Tánc

Diótörő újratöltve

2015.12.21. 09:22
Ajánlom
Egy alapötlet, táncforma, koreográfia újragondolása minden alkotó számára nagy kihívást jelent. A táncművészetben nem múlhat el tél Diótörő nélkül, azonban az idő múlása szükségszerűen változásokat hozhat. Milyen a karácsony egy klasszikus darabjának modern, profán vagy kifejezetten megbotránkoztató változata? Leporolható az évszázadokkal ezelőtt ráragadt csillámpor?

A huszadik és huszonegyedik században számtalan alkotó dolgozta át, és formálta az aktuális kor közönségének ízlésére a világ egyik legismertebb táncművét, a Diótörőt.

Első változata a 1892-ben elkészített Marius Petipa-féle koreográfia volt, és egészen 1919-ig kellett várnia a publikumnak arra, hogy Clara és a herceg felnőtt képében is megjelenjen a színpadon, amelynek nagy előnye volt, hogy a szerelmi szál is belekerülhetett a történetbe.

A diótörő 1892-es változatához készült fotó

A diótörő 1892-es változatához készült fotó

A balett az Egyesült Államokban elsőként 1944 karácsony estéjén debütált, majd nem sokkal később a New York City Balett előadásában, George Balanchine koreográfiájával vált világhírűvé. Többen is feldolgozták a történet klasszikus formáját az egyes balett-társulatok számára szerte a világon. 1963-ban Rudolf Nurejev a Royal Ballet, 1996-ban Jurij Grigorovics a Bolsoj Balett, 1976-ban Mikhail Barisnyikov az American Ballet Theatre, 1984-ben Peter Wright pedig a Royal Ballet és 1990-ben a Birmingham Royal Ballet számára készített előadást.

Rudolf Nurejev koreográfiájában bizonyos freudista elemeket is felfedezhetünk, a Grigorovics-féle verzióban Clara már Mariaként jelenik meg a színpadon. Barisnyikov változatában egy-két elem megváltozik, például a diótörőt nem Clara bátyja töri szét, hanem az ünnepségre meghívott vendég, az egérkirályra pedig nem papucsot dob, hanem gyertyatartót.

Az említett koreográfiák nem szakítanak erősen a hagyományokkal, vagyis az első klasszikus verzió által felvázolt sémákkal. A huszadik század végén, majd a huszonegyedik században azonban új értelmezést nyert a klasszikus történet. 1991-ben az amerikai táncos-koreográfust Mark Morris-t, Charles Burns képregény-művész munkái ihlették, amikor elkészítette The Hard Nut, vagyis Kemény dió című modern koreográfiáját. A fekete-fehér színvilágú darabot a háború utáni Amerikába helyezte, melyben főként a bűntudat, a gyermekkor, a kamasz szexualitás alapfogalmai foglalkoztatták, és képi világában is jelentősen eltért a megszokott Diótörő-hagyománytól.

Egy évvel később Matthew Bourne szintén modern feldolgozását vitte színpadra Nutcracker! címen, olyan profán karakterekkel, mint a herceg helyett szereplő, félmeztelen és izmos Mr. Universe, a Cukor Tündér helyébe lépő, számító nő, Slutty, aki Clara szépségére pályázik. Erős realisztikus vonásként jelent meg, hogy Clara nem szeretetteljes családban, hanem árvaházban nevelkedik.

A huszonegyedik század jelentős feldolgozásai közé tartozik az eredeti történethez, E.T.A. Hoffmannhoz visszanyúló, ám azt sötét tónusba helyező alkotás, amelyet 2001-ben a Marinszkij Balett részére készített Kirill Simonov és Mikhail Chemiakin. Ebben az elfojtott képzelet és a gyermekkori elidegenedés elemei is belekerülnek, ám a hősnőt jelen változatban elhanyagolják szülei, amely Hoffmann történetében eredetileg nincsen benne.

Helgi Tomasson a San Francisco Balett számára elkészített 2004-es koreográfiájában, alapjaiban az eredeti, 1892-es történet elemeit használja fel, egyedül az egérkirály meggyilkolása tér el lényegesen, hiszen nem papucsot dob a hősnőnk, hanem a játékkatonák segítségével és egy hatalmas egérfogóval győzi le az ellenséget. A diótörő egyik ismert verziója Gelsey Kirkland által, a róla elnevezett társulat számára megalkotott 2013-as változata, amely látványvilágában nem adott különösebb okot a megbotránkozásra.

A 20. század egyik legmarkánsabb koreográfusa, Maurice Béjart is elkészítette saját koreográfiáját a klasszikus műre, amely változat szintén bekerült a 2010-ben megrendezésre kerülő Battle of the Nutcrackers, vagyis a Diótörő-változatokat felvonultató híres versenybe. A szexuálisan markáns, szuggesztív változat, az eredetitől legerősebben elrugaszkodó koreográfia, melyben az alkotó saját édesanyjával való viszonyt helyezi a történet középpontjába. Fellelhetőek benne az alkotó munkásságában visszatérő megbotránkoztató, a karácsonyi hangulatot háttérbe szorító társadalmi kérdések és szélsőséges családi kapcsolatok. A naturalista és minimalista látványvilágú darabban a díszlettervezés is igazodik az alapkoncepcióhoz, kiemelt díszletelem a színpadon egy nő meztelen teste és méhe.

A mű legújabb magyar feldolgozásai közé tartozik a Szegedi Kortárs Balettel készült verzió, Juronics Tamás gyerekekhez szóló kortárs koreográfiája 2012-ből, melyet idén karácsonykor is láthat a nagyközönség. A Diótörő és az egérkirály címen az eredeti változat a Közép-Európa Táncszínház és az Átrium Film-Színház közös produkciójaként került színpadra először 2013-ban. Kun Attila közel egy órás koreográfiája a darabot a megszokottól eltérővizuális környezetbe helyezi, és bábinstallációk bevonásával összművészeti alkotást hoz létre. Mindezzel megerősíti a korábbi feldolgozások alkotói szándékát, vagyis azt, hogy nem feltétlenül jelent értékvesztést, ha egy ismert klasszikus történetet kiemelünk saját korából.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Olyan volt a teste, mint egy sámándob – 75 éve hunyt el Bartók Béla

Halála után három emberöltővel felidézzük Bartók utolsó éveit, és beleolvasunk Yehudi Menuhin nekrológjába. A zeneszerző iskolákat teremtett, hatalmas örökséget hagyott, amely egyszerre öröm és teher.
Vizuál

Fedezd fel Frida Kahlo életének helyszíneit!

Lehet-e még újat mondani arról a nőről, aki az életét és az érzéseit ilyen mélységben tárta a nyilvánosság elé, aki saját személyét is a művészete részévé változtatta? Az ikonikus képzőművészek életét bemutató filmek sorában ezúttal a mexikói festőművésznő nyomában járunk.
Fidelio Tours

A Gyógyítókerttől a Pajtaszínházig – Partitúra az Őrségben

Az Őrségben kalandozik a Partitúra kulturális felfedezőműsor szeptember 26-án, szombaton 14.30-tól a Duna tévén. Egyébként az Őrség onnan kapta a nevét, hogy a honfoglaló magyarok őrállókat telepítettek ide az ország nyugati kapujának védelmére.
Klasszikus

Kelemen Barnabás és Kokas Katalin a Gramophone díjazottjai között

Kihirdették a rangos brit zenei szaklap 2020-as győzteseit.
Jazz/World

„Gyakran maga a hangszer ihlet meg" – Bögöthy Ádámmal beszélgettünk

Bár Bögöthy Ádám zenei tanulmányait gitáron kezdte meg, hamar kiderült, hogy a nagybőgő hangja is közel áll a szívéhez. A Kodolányi János Főiskolán és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen is jazz tanszéken tanult – a két képzést párhuzamosan végezte el –, azóta pedig számos versenyen bizonyította tehetségét. Három éve csatlakozott a Modern Art Orchestrához, ennek kapcsán beszélgettünk vele a zenekarról, jazzről, vallásról.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc hír

Online közvetíti előadásait a Fővárosi Nagycirkusz

Szombat délutánonként élőben követhetjük a Fővárosi Nagycirkusz előadásainak online közvetítését.
Tánc hír

Tisztújítást tartottak a Magyar Táncművészek Szövetségében

A Magyar Táncművészek Szövetségének közgyűlésén ötödik alkalommal választotta meg a tagság újabb három évre elnöknek Mihályi Gábort, a Magyar Állami Népi Együttes vezetőjét és társelnöknek Kiss Jánost, a győri Magyar Táncfesztivál igazgatóját - adta hírül a szakmai és érdekvédelmi szövetség.
Tánc magazin

Nevetve sírni, sírva nevetni – Cacti a Nemzeti Balett előadásában

A kaktuszok nem sírnak. Legalábbis egyikünk sem találkozott még könnyező tüskékkel – vagy mégis? A világhírű svéd koreográfus, Alexander Ekman Cacti című darabja csontig-velőig hatoló őszinteséggel mutatja be a kortárs tánc világát, humoros és fájdalmasan pontos képet adva arról, mennyire fontos számunkra a művészet „értelmezése”. Néha lényegesebb, mint a művészet maga. Ekman legsikeresebb koreográfiája a Magyar Nemzeti Balett tolmácsolásában érkezik Budapestre.
Tánc ajánló

Alexander Ekman svéd koreográfus indítja az Opera új évadát

A világhírű alkotó egyik legnépszerűbb műve, a Cacti a Magyar Nemzeti Balett és a Magyar Állami Operaház első bemutatója szeptember 11-én látható az Eiffel Műhelyházban.
Tánc hír

Átadták az idei Lábán Rudolf- és Halász Péter-díjakat

Augusztus 31-én a Trafóban immár 15. alkalommal hirdették ki a legjobb hazai kortárs táncprodukciókat elismerő díjat, valamint a színházi alkotókat méltató elismerést.