Tánc

Derűvel, kitartással, előrelátóan – interjú Takamori Miyuval

2023.06.09. 09:30
Ajánlom
Takamori Miyuról két dolog biztosan elmondható: az egyik, hogy jókedve őszinteséggel párosul, a másik, hogy kiválóan beszéli a magyar nyelvet, holott csak 2018 óta tagja a társulatnak. A tavalyi évadtól hivatalosan is grand sujet-ként táncoló művésszel – aki a 2022/2023-as szezonban a Magyar Nemzeti Balett Kamaraművésze cím birtokosa –, a kezdetekről, a mélypontokról és a jövőbeli szerepálmokról is beszélgettünk.

Az interjú eredetileg az Opera Magazin 2023. nyári számában jelent meg.

Mi volt az első reakciód, amikor megtudtad, hogy Kamaraművész lettél?
Leírhatatlan boldogságot éreztem. Természetesen, amikor fiatal korom ellenére grand sujet-nek választottak, szintén meghatódtam. Nekem ez óriási elismerés. A grand sujet azt jelenti, hogy bár kartáncos vagyok, karakter- és főszerepet is kaphatok, azaz egyedül táncolhatok a színpadon.

Kartáncosként figyelni kell, hogy egyszerre mozdulj, a sorból sem lóghatsz ki, egy nagyobb szerepnél vagy összetettebb karakternél pedig a sok próba, a hatalmas koncentráció jelenti a kihívást.

Nagy álmom vált valóra azzal, hogy egy neves külföldi operaházban főszerepet táncolhatok. Mária hercegnő gyerekkori vágyam volt, de minden várakozásomat felülmúlta, hogy az Anyegin Olgáját és a Párizs lángjai Jeanne-ját is megformálhattam már.

Ha visszakanyarodunk a gyermekkorodhoz, honnan ered a balett iránti szereteted, és később hogyan sodort az élet Európába?
Eredetileg műkorcsolyázó akartam lenni, de a közelünkben sajnos nem volt jégpálya, és drága is lett volna. Édesanyám azt javasolta, hogy inkább balettozzak, mert az egyszerűbb, kézenfekvőbb, és ott is táncolhatok, csak épp nem a jégen. Hétéves voltam, amikor elvittek egy táncstúdióba, de az első évben nem kedveltem a balettet, mert kitartóan korcsolyázni szerettem volna. Aztán valahogyan, szépen lassan kialakult a szenvedélyem iránta. Magyarországra úgy kerültem, hogy tizennégy éves koromban részt vettem egy balettversenyen Japánban, ahol a Magyar Táncművészeti Egyetem akkori igazgatója vendégórát tartott nekünk. Ő volt az, aki Magyarországra invitált, és felajánlott nekem egy féléves ösztöndíjat az itteni egyetemre.

Japánban sajnos nem olyan támogatott a balettkultúra, mint Magyarországon, nincsen olyan jó balettiskola, sem balettegyüttes.

Ennek az az oka, hogy Japánban inkább a tradicionális, nemzeti tánc van előtérbe helyezve, a balett idegen kultúrához kötődik. Természetesen vannak, akik nagyon szeretik és megnézik, de egyértelműen más pozícióban van, mint Magyarországon. Ezért is szerettem volna külföldön kipróbálni magam. 

Meglepően jól beszélsz magyarul. Ez annak is köszönhető, hogy azonnal beleszerettél az országba?
Hogy őszinte legyek, az első három hónap maga volt a katasztrófa. Alig tudtam angolul, magyarul pedig egyáltalán nem, és ez ijesztő volt. De az évfolyamtársaim nagyon kedvesek voltak, minden nap tanítottak nekem egy új szót.

Fogták a japán szótárt, kikeresték az adott szó jelentését, és ezzel napról-napra, hétről hétre rengeteget segítettek, szépen lassan elsajátítottam a nyelvet.

Hétvégén pedig diákjeggyel néztem meg az Operaházban a darabokat. Japánban egy kis balettiskolába jártam, ahol évente maximum egyszer van előadás. A művészek egyetlen koreográfiát tanulnak egy évben, nincs akkora változatosság, mint itt. Magyarországon sok produkció fut, széles a repertoár és nagy az érdeklődés. A nézők lelkesednek a balett iránt, és a tetszésüket ki is fejezik, az öltözőben is sokan gratulálnak. Kis idő alatt megszerettem az országot és úgy döntöttem, hogy maradok, és itt diplomázom. Leírhatatlan érzés volt, amikor utolsó évben, a képesítővizsga után Solymosi Tamás balettigazgató úr szerződést ajánlott nekem. Azonnal igent mondtam!

Ha jól tudom, a diplomád megszerzését megelőzően is már azt mondták, „készen vagy” a színpadra.
Tizenhét-tizennyolc éves voltam, amikor elhangzott, hogy elkezdhetem a táncos karrierem. De akkor még nagyon fiatalnak éreztem magam, és fontos volt számomra a diploma. Végig akartam csinálni az egyetemet, hogy papírt szerezzek arról, amihez értek, és ha bármi történik, esetleg lesérülnék, akkor is találjak munkát. Nem beszélve arról, hogy a táncoskarrier köztudottan rövid, ezért muszáj volt abban is gondolkodnom, hogy utána milyen irányba indulnék.

A lausanne-i versenyen is részt vettél, és végül a középdöntőben végeztél. Hogyan élted meg?
Sokkoló élmény volt. Magyarországon szinte mindig én voltam az első az évfolyamban. Mellbe vágott, hogy a világ minden tájáról érkezett táncművészek mennyire ügyesek, ráadásul magasabbak voltak, mint én. Díjat nem kaptam, és az utolsó körbe már nem jutottam be.

Igaz, a versenyzés mellett minden nap balett- és moderntánc-tréningen vettünk részt, így tapasztalattal kétségtelenül gazdagodtam.

De elbizonytalanodtam, csalódásként éltem meg. Visszatérve Magyarországra azonban folyamatosan kaptam a jobbnál jobb szerepeket, és a régi közegben ismét rájöttem, mennyire szeretek táncolni.

A Vaganova Balettakadémiától egyéves ösztöndíjat kaptál.
Hasonló élményben volt részem. Itt is nagyon vékony, magas lányok tanultak, szigorú képzés keretein belül. Emlékszem, ebédre és vacsorára is általában lencse- vagy bableves volt egy kis salátával, kenyeret vagy rizst egyáltalán nem ehettünk, gyümölcsöt kaptunk második fogásnak. Mindenesetre magyarázatot kaptam arra, miért olyan karcsúak a növendékek. Mindezek miatt is döntöttem úgy, hogy nem szeretnék ott egy teljes évig tanulni.

Ha választanod kellene, melyik karaktert érzed magadhoz közelebb?
A Don Quijote Kitrijét mindenképp, mert pattogós, tüzes, energikus szerep, vágyam, hogy egyszer eltáncolhassam. Nem tartom magam kifejezetten hercegnő típusú táncosnak, így A diótörő Mária hercegnője igazi kihívást jelentett. A játékos, fiatal lány karaktere könnyebben ment, de a kecses, elegáns hercegnő megformálása a koronával sok fejtörést okozott. A próbán is azt jelezték vissza, hogy egy kicsit kitrisre sikeredett…

Talán a személyiségemből fakad, hogy az erőteljesebb, vadabb, sokszínűbb karaktert könnyebben magamévá tudom tenni.

Az egyik nagy szerepálmom vált valóra, amikor eltáncolhattam, de mind technikai nehézségei, mind a hercegnői elegancia megformálása miatt, a mai napig az egyik legnehezebb szerepemnek tartom.

Fejléckép: Takamori Miyu (fotó/forrás: Kummer János / Magyar Állami Operaház)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Sörösüvegekből zenét csiholni – interjú Balogh Máté zeneszerzővel

A Renewable Music – V4 Composers for Sustainability elnevezésű projekt a fenntarthatóság témájában ösztönzi párbeszédre és cselekvésre a nemzetközi klasszikus zenei közösséget. A kezdeményezésben részt vevő egyik zeneszerzővel, Balogh Mátéval beszélgettünk.
Színház

Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó a Centrál Színházban tér vissza a színpadra

A Nemzeti Színházban tavaly súlyos balesetet szenvedett színművészek apa-lánya párost alakítanak a Centrál Színház következő évadában. A Puskás Tamás rendezte előadás egy híres film adaptációja lesz. 
Klasszikus

Neves régizenei együttessel készített lemezt Daragó Zoltán

A fiatal kontratenor Bach-áriákat felvonultató lemeze Christophe Rousset vezényletével és a Les Talens Lyriques közreműködésével szeptemberben jelenik meg az Aparté Kiadónál.
Könyv

Pernye és fű – ősszel érkezik Závada Pál új regénye

Október 8-án a Magvető Kiadó gondozásában jelenik meg a Kossuth-díjas író legújabb regénye, amelynek története és karakterei ugyan fiktívek, ám a benne szereplő interjúk valóságosak – azokat Sipos András rendezővel készítették Statárium című, 1989-es filmjükhöz.
Színház

Elhunyt Szatmári Liza

Az Aase- és Gobbi Hilda-díjas színésznő július 20-án, életének 97. évében hunyt el. Szatmári Liza hetvenhárom éve volt a Vígszínház tagja, halálhírét a társulat közölte.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Tánc hír

19 év után visszatér a legendás IDMC Nemzetközi Táncworkshop

Idén augusztusban egy négynapos warm-up eseménnyel tér vissza a rendezvény, amelynek során visszaemlékező beszélgetésen, nemzetközi hírű művészek kurzusain és előadásain vehetnek részt az érdeklődők a margitszigeti Kristály Színtérben augusztus 5. és 8. között.
Tánc hír

Először nyert magyar művész a világhírű balettversenyen

Június 25-én este adták át a moszkvai székhelyű Benois de la Danse díjait. Férfi táncos kategóriájában Balázsi Gergő Ármin a verseny története során első magyarként megosztott első díjban részesült.
Tánc ajánló

Nyáresti táncelőadások és interaktív programok a TáncParkban

A Nemzeti Táncszínház a Millenárisra költözése óta, minden év júliusában a parkba költözik. Az alkalmi színpadon kilenc napon át, estéről-estére váltják egymást az együttesek.
Tánc ajánló

A Duna Művészegyüttes legvirtuózabb koreográfiáiból válogat a Nemzeti Táncszínház Táncparkjában

Július 12-én 20:30-tól Buda legnagyobb, ikonikus rendezvényhelyszínén, a Millenárison lép fel Duna fergeteges című válogatásműsorával a Duna Művészegyüttes.
Tánc magazin

Villanásnyi ragyogás – végzős balettművész hallgatók vizsgaelőadásán jártunk

Június 11-én tartotta a Magyar Táncművészeti Egyetem a táncművész alapképzési szak klasszikus balett szakirány hallgatóinak előzetes vizsgakoncert-előadását a Nemzeti Táncszínházban, míg a tényleges vizsgakoncertre június 23-án kerül sor a Magyar Állami Operaházban.