- Ha jól értem az előadás középpontjában a férfi természet ellentmondásossága áll. Milyen kérdései lesznek, milyen állításai lehetnek a bemutatónak a férfi lélekkel, férfi erővel kapcsolatban?

- A rivalizálás, mondhatni kakaskodás, a másik leigázásának, legyőzésének vágya, egyben saját "egónk etetése" nem mai jelenség, ősi és bizonyára mélyen kódolt. Lételemünk, szinte ösztönszerű felhajtó erő a bennünk lakozó versenyszellem. Megnyilvánulásai civilizált társadalmakban a sporttól elkezdve a szellemi párbajokon át a hétköznapi emberi játszmákig terjed, felismerhető és egyben teljesen természetes dolog. Kevésbé értelmes közegben háborúkig, értelmetlen vérontásig terjed. Ennyire nem széles spektrumú ugyan az előadás, de ennek egyik szegmensét: kiváltképp a férfiak közti erőviszonyok alakulását, hatalmi harcokat, párviadalokat érinti a darab. Remélem, sikerült egy kis humort is belecsempésznünk.

- A Trafó 200% tánc sorozatának egyetlen magyar bemutatója a Rumble. Hogyan adódott ez a lehetőség?

- A tavalyi Lábán Rudolf-díj elnyerése kapcsán kaptuk a lehetőséget és az anyagi támogatást egy új előadás létrehozására a Trafóban. A díjat tíz főből - kritikusokból és műértőkből - álló illusztris zsűri ítéli oda évente egyszer, nagy eredménynek tekintem és elismerés az egész csapat számára. Számomra és a társulatomnak is első bemutatója lesz ez a Trafóban, és miután a 200% sorozat külföldi előadásai a nemzetközi élvonal nagyjaiként volt jelen, remélem mi is beváltjuk a bizalmat. Másrészről viszont a trafós megjelenésünknek már bőven itt volt az ideje, hiszen igen kevesen csinálnak ma itthon „csupasz" táncot a kortárs szcénában.

- A bemutatóban a táncé lesz a főszerep. Milyen stílusú koreográfiáról van szó?

Nehéz ma megfogalmazni valaminek a pontos műfaját, minden hat mindenre, áthallások és behatások vannak a kortárs színház és a tánc területén is. A Rumble mozgásvilága erőteljesen fizikális, mondhatni drasztikus, olykor kifejezetten agresszív elemeket tartalmaz, sok kontakttal, de éppúgy a lágy és érzéki formanyelv is megjelenik, ahogy a játékosság is. Verbalitás nincs. Valódi élethelyzetekből kiindulva dolgozunk, keresve hozzá a formát, melyben kevésbé az esztétika, mint inkább a valódi érzelmek és indulatok megformálása a lényeg. A testek hordozzák az információt, a mozgás hozza létre a kapcsolatokat és fűzi össze a szálakat.

- Öt férfi táncos és három női előadó szerepel majd a Trafó színpadán. Mi lesz a lányok szerepe, a két nem viszonya az előadásban?

- Meg kell nézni és megállapítani a nézőnek. Többek közt erről is szól az előadás.

- Az előadás címe, a Rumble, dörgő-morajló hanghatást fejez ki. A zene, a látvány hogyan támasztja alá koreográfiát?

- Nyilvánvalóan összhangban kell lenniük, és együttesen alkotják egységessé az előadást, olykor megerősítve, olykor ellenpontozva a koreográfiát. A tér és a jelmezek ez esetben kifejezetten egyszerűek, a fény már jóval hangsúlyosabb szerepet kap, de valójában a táncosok jelenléte, megélése és mozgása dominál. A zenei anyag ismét Kunert Péter szerzőtársammal közösen készült, rendkívül változatos, alapvetően elektronikus hangzásokra épül, néhol 'zajzene' helyenként dubstep-, vagy akár hiphop-beütésekkel, van benne minimál techno, de harmonikus lírai tételek is. Számomra új és különleges felállás, hogy két kiváló előadó élőben is megmutatkozik, a Péter által vezetett Sadant nevű zenekar két frontembere, Zeek és Pető Kata énekel az előadásban.

- Élő dialógust ígértek a nézőkkel. Pontosan milyen szerep hárul majd a közönségre? 

- Csupán és teljesen nézői. Lett volna egy rész, amiben közvetlenül kokettáltak volna a táncosok a publikummal, de ezt a részt gyakorlatilag ledobta magáról a darab, felesleges rátétnek éreztem, úgyhogy kihúztam. Ettől függetlenül bízom benne, hogy az efféle beavatásra vevő nézők fognak helyette kapni valami mást, amire nem feltétlenül számítanak.