Tánc

Cserepes Gyula: "Engem az előadásban sámánnak látnak"

2018.02.20. 12:07
Ajánlom
A vajdasági táncos saját identitásváláságát dolgozta fel a SELFY című performansz-előadásában. A nézőkkel interakcióba lépve sámánná változik, aminek hatására személyes történeteket indít el bennük. Az utolsó, március 3-ai előadás kapcsán készített interjút a táncos-koreográfussal a MU Színház.

- Te magad hogyan változtál a SELFY premierje óta? Rád milyen hatással volt az egész alkotófolyamat és az előadások?

- Az ötlet csírája, amelyből az alkotófolyamat kihajtott, még 2014 elején fogant meg bennem. Az életemet a kamaszkorom óta végigkísérő identitásválság (a Vajdaságban magyarként, Magyarországon szerbként tekintettek rám, és később egyre inkább keveredett, hogy ki melyiknek látott engem) ekkorra vált olyannyira feszítővé bennem, hogy azt éreztem: ideje szembenéznem ezzel a kérdéssel.

Cserepes Gyula

Cserepes Gyula (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel)

A közel másfél éves alkotói folyamat során oda jutottam: az egyelten, amit teljes bizonyossággal állíthatok magamról az az, hogy „én vagyok”.

Ellenben az, hogy milyen tárgyat vonz magával ez az egyszerű állítás (mi/ki vagyok) lényegében a helyzettől függ: ha az anyámmal beszélgetek, akkor a fia vagyok. Ha bemegyek a boltba, akkor vásárló. Ha anyámmal együtt megyek be a boltba, akkor egyszerre vagyok az ő fia és vásárló is, stb.

Azáltal, hogy közel két éven keresztül, különböző közönségnek, más-más közösségekben adtam elő a SELFY-t, feloldódott bennem a korábbi identitásválság.

Lecsillapodott az állandó belső zaj, hogy „ki vagyok én”. Manapság már ritkán tekintek erre a kérdésre problémaként.

- Vajon más is ugyanígy van ezzel?

- Attól tartok ennek a kérdésnek a megválaszolásában nem vagyok kompetens.

- Milyen visszajelzéseket kaptál az előadás kapcsán?

Többen említették, hogy engem az előadásban sámánnak látnak.

Ahogyan a darab ritualitását is sokan kiemelték a maguk módján. Az is gyakori, hogy a nézők azzal fordulnak hozzám az előadás után a büfében: „Miért pont azt mondtad nekem, amikor előttem álltál meg, amit, hogy a szemembe nézz? Honnan tudtad, hogy én olyan vagyok?”

Ebben számomra az az izgalmas, hogy a darab elején elhangzó állításokat improvizálom. Ezek a tőmondatok mindig az „I am ...” fordulattal kezdődnek és ott, helyben, a pillanat hatása alatt találom meg, hogy mit mondok a néző szemébe. Amikor 2017 januárjában a Trafóban, a NEXT Feszten adtam elő, egy számomra ismeretlen lánynak azt mondtam: „I am a bad lover” (rossz szerető vagyok).

Megvárt utána és még hosszan beszélgettünk arról, hogy ez az egyszerű mondat, abban az egyszerű helyzetben milyen hatást váltott ki belőle.

Ezek alapján szeretném azt hinni, hogy akár egy szó, vagy egy mondat is egész lavinát indíthat el a bensőnkben.

- Milyen történeteknek voltál szemtanúja, melyben a nézők nem csak veled, hanem egymással is kapcsolatba kerültek?

- Kétségeim vannak azt illetően, hogy mennyire nevezhető a SELFY során bármi is történetnek. Az első epizód, ami eszembe jut, amikor 2017 áprilisában a MU Színházban

egy nyugdíjaskorú férfi szavazott nekem annyi bizalmat, hogy kezet fogva kicsit táncoljon velem.Úgy alakult, hogy néptánc (szatmári) motívumokon keresztül sikerült egymással kapcsolódnunk. Miután elváltunk egymástól és én tovább ugráltam a térben, arra lettem figyelmes, hogy ez az idős férfi felkér egy hasonló korú hölgyet, odavezeti a technikus kollégáim pultja elé és mintegy táncházban a zenekarnak, elkezdtek Intsnek (fény) és Lacinak (zene) mezőségi párost táncolni.

- Te magad hogyan kezeled a folyamatos változást, illetve a szabadság kérdését?

- Azon szeretnék dolgozni önmagamban, hogy elfogadjam és átöleljem azt, hogy a világ egy állandó változásban levő entitás. Szeretnék egyre nyitottabbá válni erre, mivel azt hiszem, hogy ha elfogadom a fent említett tényt, akkor ahelyett, hogy sodródnék az árral, inkább meglovagolhatom a hullámokat. Talán ebben az apró különbségben rejlik az egyén szabadsága.

Megválaszthatom, hogy megtanulok-e „úszni” és „szörfözni”, vagy örökké hánykódni fogok, míg egyszer elnyel az örvény.

Akár így van, ahogy elképzelem, akár nem – úgy látom az egyéni szabadság kérdése elsősorban az adott egyén felelőssége. Ha ő hajlandó tenni érte, csak akkor van esélye arra, hogy szabaddá váljon.

Cserepes Gyula: Selfy

Cserepes Gyula: Selfy

- Mesélj egy kicsit az előadás vezetett, tudatos részeiről, valamint azokról, melyeknél már a közösség alakítja a történéseket?

- Az előadás „koreográfiája” tudatos választások és döntések sora. Ennél nagyban hagyatkoztam az általam ismert sámán gyakorlatok technikai szempontjaira. Például a zenén dolgozva Mádi Lacival olyan tempókat kértem tőle, olyan sorrendben, ahogy azt bizonyos sámán szertartások során használnak. Az is tudatos döntés volt részemről, hogy bármi történjék is, a kb. 30 perc hosszú „táncos” részt végig fogom ugrálni. Ugyanakkor az, hogy ezen belül milyen mozdulatok, irányok, helyzetek, stb. jönnek létre, már teljes mértékben a közönséggel létrejövő interakció által kiváltott, spontán motívumok sora.

- Mit tanácsolnál azoknak, akik még az identitáskeresés kérdéskörét járják épp?

Őszintén szólva – nem tudom. Az, hogy nekem a fentiekben vázolt folyamat (is) segített az identitáskeresésemben, csupán az én igazságom. Nem érzem magam felhatalmazva arra, hogy másoknak utat mutassak vagy megmondjam a tutit.

Én csak egy közvetítő vagyok.

Cserepes Gyula: Selfy

Cserepes Gyula: Selfy

- Milyen jövőbeni terveid vannak szakmailag?

- Jelenleg az új darabommal vagyok elfoglalva, amely kiindulópontja a tánc és a szexipar (pornográfia, prostitúció, stb.) közti párhuzamok és különbségek. A készülő előadás próbáit Zágrábban kezdtük el Egyed Beátával, 2018 január végén. A Zagreb Dance Center adott egy hetes rezidens lehetőséget kettőnknek, hogy használjuk a stúdiót és a végén egy nyílt próba formájában megosszuk a helyi szakma képviselőivel a munkánkat. A prezentációnkat követő rövid beszélgetésben hasznos visszajelzéseket kaptunk a horvát nézőktől. Ezekkel az információkkal felvértezve jöttünk Budapestre, ahol a Műhely Alapítvány jóvoltából a Trafó Stúdiójában próbálunk.

A jelenleg „Eroica Universalis” munkacímmel futó projektünkből megszülető előadást 2018. április 6-7-én láthatja a magyar közönség a MU Színházban.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Schiff András összerúgta a port a Montréali Szimfonikusokkal

A Montréali Szimfonikus Zenekar állítja: nem gondolják, hogy Schiff András tud vezényelni. A magyar muzsikus október végén dirigálta a kanadai zenekart, akkor történt az összetűzés.
Vizuál

Vecsei H. Miklós: „Nagyon remélem, hogy a Szép csendben bátorságot ad” 

„Végre egy gondolat, ami nem bűnöst és vádlottat hirdet, hanem a viszonyok teljes újragondolását” - mondja Vecsei H. Miklós a Szép csendben című új magyar filmről, amelyből egy nappal a bemutató előtt több filmrészlet is felkerült a netre. Mutatjuk.
Klasszikus

Ők azok az „amatőr karmesterek”, akik vezényelhetik a Fesztiválzenekart

Először hirdettek amatőröknek karmesterpályázatot, melynek eredményeként egy jogász, egy aneszteziológus, egy korrepetitor és egy csellóművész vezényelheti a Budapesti Fesztiválzenekart.
Klasszikus

Húszévesen már fesztivált alapított: Balog Alexandra

November 16-án szombaton mutatkozik be a Budapest Music Centerben szólistaként a Londonban diplomázó Balog Alexandra, aki alig 20 évesen alapította meg a Bozsoki Zenei Fesztivált és nemzetközi Nyári Akadémiát. Beethoven, Schubert és Kecskés D. Balázs művei hangoznak fel.
Tánc

"Ő volt A balerina" – 30 éve halt meg Lakatos Gabriella

Lakatos Gabriella az 1945 utáni magyar balettművészet egyik legnagyobb csillaga volt, akit semmi sem tántorított el a színpadtól: nyugdíjazása után énekes karriert épített. A táncos díva 1989. november 12-én hunyt el.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc gyász

Elhunyt Hegedűs Judit balettművész, Simándy József özvegye

Életének 85. esztendejében elhunyt Hegedűs Judit balettművész, aki már 14 évesen debütált az Operaházban, később negyedszázadon át a társulat megbecsült tagja volt.
Tánc magazin

"Ő volt A balerina" – 30 éve halt meg Lakatos Gabriella

Lakatos Gabriella az 1945 utáni magyar balettművészet egyik legnagyobb csillaga volt, akit semmi sem tántorított el a színpadtól: nyugdíjazása után énekes karriert épített. A táncos díva 1989. november 12-én hunyt el.
Tánc ajánló

Velekei László másodszor is táncszínpadra állítja az Anna Kareninát

Két évvel ezelőtt már készített egy táncszínpadi adaptációt Tolsztoj regényéből a GGTánc Eger és a Miskolci Balett közös produkciójaként. Most saját társulata, a Győri Balett számára készített friss koreográfiát Veleki László, ami november 9-én debütál Győrben, december 21-én pedig a Müpában.
Tánc ajánló

A Nemzeti Táncszínházban várnak az éjszaka csodái

4 év és 19 teltházas előadás után búcsúzik a Trafótól Az éjszaka csodái. A Weöres Sándor ihlette vizuális trip új helyen, a Nemzeti Táncszínházban kerül repertoárra, először november 7-én.
Tánc interjú

"Annyira hittünk ebben az őrületben, hogy a falon is átmentünk volna"

Negyven éve az akkori végzős klasszikus balett-évfolyam forradalmi hevülettől fűtve úgy döntött, társulatot alapít, és radikálisan új irányokat keres a táncművészeten belül. A Győri Balettről Kiss Jánost kérdeztük, akinek ez az utolsó évada társulatigazgatóként.