Tánc

Butoh, a legteljesebb üresség tánca

2017.09.20. 12:50
Ajánlom
Szeptember 26. és október 3. között rendezik meg az 5. Body.Radical Nemzetközi Előadó-művészeti Biennálét, amelyen megismerhetjük a távol-keleti előadó-művészetek legújabb irányzatait.

A fesztiválnak a Nemzeti Táncszínház, a Magyar Nemzeti Galéria, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum ad teret Budapesten, valamint Pécsett a Zsolnay Kulturális Negyed. A rendezvény 2009-ben Butoh Fesztiválként indult, és azóta is kiemelt jelentőségűek a programban a butoh filozófiáját tükröző előadások, a kortárstánc-produkciók és a performansz akciók. De mi is az a butoh?

A „legősibb” modern tánc

A butoh tánc nyugati szemmel nézve igencsak paradox jelenség: látva a külső jegyeit, a táncosok fehérre festett testfelületeit, a bő, kimonoszerű ruhákat és a lassú mozdulatokat, mindenképpen valamiféle ősiség juthat eszünkbe, és azt gondolhatnánk, több száz éves japán tradícióról van szó, amelynek minden lépése a hagyomány által rögzített performatív cselekedet.

Pedig az igazság az, hogy ez Japán modern tánca, egy avantgárd irányzat, amely az ötvenes évek végén alakult ki.

De hogy lehet valami úgy modern, hogy közben ősi, rítikus? Valószínűleg egy japán butoh táncos már a kérdésfelvetésen is sokatmondóan mosolyogna, és ezzel máris rámutatna a műfaj kialakulásának miértjére. A butoh tánc ugyanis éppen a nyugati és keleti világlátás ütközéspontjánál fogant meg, amit a nyugati civilizációba ágyazott gondolkodással nehéz megérteni.

Ha történelmi és kultúrtörténeti tények felől közelítünk, akkor a második világháború végéig kell visszarepülni, ahol egy meggyötört, vesztes Japánt találunk. Amerika fennhatósága alatt felborult a Japán kultúra szigorúan felépített belső rendje, helyette modern demokráciát kellett létrehozni, amit azonban idegen testként kivetett magából a japán néplélek. Ebben az átmeneti állapotban, a nyugati civilizációval szembeni állásfoglalásként, született meg a butoh. Érdekes azonban, hogy míg a konzerválódott táncformákkal szembefordult, addig az avantgárd kultúrából erősen inspirálódott: a századforduló színházcsinálóihoz, Antonin Artaud-hoz, a „könyörtelen színház” megteremtőjéhez, vagy az írók közül Jean Genet-hez hasonlóan a butoh is a sötétet és tiltottat, a rejtettet kereste, ami közelebb vezet az igazsághoz, mint bármi, ami csupán a felszínt tükrözi vissza.

Kazuo Ohno

Kazuo Ohno (Fotó/Forrás: Eikoh Hosoe, Kamaitachi, 1996)

A butoh tánc megszületésénél két ember bábáskodott: Tatsumi Hijikata, kora lázadó és újító koreográfusa és Kazuo Ohno táncművész. Mindkettejük legfőbb törekvése az volt, hogy a személyről leválasztott, formákban gondolkodó, szerintük üres koreográfiák helyett megtalálják a mozgás transzcendenciáját. A két alkotó két egészen eltérő úton kereste az ehhez szükséges belső üresség állapotát, mégis csodálatosan tudtak együtt dolgozni. Előbbi a mozdulat felől közelített az érzelmekhez, utóbbi pedig az érzelmek felől a mozdulathoz. Hijikata pontról pontra megkoreografálta alkotásait, Kazuo Ohno darabjai viszont fix pontokra épülő improvizációk voltak. Formailag is teljesen új műfaj született: a felfelé törekvő, légies nyugati balettel szemben a butoh nagyon erősen lefelé, a föld irányába törekszik, erre utal az elnevezés is: a butoh laza fordításban 'földtáncot' jelent.

Megfogni a megfoghatatlant

Azt gondolhatnánk, értelmetlen dolog az ürességre építve előadást, hovatovább műfajt létrehozni. A butoh mégis ezt teszi. Mégpedig azért, mert ez az üresség egészen másképp értelmeződik, mint ahogy azt a fogyasztói társadalom belénk nevelte. Ez a belső állapot a buddhizmus ürességfogalmához és a zenhez vezet vissza.

A táncos kiüríti elméjét, lecsendesíti az egóját és olyan »üres edénnyé« válik, amit akár olyan tartalmakkal is meg tud tölteni, amiket talán a való életben fizikailag soha nem tapasztalt.

Hogy ez mit is jelent, azt a műfaj hazai nagykövete, a Body.Radical Fesztivált is szervező Bata Rita fogalmazta meg szemléletesen a Fideliónak adott korábbi interjújában : „Amikor színpadra lép az ember, akkor elengedi, elveszti a személyiségét, és a test közvetítő csatornáján keresztül általános, mindenki által megélt dolgok kerülnek elő. ”.

Batarita: ˝Megszűnik minden, ami te magad vagy˝

Kapcsolódó

Batarita: ˝Megszűnik minden, ami te magad vagy˝

Bataritával, a világjáró butohtáncossal és koreográfussal beszélgettünk a butohról, a japán kortárs táncstílusról, a szeptember 26-tól október elsejéig a Merlin Színházban bemutatkozó második Butoh és Előadó-művészeti Fesztivál apropóján.

Szintén közeli kapcsolatba került a butohval Frenák Pál. Egy vele készült beszélgetésben így idézte fel Kazuo Ohnóval való találkozásait:

Kapcsolódó

"A színpadon elengeded a saját személyiségedet"

Frenák Pál és társulata nemrégiben tért vissza Németországból, és miközben a Birdie című előadást játsszák itthon és külföldön, már készülnek Veszprémbe, a Tánc Fesztiváljára, ahol május 28-án új előadást mutatnak be. A Hevesi Sándor-díjas táncművész-koreográfussal ennek kapcsán beszélgettünk.

Kazuo akkor kilencvenvalahány éves volt. Állni már alig tudott, de a nagyon lassú butoh mozgásformával még mindig gyönyörűen dolgozott a teste, és hihetetlen, titokzatos energia áradt belőle.

A fizikai leépüléssel a tudás áthelyeződik máshová, és a test képes lesz az univerzum energiáit használva mozdulni. Ő volt az, aki a legerőteljesebben szembesített önmagammal”.

Jól kivehető szavaikból, hogy a butoh nem annyira formai technika, mint tudatállapot, a jelenlét művészete. Ezért van az, hogy a táncosoknak minimum egy évtizedig kell gyakorolniuk mentálisan és fizikailag, míg butoh táncossá válnak, Kazuo Ohno maga is csak 50 éves kora után hozta létre első előadását. A témák pedig legtöbbször valamilyen örök érvényű létfilozófiai igazság megragadását veszik célba, legyen szó az ember természettel való kapcsolatáról, születésről, halálról vagy a létezés relativitásáról.

Butohtitkok első kézből

Az V. Body.Radical egyik kiemelt vendége lesz Nakajima Natsu Japánból, aki a ma élő legidősebb női butoh táncos, nem mellesleg a műfajt alapító Hijikata egyik legfontosabb táncosa. Ő nemcsak előad, de workshopot is tart, amelyen bárki ízelítőt kaphat a butoh tánc filozófiájáról. Táncelőadása a Like Smoke, Like Ash címet viseli, és ez tökéletesen visszatükrözi a mesterei által lefektetett elveket; nem véletlen, hiszen Nakamija egyúttal előttük is tiszteleg ezzel a darabbal. Címadását így indokolta: „A japán füst és hamu írásjel magában foglalja a tűz írásjelét. Nemcsak etimológiailag utalnak vissza arra az elemre (tűz), amelyből keletkeztek, hanem vizuálisan egy következő állapotot – »tűzlétének« – következő állomását fejezik ki.

Hijikata gyakorta javasolta tanítványainak, hogy váljanak »eltűnő-megjelenő« entitássá.

Az »eltűnés« számára többet jelentett, mint puszta öneltörlést, magában foglalt valami más egyebet is. A magában foglalás szerkezete, amelyben egy dolog valami más lehetőségét rejti, »össze-tett«-ként is jellemezhető. Gondoljunk csak a faszénre, amely a haldokló tüzet a parázsban rejtegeti. Ezen az úton tanított meg élni és táncolni Tatsumi Hijikata és Kazuo Ohno, így táncoltam egész életemben”.

Natsu Nakajima solo dance - Like Smoke Like Ash from marie-gabrielle rotie on Vimeo.

Nakamija Natsu mellett a biennále vendége lesz az Akram Kham társulatából kilépett koreai kortárs koreográfus, Lim Set Byeol és társulata, a hongkongi sztár, Yonglock Ong és honfitársa, a forradalmi újító Greenmay Tong, továbbá két fiatal japán tehetség: Watanabe Harauka és Shimojima Reisa. A bemutatókat minden este közönségtalálkozó követi, ahol választ kaphatunk az előadásokkal kapcsolatban felmerült kérdéseinkre, és talán még azt is megtudhatjuk, milyen titok áll a színpadi átváltozás mögött.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Összeköt és feszültséget teremt – Dejcsics Konrád bencés szerzetes az Arcus Temporum csendjéről 

Egy pillanatnyi csendre hív meg a művészet és az élet forgatagában az Arcus Temporum művészeti fesztivál augusztus 23. és 25. között Pannonhalmán. Dejcsics Konrád fesztiváligazgatóval beszélgettünk a Főapátság és a kortárs kultúra kapcsolatáról, és a fesztivál eszmeiségéről.
Színház

Tompos Kátya énekli a Színházak Éjszakája „himnuszát” - Klippremier

Tompos Kátya dalos játékra hívta kollégáit, többek közt Udvaros Dorottyát, Vecsei H. Miklóst és Mucsi Zoltánt. Hangulatos videoklip készült a Színházak Éjszakája idei „himnuszához”, melyet Hrutka Róbert és a népszerű színésznő közösen jegyeznek.
Klasszikus

Hangversenyek hegyek között – Börzsöny Barokk Napok

Tizenhatodik alkalommal csendül fel augusztusban a régi korok muzsikája a Börzsöny és a Dunakanyar hegyei között. A Börzsöny Barokk Napok idén is különleges, több évszázad zenéjét bemutató műsorral és a szokásos gyönyörű helyszínekkel várja visszatérő és új vendégeit.
Vizuál

Nemecsek Ernő szobrot kapott a Füvészkertben

Már megint megfürdették nemecsek ernőt. A Pál utcai fiúk bandájának közlegényéről a Füvészkertben mintáztak szobrot.
Zenés színház

Ügy lett a Soharóza kórus szerepléséből a Szigeten – Galéria!

A Soharóza Ügy című előadása megjárta a Szigetet, a backstage-ben és a próbán pedig fotósorozat készült. Ezt a galériát mutatjuk meg most Önöknek.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc hír

Sosztakovics titkos szerelme egy balerina volt

Kalapács alá került a zeneszerző tíz szerelmeslevele, amit a Bolsoj egykori balerinájának, Nina Pavlova Ivanovának írt 1935. és 1939. között. A titkos románcról és a szerelmeslevelekről eddig a zenetörténészek sem tudtak.
Tánc magazin

Kezek és lábak nélkül – Breaktáncosok, akinek szárnyakat ad a tánc

Az ILL-ABILITIES egy montreali székhelyű tánccsoport, ami nyolc olyan kiváló breaktáncost egyesít a világ különböző tájairól, akik testi hátrányukat leküzdve kerültek az élvonalba.
Tánc lapszemle

„Az életed árán is” – Meddig feszíthetik a húrt a táncosok?

Érdekes véleménycikk jelent meg a Dance Magazine oldalán: egy elismert koreográfus arról elmélkedik, mennyire fenntartható 2019-ben az a régi szemlélet, miszerint a balett-táncosoknak „bele kell halniuk” a táncba.
Tánc lapszemle

Az előadások nyolcvan százalékát férfiak koreografálják

Habár a közelmúltban tendenciává vált – főleg a nyugati országokban – a női koreográfusok jelenlétének erősítése, még mindig nem beszélhetünk a nemek közti egyenlőségről ezen a területen – írta meg a Dancemagazine.com.
Tánc ajánló

A magyar mozikban is bemutatják a Carlos Acostáról szóló életrajzi filmet

Út a királyi operába címmel augusztus 22-től kerül a mozikba az eredetileg Yuli címet viselő alkotás, ami a havannai nyomortelepről a legnagyobb balettszínpadokig jutó balett-táncos pályáját követi nyomon. A filmet a Cirko Film forgalmazza.