„Örökre szerelmese maradtam a táncnak és a színháznak” – kezdte Duda Éva az előadását az intuíciók, valamint saját pályakezdése irányából közelítve a tánc témaköréhez, felelevenítve, hogy körülbelül hét éves korában azért iratkozott be a balettiskolába, mert a legjobb barátnője említette neki, hogy oda jár. A színpad világa pedig teljesen magával ragadta.
A koreográfus vallja, hogy a ritmus egy olyan univerzális nyelv, amelyet mindenki ért és tud hozzá kapcsolódni,
a kortárs tánc pedig az a stílus, amelyben ő mint alkotó leginkább ki tud teljesedni.
A kortárs táncban ugyanis nincsenek műfaji határok, a formának csak az ember képzelőereje szab határt. Hogy hányféleképpen mesélhető el egy történet, és hányféleképpen alkotható újra néhány mozdulat, meg is elevenedett a színpadon Vitárius Orsolya és Füzesi Csongor közreműködésével.
De nem csupán a koreográfiai szekvenciákat lehet folyamatosan újraalkotni, hanem a leghétköznapibb mozdulatokat, például az integetést is. A táncosok pedig minden pillanatban ezeket az új megvalósítási formákat keresik.
A teljes előadás:
Fejléckép: Duda Éva, Vitárius Orsolya és Füzesi Csongor a konferencián (forrás: Duda Éva Társulat)
hírlevél
