Tánc

Derűvel, kitartással, előrelátóan – interjú Takamori Miyuval

2023.06.09. 09:30
Ajánlom
Takamori Miyuról két dolog biztosan elmondható: az egyik, hogy jókedve őszinteséggel párosul, a másik, hogy kiválóan beszéli a magyar nyelvet, holott csak 2018 óta tagja a társulatnak. A tavalyi évadtól hivatalosan is grand sujet-ként táncoló művésszel – aki a 2022/2023-as szezonban a Magyar Nemzeti Balett Kamaraművésze cím birtokosa –, a kezdetekről, a mélypontokról és a jövőbeli szerepálmokról is beszélgettünk.

Az interjú eredetileg az Opera Magazin 2023. nyári számában jelent meg.

Mi volt az első reakciód, amikor megtudtad, hogy Kamaraművész lettél?
Leírhatatlan boldogságot éreztem. Természetesen, amikor fiatal korom ellenére grand sujet-nek választottak, szintén meghatódtam. Nekem ez óriási elismerés. A grand sujet azt jelenti, hogy bár kartáncos vagyok, karakter- és főszerepet is kaphatok, azaz egyedül táncolhatok a színpadon.

Kartáncosként figyelni kell, hogy egyszerre mozdulj, a sorból sem lóghatsz ki, egy nagyobb szerepnél vagy összetettebb karakternél pedig a sok próba, a hatalmas koncentráció jelenti a kihívást.

Nagy álmom vált valóra azzal, hogy egy neves külföldi operaházban főszerepet táncolhatok. Mária hercegnő gyerekkori vágyam volt, de minden várakozásomat felülmúlta, hogy az Anyegin Olgáját és a Párizs lángjai Jeanne-ját is megformálhattam már.

Ha visszakanyarodunk a gyermekkorodhoz, honnan ered a balett iránti szereteted, és később hogyan sodort az élet Európába?
Eredetileg műkorcsolyázó akartam lenni, de a közelünkben sajnos nem volt jégpálya, és drága is lett volna. Édesanyám azt javasolta, hogy inkább balettozzak, mert az egyszerűbb, kézenfekvőbb, és ott is táncolhatok, csak épp nem a jégen. Hétéves voltam, amikor elvittek egy táncstúdióba, de az első évben nem kedveltem a balettet, mert kitartóan korcsolyázni szerettem volna. Aztán valahogyan, szépen lassan kialakult a szenvedélyem iránta. Magyarországra úgy kerültem, hogy tizennégy éves koromban részt vettem egy balettversenyen Japánban, ahol a Magyar Táncművészeti Egyetem akkori igazgatója vendégórát tartott nekünk. Ő volt az, aki Magyarországra invitált, és felajánlott nekem egy féléves ösztöndíjat az itteni egyetemre.

Japánban sajnos nem olyan támogatott a balettkultúra, mint Magyarországon, nincsen olyan jó balettiskola, sem balettegyüttes.

Ennek az az oka, hogy Japánban inkább a tradicionális, nemzeti tánc van előtérbe helyezve, a balett idegen kultúrához kötődik. Természetesen vannak, akik nagyon szeretik és megnézik, de egyértelműen más pozícióban van, mint Magyarországon. Ezért is szerettem volna külföldön kipróbálni magam. 

Meglepően jól beszélsz magyarul. Ez annak is köszönhető, hogy azonnal beleszerettél az országba?
Hogy őszinte legyek, az első három hónap maga volt a katasztrófa. Alig tudtam angolul, magyarul pedig egyáltalán nem, és ez ijesztő volt. De az évfolyamtársaim nagyon kedvesek voltak, minden nap tanítottak nekem egy új szót.

Fogták a japán szótárt, kikeresték az adott szó jelentését, és ezzel napról-napra, hétről hétre rengeteget segítettek, szépen lassan elsajátítottam a nyelvet.

Hétvégén pedig diákjeggyel néztem meg az Operaházban a darabokat. Japánban egy kis balettiskolába jártam, ahol évente maximum egyszer van előadás. A művészek egyetlen koreográfiát tanulnak egy évben, nincs akkora változatosság, mint itt. Magyarországon sok produkció fut, széles a repertoár és nagy az érdeklődés. A nézők lelkesednek a balett iránt, és a tetszésüket ki is fejezik, az öltözőben is sokan gratulálnak. Kis idő alatt megszerettem az országot és úgy döntöttem, hogy maradok, és itt diplomázom. Leírhatatlan érzés volt, amikor utolsó évben, a képesítővizsga után Solymosi Tamás balettigazgató úr szerződést ajánlott nekem. Azonnal igent mondtam!

Ha jól tudom, a diplomád megszerzését megelőzően is már azt mondták, „készen vagy” a színpadra.
Tizenhét-tizennyolc éves voltam, amikor elhangzott, hogy elkezdhetem a táncos karrierem. De akkor még nagyon fiatalnak éreztem magam, és fontos volt számomra a diploma. Végig akartam csinálni az egyetemet, hogy papírt szerezzek arról, amihez értek, és ha bármi történik, esetleg lesérülnék, akkor is találjak munkát. Nem beszélve arról, hogy a táncoskarrier köztudottan rövid, ezért muszáj volt abban is gondolkodnom, hogy utána milyen irányba indulnék.

A lausanne-i versenyen is részt vettél, és végül a középdöntőben végeztél. Hogyan élted meg?
Sokkoló élmény volt. Magyarországon szinte mindig én voltam az első az évfolyamban. Mellbe vágott, hogy a világ minden tájáról érkezett táncművészek mennyire ügyesek, ráadásul magasabbak voltak, mint én. Díjat nem kaptam, és az utolsó körbe már nem jutottam be.

Igaz, a versenyzés mellett minden nap balett- és moderntánc-tréningen vettünk részt, így tapasztalattal kétségtelenül gazdagodtam.

De elbizonytalanodtam, csalódásként éltem meg. Visszatérve Magyarországra azonban folyamatosan kaptam a jobbnál jobb szerepeket, és a régi közegben ismét rájöttem, mennyire szeretek táncolni.

A Vaganova Balettakadémiától egyéves ösztöndíjat kaptál.
Hasonló élményben volt részem. Itt is nagyon vékony, magas lányok tanultak, szigorú képzés keretein belül. Emlékszem, ebédre és vacsorára is általában lencse- vagy bableves volt egy kis salátával, kenyeret vagy rizst egyáltalán nem ehettünk, gyümölcsöt kaptunk második fogásnak. Mindenesetre magyarázatot kaptam arra, miért olyan karcsúak a növendékek. Mindezek miatt is döntöttem úgy, hogy nem szeretnék ott egy teljes évig tanulni.

Ha választanod kellene, melyik karaktert érzed magadhoz közelebb?
A Don Quijote Kitrijét mindenképp, mert pattogós, tüzes, energikus szerep, vágyam, hogy egyszer eltáncolhassam. Nem tartom magam kifejezetten hercegnő típusú táncosnak, így A diótörő Mária hercegnője igazi kihívást jelentett. A játékos, fiatal lány karaktere könnyebben ment, de a kecses, elegáns hercegnő megformálása a koronával sok fejtörést okozott. A próbán is azt jelezték vissza, hogy egy kicsit kitrisre sikeredett…

Talán a személyiségemből fakad, hogy az erőteljesebb, vadabb, sokszínűbb karaktert könnyebben magamévá tudom tenni.

Az egyik nagy szerepálmom vált valóra, amikor eltáncolhattam, de mind technikai nehézségei, mind a hercegnői elegancia megformálása miatt, a mai napig az egyik legnehezebb szerepemnek tartom.

Fejléckép: Takamori Miyu (fotó/forrás: Kummer János / Magyar Állami Operaház)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Művészeit díjazta a Magyar Állami Operaház az évadzáró gálán

308 operaházi, 63 Eiffel műhelyházas és 9 Erkel színházi nagytermi előadásán mintegy 300 ezer nézőt fogadott 141. évadában a Magyar Állami Operaház. Az intézmény a Csillagóra gálán díjátadóval összegezte az évadot, ami azonban még augusztus közepéig tart.
Klasszikus

Hat magyar zongorista vehet részt a Bartók Világverseny élő fordulóiban

A több mint 51 ezer euró (20 millió forint) összdíjazású, zongoristáknak rendezendő szeptemberi megmérettetés rangos nemzetközi zsűrijének elnöke a New York-i Juilliard School tanszékvezetője, Yoheved Kamplinsy lesz.
Klasszikus

„Ha nagy művészek mellett állsz a színpadon, az megváltoztatja a perspektívádat” – beszélgetés Abouzahra Amira hegedűművésszel

Kisgyerekkora óta ismeri a hazai közönség a fiatal hegedűművészt, Abouzahra Amirát, aki idén az MVM Zrt. által támogatott Junior Prima díjban részesült magyar zeneművészet kategóriában.
Vizuál

Magyar Mozgókép Fesztivál: a Hogyan tudnék élni nélküled? kapta a legjobb játékfilm díját

Orosz Dénes zenés vígjátékát több kategóriában is elismerték. A szemle gáláján díjat érdemelt ki többek között a Véletlenül írtam egy könyvet, a KIX, a Holnap meghalok, a Cipők és Paták, valamint az Ők tudják, mi a szerelem című alkotás is.
Zenés színház

15 sor zenés színház: Együtt! – Szentivánéji álom

A Fidelio 15 sor-rovatát azért hoztuk létre, hogy mindenről beszámoljunk, ami kultúra, és érdemes tudni róla. A következő írás a Magyar Állami Operaház és négy művészeti egyetem Együtt! című produkciójáról szól. 15 sor zenés színház.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Tánc ajánló

Nyár, tánc, szabadság – jön a TáncPark a csillagos ég alá!

Július 11–20. között ismét szabadtérre költözik a táncművészet: a TáncPark a Millenáris parkban tíz estén át várja a közönséget hangulatos nyári előadásokkal, tánctanítással és táncházzal.
Tánc hír

Yakovleva Maria lett A Magyar Nemzeti Balett Étoile-ja

A Magyar Nemzeti Balett principálját A bajadér június 15-i előadásának tapsrendje alatt érte a meglepetésszerű bejelentés, hogy a következő szezonban ő lesz a Magyar Állami Operaház balettegyüttese legrangosabb címének birtokosa.
Tánc magazin

Szűnni nem akaró vastaps a végzős modern évfolyam vizsgakoncertjén

A Nemzeti Táncszínházban került sor a Táncművész szak Moderntánc szakirány végzős évfolyamának vizsgakoncertjére. Az est hatalmas sikert aratott, nem véletlenül. A fiatal táncművészek hihetetlenül sokszínű, stílszerűen nagyon modern és izgalmas programot táncoltak.
Tánc hír

Hortobágyi Gyöngyvér: „Szerencsések vagyunk, és szerencsés a hazai művészvilág is!”

Kiválóan sikerült a Magyar Táncművészeti Egyetem Néptánc szakirány hallgatóinak Félúton című előadása. Az előadás végén, a modern szakirány hallgatóinak vizsgakoncertjéhez hasonlóan, itt is állva tapsoltak a nézők.
Tánc hír

Oszaka után Erdélyben turnézik a Magyar Állami Népi Együttes

A Magyar Állami Népi Együttes június 21-én Erdélybe indul. A négynapos előadássorozat Marosvásárhelyen kezdődik, Kolozsváron és Székelyudvarhelyen folytatódik, és az utolsó állomása Nagyvárad.