha az ember egészségesen akarja művelni a műfajt. Tapasztalatom szerint az Ön által alkotott mozdulatokhoz olyan testtartás szükséges, amely a klasszikus balettől nagyban különbözik. Az érdekelne, hogy mi a jelentése ennek, milyen lelkiállapotból táplálkozik?

- Hozzá szeretném tenni ehhez a leíráshoz, hogy a klasszikus technika bizonyos szempontból túlhangsúlyozza a látszatot, és ebből a szempontból egy zsákutca valójában. Az elöl irány jobb, mint a hátul, a színpad központja jobb, mint a széle, a magasabb lábemelés jobb, mint az alacsony, több fordulat többet ér, mint a kevés. Ezzel, és a balett arisztokratikus bemutatásával nem tudok azonosulni. Azokkal a közhelyekkel sem, ahogyan a férfit és a nőt megjeleníti a balett. De van benne számos gyönyörű dolog, amit igyekszem használni: a megnyújtottság, a vonalak kidolgozottsága, az ugrások ereje. A klasszikus technikából sok mindent alkalmazok, de a lényegi különbség az, hogy – más modern technikákhoz hasonlóan – nálam is a törzsből indulnak el a mozgások, és onnan hullámzanak a végtagokba. Számomra ez a mozgás alapja. A modern tánc visszahozta azt a gondolatot, hogy a törzsünkkel, a belső szerveinkkel is táncoljunk. Graham például beszélt arról, hogy a törzs olyan, mint egy szökőkút, amelyből az energia kiárad. Ebből a befelé figyelésből is létre jöhet egy nagyon felemelő érzés.

She was Black, Ana Presta - Semperoper Ballett

She was Black, Ana Presta - Semperoper Ballett (Fotó/Forrás: Costin Radu)

- Milyen érzés a drezdai Semperoper Ballett-tel dolgozni? A táncosok nálunk alkatilag és művészileg is nagyon különböznek egymástól. Ez segíti az Ön munkáját?

- Igen! Azt gondolom, minden társulatnál ebből látszik, hogy művészeti szempontból mennyire egészséges. Egyfajta érettséget jelent, ha minden táncos különbözik egy kicsit, és ezeket az egyéni adottságokat a társulat ki is használja. Ez egyértelműen nagyon fontos dolog. Azt mondanám, hogy a vezető nagy együttesek is ebbe az irányba mozdultak az utóbbi húsz év során, a modern társulatok pedig már korábban. Úgy gondolom, a nagy klasszikus társulatok számára nincs esély a továbbfejlődésre, ha ezeket az egyéni különbségeket nem ismerik fel és nem használják ki. Tudod, egy társulatot egyének építenek fel egységgé, és ez az egység sokkal több, mint a különálló alkotóelemek összessége. Nagyszerű, hogy Drezdában ez működik, és egyre több társulatban látom ezt máshol is. Számomra a színpadi művészetek, jelen esetben a koreográfia és a tánc, hogy úgy mondjam, rövid létezésű élő szervezet. Olyan, mintha vízbe írnánk: a víz ott marad, de a szöveg azonnal eltűnik, amikor a függöny összezárul. Hiába a legnagyobb erőfeszítés, tréning, bármi: eltűnik. De a nyoma talán ott marad a vízben, akkor is, ha az írás vonala már nem látható. A víz metaforikusan az a valami, amelyet a közönség a nézőtéren, és mi a színpadon közösen teremtünk meg. Ez egy fantasztikus paradoxon. Bár ebben a műfajban illékony alkotásokkal próbáljuk meg önmagunkat kifejezni, de végül a színházban a nézők és előadók együtt megtapasztalhatnak egy hatalmas, örökké létező erőt.

Simon István korábbi beszélgetését Jiří Kylián ide kattintva olvashatja.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Kurtág és a történelem angyala

Zenetörténeti jelentőségű eseménynek számított Kurtág György első operájának premierje 2018. november 15-én. A Samuel Beckett Fin de partie (Végjáték) című drámájából komponált operát a milánói Scalában mutatták be. Fazekas Gergely zenetörténész, a Zeneakadémia tanára a műről készülő dokumentumfilm forgatócsoportjának tagjaként jelen volt. Kifaggattuk.
Jazz/World

A 88 éves Omara Portuondo fogja beragyogni a tavaszt

A Buena Vista Social Club egykori énekese, a kubai Edith Piafnak is nevezett örökifjú díva május 18-án és 19-én két koncertet is ad a MOM Sportban, Last Kiss turnéja keretében.
Zenés színház

Trianonról szóló zenés művet keres az Operettszínház

A trianoni békeszerződés aláírásának körülményeit és az ebből származó veszteségek megismertetését és feldolgozását szolgáló zenés színpadi mű megírására hirdet alkotói pályázatot a Budapesti Operettszínház.
Könyv

Radnóti üzenetet küldött a Messengeren: Vesd le ruhádat, már esik is kinn ;)

Magyar költők verseinek részletei kerülnek plakátokra. Segít vajon a modernizálás a fiatalok irodalmi érdeklődésének felkeltésében?

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc kritika

Aki vállalja a tehetetlenségét, az nevetségessé válik?

A minden előadásához új formanyelvet kereső Tünet Együttes ezúttal magáról beszélt A tünetegyüttes című performanszában, amihez csak egyetlen út kínálkozott: az őszinteség.
Tánc ajánló

A Tünet Együttes bemutatja, hogy működik ma egy független társulat

Február 18-án és 19-én a Trafóklubban szembesít a Tünet Együttes a következő kérdésekkel: Hová tart a független színház? Mi közünk van ehhez nekünk, nézőknek? Régen minden jobb volt?
Tánc

Most már ilyen is van: férfi spicc-cipő

A nemi egyenlőség kérdése a balettet is utolérte: egyre több férfi vágyik új magasságokba, néhányan már spicc-re is felmerészkednek.
Tánc galéria

Gyárépületből lett a tánc új otthona – Bejártuk a Nemzeti Táncszínház frissen átadott épületét

A Nemzeti Táncszínház Millenárison található új épületének exkluzív sajtóbejárásán azt is megtudtuk, hogyan lesz valami szupermodern és korszerű annak ellenére, hogy „régi”.
Tánc interjú

"Leonard Cohen jelen van velünk az egész előadás során"

A Les Ballets Jazz de Montréal együttese egyike a 2019-es Budapest Táncfesztivál külföldi fellépőinek. Dance Me című előadásuk kapcsán Louis Robitaille-t, a társulat művészeti vezetőjét kértük, hogy meséljen Leonard Cohen és a társulat különleges kapcsolatáról és a produkció létrehozásáról.