Carl Orff világhírű Carmina Buranajának, valamint Stravinsky zenetörténeti jelentőségű Tavaszi áldozatának látványos balettelőadását a világszerte elismert koreográfus, Edward Clug álmodta újra.
A Carmina Burana említése hallatán alighanem mindenki fejében felcsendülnek Carl Orff O Fortunajának erőteljes, zsigerig hatoló kezdőhangjai. A világ körforgását, a kiszámíthatatlan jövővel szembeni tehetetlenséget, a létezés örömét és fájdalmát, a szerelmet megidéző monumentális zenemű legelemibb dimenzióiban szólítja, érinti meg az embert. Mindig személyes, mindig aktuális.
Ezúttal a Maribor Balett 30 táncosának előadásában elevenedik meg július elsején, a Margitsziget csillagos ege alatt, Edward Clug letisztult formavilágú reflekciójaként.
„Munkám során elsősorban a mozgás olyan spontán impulzusait kerestem, melyek a zenei folyamat kibontakozása közben megszólítják a nézőt, és észrevétlenül bevonják őt ebbe a folyamatosan hömpölygő életkörforgásba. Az Orff által megzenésített dalok számtalan értelmezést kínálnak arra az alapvető létkérdésre, hogy mi is a boldogság, az élet és a szerelem, és természetesen nincs helyes vagy helytelen válasz, egyik értelmezés sem az egyetlen és egyetemes” – mondta Edward Clug a balett koreográfusa, aki a természet legegyszerűbb és legtökéletesebb alkotásával, az ontológiai tökéletességet és a természet ciklikusságát egyaránt szimbolizáló geometriai formával, a körrel játszva ragadta meg az élet körforgásának végtelenségét.
„Edward Clug koreográfiája teljes mértékben a körre, mint alakzatra épül. Mi táncosok is körben mozgunk, és a darab tulajdonképpen egyetlen díszleteleme is egy hatalmas kör szerkezet, amin ülünk, táncolunk, sőt a másik szólistával együtt fel is emelkedünk egyszer” – magyarázta a társulat vendégszólistája, Darai Tamás, aki a Horvát Nemzeti Színház, az Augsburgi Színház, valamint a Dresden Frankfurt Dance Company egykori tagjaként ugyan a világ számos színpadán megfordult már, Magyarországon ezzel az előadással lép először a nagyérdemű elé. „Nyolc évig éltem külföldön, így soha nem volt még szerencsém ellátogatni akár csak vendégként is a Margitszigeti Színházba. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy ezen a különleges színpadon állhatok majd először hazai közönség elé.”
A felejthetetlennek ígérkező este második felvonása a Carmina Burana lehengerlő monumentalitásának ellenpontjaként Stravinsky klasszikusa, a Tavaszi áldozat, mely ezen interpretációjában egy szűz rituális feláldozásáról szóló legendát idéz.
A történet szerint a Föld termékenységének megőrzéséért és a pogány Tavaszisten jóindulatának visszanyeréséért a szűznek addig kell táncolnia, míg holtan nem esik össze.
A Tavaszi áldozatban az Edward Clugra jellemző minimalisztikus mozdulatvilág keveredik a földi, törzsi rítussal, ami amellett, hogy egy nagyon izgalmas kombináció, a díszlet teljes hiányával, az erős fényekkel, a lecsupaszított testekkel és letisztult formavilággal kiegészítve egy bizonyos szinten a Carmina Burana ellenpontozása is egyben. A darab egyik részénél ráadásul víz esik ránk, a színpadra, tovább fokozva az ősi rítus érzését, teret nyitva új, váratlan mozdulatsoroknak” – mondta a szólista. „Balettben nem sokszor használnak vizet, mi pedig ennek segítségével csúsztatjuk a lányokat, akik hattyúszerűen, gyönyörűen és könnyedén siklanak a víz felszínén. Én nagyon szeretem ezt az előadást, mindig jól esik kicsit úgymond primitívnek, földinek, törzsinek lenni a végtelen szofisztikáltság után, amit a magasművészet, és a balett is képvisel.” – tette hozzá.
A Maribori Szlovén Nemzeti Színház Balettegyüttesének estje két örökérvényű klasszikus váratlan, egyedülálló kombinációja, egyszerre grandiózus és minimalista, ellenpontozó, mégis szorosan összekapcsolódó körforgás. Engedjünk a sodrásának július 1-én!
További információ az alábbi oldalon érhető el.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Jelenet a Tavaszi áldozatból (forrás: Margitszigeti Színház)
hírlevél
