Tánc

Butoh, a legteljesebb üresség tánca

2017.09.20. 12:50
Ajánlom
Szeptember 26. és október 3. között rendezik meg az 5. Body.Radical Nemzetközi Előadó-művészeti Biennálét, amelyen megismerhetjük a távol-keleti előadó-művészetek legújabb irányzatait.

A fesztiválnak a Nemzeti Táncszínház, a Magyar Nemzeti Galéria, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum ad teret Budapesten, valamint Pécsett a Zsolnay Kulturális Negyed. A rendezvény 2009-ben Butoh Fesztiválként indult, és azóta is kiemelt jelentőségűek a programban a butoh filozófiáját tükröző előadások, a kortárstánc-produkciók és a performansz akciók. De mi is az a butoh?

A „legősibb” modern tánc

A butoh tánc nyugati szemmel nézve igencsak paradox jelenség: látva a külső jegyeit, a táncosok fehérre festett testfelületeit, a bő, kimonoszerű ruhákat és a lassú mozdulatokat, mindenképpen valamiféle ősiség juthat eszünkbe, és azt gondolhatnánk, több száz éves japán tradícióról van szó, amelynek minden lépése a hagyomány által rögzített performatív cselekedet.

Pedig az igazság az, hogy ez Japán modern tánca, egy avantgárd irányzat, amely az ötvenes évek végén alakult ki.

De hogy lehet valami úgy modern, hogy közben ősi, rítikus? Valószínűleg egy japán butoh táncos már a kérdésfelvetésen is sokatmondóan mosolyogna, és ezzel máris rámutatna a műfaj kialakulásának miértjére. A butoh tánc ugyanis éppen a nyugati és keleti világlátás ütközéspontjánál fogant meg, amit a nyugati civilizációba ágyazott gondolkodással nehéz megérteni.

Ha történelmi és kultúrtörténeti tények felől közelítünk, akkor a második világháború végéig kell visszarepülni, ahol egy meggyötört, vesztes Japánt találunk. Amerika fennhatósága alatt felborult a Japán kultúra szigorúan felépített belső rendje, helyette modern demokráciát kellett létrehozni, amit azonban idegen testként kivetett magából a japán néplélek. Ebben az átmeneti állapotban, a nyugati civilizációval szembeni állásfoglalásként, született meg a butoh. Érdekes azonban, hogy míg a konzerválódott táncformákkal szembefordult, addig az avantgárd kultúrából erősen inspirálódott: a századforduló színházcsinálóihoz, Antonin Artaud-hoz, a „könyörtelen színház” megteremtőjéhez, vagy az írók közül Jean Genet-hez hasonlóan a butoh is a sötétet és tiltottat, a rejtettet kereste, ami közelebb vezet az igazsághoz, mint bármi, ami csupán a felszínt tükrözi vissza.

Kazuo Ohno

Kazuo Ohno (Fotó/Forrás: Eikoh Hosoe, Kamaitachi, 1996)

A butoh tánc megszületésénél két ember bábáskodott: Tatsumi Hijikata, kora lázadó és újító koreográfusa és Kazuo Ohno táncművész. Mindkettejük legfőbb törekvése az volt, hogy a személyről leválasztott, formákban gondolkodó, szerintük üres koreográfiák helyett megtalálják a mozgás transzcendenciáját. A két alkotó két egészen eltérő úton kereste az ehhez szükséges belső üresség állapotát, mégis csodálatosan tudtak együtt dolgozni. Előbbi a mozdulat felől közelített az érzelmekhez, utóbbi pedig az érzelmek felől a mozdulathoz. Hijikata pontról pontra megkoreografálta alkotásait, Kazuo Ohno darabjai viszont fix pontokra épülő improvizációk voltak. Formailag is teljesen új műfaj született: a felfelé törekvő, légies nyugati balettel szemben a butoh nagyon erősen lefelé, a föld irányába törekszik, erre utal az elnevezés is: a butoh laza fordításban 'földtáncot' jelent.

Megfogni a megfoghatatlant

Azt gondolhatnánk, értelmetlen dolog az ürességre építve előadást, hovatovább műfajt létrehozni. A butoh mégis ezt teszi. Mégpedig azért, mert ez az üresség egészen másképp értelmeződik, mint ahogy azt a fogyasztói társadalom belénk nevelte. Ez a belső állapot a buddhizmus ürességfogalmához és a zenhez vezet vissza.

A táncos kiüríti elméjét, lecsendesíti az egóját és olyan »üres edénnyé« válik, amit akár olyan tartalmakkal is meg tud tölteni, amiket talán a való életben fizikailag soha nem tapasztalt.

Hogy ez mit is jelent, azt a műfaj hazai nagykövete, a Body.Radical Fesztivált is szervező Bata Rita fogalmazta meg szemléletesen a Fideliónak adott korábbi interjújában : „Amikor színpadra lép az ember, akkor elengedi, elveszti a személyiségét, és a test közvetítő csatornáján keresztül általános, mindenki által megélt dolgok kerülnek elő. ”.

Batarita: ˝Megszűnik minden, ami te magad vagy˝

Kapcsolódó

Batarita: ˝Megszűnik minden, ami te magad vagy˝

Bataritával, a világjáró butohtáncossal és koreográfussal beszélgettünk a butohról, a japán kortárs táncstílusról, a szeptember 26-tól október elsejéig a Merlin Színházban bemutatkozó második Butoh és Előadó-művészeti Fesztivál apropóján.

Szintén közeli kapcsolatba került a butohval Frenák Pál. Egy vele készült beszélgetésben így idézte fel Kazuo Ohnóval való találkozásait:

Kapcsolódó

"A színpadon elengeded a saját személyiségedet"

Frenák Pál és társulata nemrégiben tért vissza Németországból, és miközben a Birdie című előadást játsszák itthon és külföldön, már készülnek Veszprémbe, a Tánc Fesztiváljára, ahol május 28-án új előadást mutatnak be. A Hevesi Sándor-díjas táncművész-koreográfussal ennek kapcsán beszélgettünk.

Kazuo akkor kilencvenvalahány éves volt. Állni már alig tudott, de a nagyon lassú butoh mozgásformával még mindig gyönyörűen dolgozott a teste, és hihetetlen, titokzatos energia áradt belőle.

A fizikai leépüléssel a tudás áthelyeződik máshová, és a test képes lesz az univerzum energiáit használva mozdulni. Ő volt az, aki a legerőteljesebben szembesített önmagammal”.

Jól kivehető szavaikból, hogy a butoh nem annyira formai technika, mint tudatállapot, a jelenlét művészete. Ezért van az, hogy a táncosoknak minimum egy évtizedig kell gyakorolniuk mentálisan és fizikailag, míg butoh táncossá válnak, Kazuo Ohno maga is csak 50 éves kora után hozta létre első előadását. A témák pedig legtöbbször valamilyen örök érvényű létfilozófiai igazság megragadását veszik célba, legyen szó az ember természettel való kapcsolatáról, születésről, halálról vagy a létezés relativitásáról.

Butohtitkok első kézből

Az V. Body.Radical egyik kiemelt vendége lesz Nakajima Natsu Japánból, aki a ma élő legidősebb női butoh táncos, nem mellesleg a műfajt alapító Hijikata egyik legfontosabb táncosa. Ő nemcsak előad, de workshopot is tart, amelyen bárki ízelítőt kaphat a butoh tánc filozófiájáról. Táncelőadása a Like Smoke, Like Ash címet viseli, és ez tökéletesen visszatükrözi a mesterei által lefektetett elveket; nem véletlen, hiszen Nakamija egyúttal előttük is tiszteleg ezzel a darabbal. Címadását így indokolta: „A japán füst és hamu írásjel magában foglalja a tűz írásjelét. Nemcsak etimológiailag utalnak vissza arra az elemre (tűz), amelyből keletkeztek, hanem vizuálisan egy következő állapotot – »tűzlétének« – következő állomását fejezik ki.

Hijikata gyakorta javasolta tanítványainak, hogy váljanak »eltűnő-megjelenő« entitássá.

Az »eltűnés« számára többet jelentett, mint puszta öneltörlést, magában foglalt valami más egyebet is. A magában foglalás szerkezete, amelyben egy dolog valami más lehetőségét rejti, »össze-tett«-ként is jellemezhető. Gondoljunk csak a faszénre, amely a haldokló tüzet a parázsban rejtegeti. Ezen az úton tanított meg élni és táncolni Tatsumi Hijikata és Kazuo Ohno, így táncoltam egész életemben”.

Natsu Nakajima solo dance - Like Smoke Like Ash from marie-gabrielle rotie on Vimeo.

Nakamija Natsu mellett a biennále vendége lesz az Akram Kham társulatából kilépett koreai kortárs koreográfus, Lim Set Byeol és társulata, a hongkongi sztár, Yonglock Ong és honfitársa, a forradalmi újító Greenmay Tong, továbbá két fiatal japán tehetség: Watanabe Harauka és Shimojima Reisa. A bemutatókat minden este közönségtalálkozó követi, ahol választ kaphatunk az előadásokkal kapcsolatban felmerült kérdéseinkre, és talán még azt is megtudhatjuk, milyen titok áll a színpadi átváltozás mögött.

Programkereső

Legnépszerűbb

Jazz/World

Keith Jarrett agyvérzést kapott, soha nem léphet pódiumra többé

A jazzlegenda 2017-ben játszotta utolsó koncertjét, azóta nem állt közönség elé. A New York Timesban megjelent riport szerint két agyvérzés után részlegesen lebénult.
Színház

Nem a szokásos nemzeti ünnep – Tízezres tömeg ment utcára a független Színművészetiért

Háborút nem vívtak, de seregüket felvonultatták a színművészetisek. Hol klasszik tüntetés, hol ’56-ra emlékező előadás volt az ünnepnapra hirdetett megmozdulás, amin több mint tízezren vehettek részt.
Plusz

Szerkesztő-újságírót keres a Fidelio

A Fidelio Magazint és a fidelio.hu-t kiadó Programmagazin Kiadó Kft. a hazai és nemzetközi kulturális életben jártas munkatársat keres szerkesztő-újságíró pozícióba.
Klasszikus

Bach gitárrajongóknak, gitár Bach-rajongóknak – interjú Marcin Dyllával

Idén először rendeznek online gitárfesztivált Magyarországon. A Budapesti Nemzetközi Gitárfesztiválon ebben az évben a V4 országok nagyjai adnak szólóestet. Közülük a tizenkilencszeres versenygyőztes lengyel gitárművésszel, Marcin Dyllával beszélgettünk.
Vizuál

Saját agyműtétjéről készített fotósorozatot a Capa-nagydíj nyertese

„Nem tudtam, mi történik velem. Megijedtem, tanulmányoztam, mostanra elfogadtam” – írta Neogrády-Kiss Barnabás fotós.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc hír

Operából a táncszínpadra a Nemzeti Táncszínházban

Az Inversedance-Fodor Zoltán Társulat különleges vállalkozásba kezdett, amikor Puccini egyik legszebb és legtöbbet játszott művét fordították át a tánc nyelvére. A Bohémélet október 6-án kerül bemutatásra a Nemzeti Táncszínház nagytermében.
Tánc kult50

Egy valódi danseur noble – Balázsi Gergő Ármin a Kult50-ben

Fiatal kora ellenére díjak egész sorával büszkélkedhet a Magyar Nemzeti Balett principálja, Balázsi Gergő Ármin, aki 2019-ben „Az évad legjobb férfi táncművésze” cím mellett megkapta a Junior Prima Díjat is.
Tánc interjú

Mintha különböző játszmákon száguldoznánk végig

A PR-Evolution társulat legújabb előadása szituációkon, emberi játszmákon száguld végig, hogy a végén megtalálja a kiutat és a tanulható szeretet, az Agapé egyes állomásait. Nemes Zsófiával, a PR-Evolution Dance Company vezetőjével Péli Nagy Kata beszélgetett.
Tánc ajánló

Egy ősi jegesmedve is megjelenik a Recirquel legújabb előadásában

A Solus Amor időtlen térben kutatja a szeretet rétegeit. A monumentális légi balettben egy hatalmas jegesmedve-báb is feltűnik, ami a West Enden nagy sikerrel játszott War Horse című produkció élethű lóbábjait is készítő bábtervező, Janni Younge munkája.
Tánc magazin

70 éve a tánc szolgálatában

1950. október 14-én Állami Balett Intézetként nyitotta meg kapuit a mai Magyar Táncművészeti Egyetem. Az intézmény fennállása óta számos változás történt, a képzés mára a táncművészet teljes műfaji spektrumát lefedi. A különleges évfordulóról egy előadás keretében emlékeznek meg a Nemzeti Táncszínházban.