Tánc

Duda Éva: „Muszáj cselekednünk”

2021.11.06. 10:20
Ajánlom
Duda Éva több mint két évtizede a hazai kortárs táncélet meghatározó alakja, saját társulatával rendszeresen képviselteti magát rangos magyar és nemzetközi fesztiválokon. Legújabb darabjában, a RAMAZURI-ban a cirkusz és a tánc találkozik. A koreográfussal az új formákról, az előadásról és a független szféra helyzetéről beszélgettünk.

A rendezéseidben rendszeresen kísérletezel új formákkal, legújabb előadásotokban, a RAMAZURI-ban például cirkuszi elemeket vegyítesz a kortárs tánccal. Miért éppen ehhez a területhez fordultál?

Közel tíz éve kezdtem el evvel foglalkozni, hogy hogyan lehet összeházasítani az újcirkuszi irányzatokat a kortárs tánccal, és az akkori kísérletből lett a VIRTUS, ami az egyik legnépszerűbb előadásunk lett. Akkor ez még kifejezetten újdonságnak számított – azóta már nagyon sokan foglalkoznak a két műfaj közti átjárással itthon és külföldön is. Nagyon fontosnak tartom ehhez a zsánerhez az élőzenét, akkoriban egy négytagú zenekar játszott Szirtes Edina Mókus vezetésével, a RAMAZURI esetében pedig Farkas Izsák és Szarvas Dávid szenzációs kettőse alkot egy teljes zenekari hangzást.

210521-PRINT_photo_gordon_eszter_1793xxjpg-masolata-scaled-163430.jpg

RAMAZURI (Fotó/Forrás: Gordon Eszter)

Hogy fogadta a közönség ezt a kísérletet?

A koncepció jól működik, mindkét előadást szélesebb nézőrétegnek szántuk, és aki még nem látott kortárs táncot, annak kifejezetten jó beavató élmény. Szívesen integrálok különféle műfajokat, ezért

keresem a lehetőséget, hogy olyan formákat, elemeket involváljunk egy-egy előadásba, amelyek nem szokványosak.

Az új produkció létrejöttét a pandémia is megerősítette bennem: az elmúlt időszak mélységeit és megrázó pillanatait tavasszal a PRIZMA című előadásunkkal dolgoztuk el, a RAMAZURI pedig könnyedséget, életerőt és derűt kínál, ami most nagyon kell.

A RAMAZURI ezek szerint a nyitásra is reflektál.

A PRIZMA után mindenképpen egy olyan előadást szerettem volna készíteni, ami pozitív, megmutatja az élethez való kötődésünket, illetve a humorhoz, a játékhoz, és ahhoz a közösségi élményhez kapcsolódik, amit a színház tud adni. A RAMAZURI a kikapcsolódásról szól, a fellélegzésről és a feltöltődésről, olyan, mintha egy kis napsugarat engednénk az életükbe, rendkívül látványos és bitang jó zenei élmény is egyben.

prizma_pr_domolky_daniel_PRINT_049-scaled-091059.jpg

PRIZMA (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel / Duda Éva Társulat)

A látvány is ezt a pozitív szemléletet tükrözi.

A sárga szín, az önmagába visszaérő, egységet sugalló kerek formák, mind apró szimbólumok, amiket nem feltétlenül vesz észre a néző, de mind az életigenlés üzenetét hordozzák.

A közelmúltban konstatáltam, hogy korábban soha egyetlen előadásomban sem használtam a körformát, sőt kifejezetten zavart például a fényeknél is, de itt most pont erre építettem az eszközök és a világítás esetében is.

Azt mondod, hogy minden önmagába ér vissza, közben pedig, mivel nincs története a darabnak, ez a körkörösség egyfajta végtelenséget és határtalanságot is ad az egésznek. Amikor olyan darabot állítasz színpadra, ahol nem egy konkrét történet elevenedik meg, milyen szempontok mentén szorítod keretek közé a jeleneteket?

A RAMAZURI-ban mindegyik kép önmagában egy külön kis történet. A táncnál egyébként nem szükségszerű a lineáris dramaturgia, az inkább a prózai előadásokra jellemző, bár a nézők nagyon sokszor igénylik azt a fajta történetmesélést – mert az megfoghatóbb. A tánc sokkal inkább az érzékeinkre és az érzéseinkre hat, és ez ennél a darabnál is így van. Nem erőltettem, hogy össze lehessen kapcsolni a jeleneteket, mert nincs rá szükség, a zene és a formavilág már eleve összetartja a különböző tételeket. Ezek a darabok a formákkal és testünkkel való kísérletezésekből indulnak ki, és a próbák során azt keressük, hogy hogyan tudjuk a saját táncos határainkat tágítani. A meglepetés és humor erejére támaszkodtam, sokat játszottunk és kísérleteztünk önironikus és cinikus jelenetekkel is.

Mennyire tudod a táncosok improvizációit beépíteni az előadásba?

Próbákon rengeteget improvizálunk, hiszen a kísérlet pont erről szól, hogy mindenfélébe belekezdünk, mindenfélét kipróbálunk, és utána válogatunk, hogy mit tartunk meg és azt utána kicsiszoljuk. A kész előadás már egy lekottázott, pontos anyag, különben nagyon kockázatossá válhatnának például partnerakrobatikai részek. De van olyan előadás, amibe belefér az előadók improvizációja, ilyen nekünk például a PRIZMA, amiben van szabad játéklehetősége a táncosoknak.

Duda_Eva_Tarsulat_RAMAZURI_Fotokredit_Gordon_Eszter_1-min-103634.jpg

RAMAZURI (Fotó/Forrás: Gordon Eszter)

Mi alapján állítottátok össze, hogy a RAMAZURI-ba milyen cirkuszi elemek jelenjenek meg?

Az előadást egy több mint fél éves tervezési folyamat előzte meg: rengeteg ehhez kapcsolódó anyagot néztem meg, konzultáltam szakemberekkel, és rátaláltam az airtrack nevű tornaszőnyegre, amit tornászok és akrobaták használnak. Én ezt az alapból négyszögletes eszközt köralakban képzeltem el, mint egy cirkuszi porondot, és ezt egyedileg kellett legyártatnunk, hiszen nem volt olyan szín és méret, mint amire nekünk szükségünk lett volna. Ehhez jöttek hozzá a gömbök, és mindent kipróbáltunk előzetesen, hogy megnézzük, jól működnének-e a gyakorlatban, és innentől kezdődtek a próbák és a táncosokkal. Ezek a térelemek pedig jelentősen meghatározták a mozgást.

A RAMAZURI-t cirkuszban is játszhattátok. Mennyire helyhez kötött az előadás?

Nyilvánvalóan vannak olyan helyek, ahol ez nem játszható, mivel a méretek és a térigény adottak, de például szabadtéren működhetne. A Fővárosi Nagycirkuszban játszani nagy megtiszteltetés volt, ugyanakkor technikailag óriási kihívást jelentett. Ez inkább táncelőadás, mintsem cirkuszi produkció, ráadásul amíg a színházban frontálisan játszol, itt körben ülnek a nézők. Ezért úgy éreztem, hogy egy kicsit át kell alakítanom a darabot, és érdemes lenne bevonnom két játékmestert – Mészáros Andrást és Földes Esztert kértem fel erre a szerepre, akik pillanatok alatt szervesen kapcsolódtak. A cirkusz nagyon igényli, hogy a szereplők interakcióba lépjenek a nézőkkel, így lett ennek az előadásnak egy másik verziója is, amit Special Edition névre kereszteltünk.

210521_photo_gordon_eszter_2149x-min-143356.jpg

Duda Éva Társulat és Nemzeti Táncszínház: RAMAZURI (Fotó/Forrás: Gordon Eszter)

Ezt az interaktív változatot behozod a Nemzeti Táncszínházba is?

Nem, ott marad az eredeti. Úgy érzem, mintha két külön előadás született volna, ugyan nagyon hasonló a kettő, de mégis más a jellege, ezért a későbbiekben a helyszíntől függ, hogy melyik verziót ajánljuk.

Mondtad, hogy az előadás egy szélesebb közönséget próbál elérni, a független szféra pedig gyakran küzd azzal, hogy csak egy bizonyos réteget tud megszólítani. Most azt látjuk, hogy az újranyitással a közönség színházba járási szokásai változnak. Hogy látod a független társulatok helyzetét?

Van egyfajta versenyfutás most, és mindenki próbálja behoznia az elmaradt előadásokat, bemutatókat, de az emberek nem feltétlenül tolonganak vírushelyzetben, mert kockázatos még mindig.

Akár a független szférát, akár a kőszínházakat nézzük, ugyanazért dolgozunk és ugyanaz a célunk, hogy jó előadásokat hozzunk létre és felkeltsük a nézők érdeklődését.

Persze a műfajok különböznek és az ízlés is, de szerintem csak kétféle színház van, jó és gyenge, a kérdés csak az, hogy az adott produkció meg tudja-e találni és meg tudja-e szólítani a nézőit. Most ez azért mindenképp nehezebb egy fokkal. Van valamennyire helyszín szerinti tagolódás is, minden színháznak megvan a saját közönsége, és aki az egyik helyen törzsvendég, nem feltétlenül ül be a másik színházba is, de nyilván vannak, akik sokfelé járnak.

210521_photo_gordon_eszter_2191xy-min-140842.jpg

RAMAZURI (Fotó/Forrás: Gordon Eszter)

A pandémia alatt a kiesést sok társulathoz hasonlóan ti is online jelenléttel próbáltátok pótolni. Mennyire viszitek tovább ezt az irányt?

Az első időszakban indítottunk egy online sorozatot, egyperces táncvideókkal, amik különböző helyszíneken felvett rövid koreográfiák voltak. Ezek nagyon népszerűek voltak, és ezért más formában, de folytatjuk. A legutolsó kreáció alatt például online próbanaplót készítettünk, minden héten bejelentkeztünk egy-egy rövid videóval, és ez is nagyon jól működött. Előkészítési fázisban vagyunk egy nagy online és filmes projekt kapcsán, mert évad második felére speciális táncfilmekkel készülünk. Több rövidfilmből állítunk össze egy nagyobb alkotást egy filmes stábbal, aminek a fókuszában a táncművészet és a körülöttünk zajló klíma és az ökológiai vészhelyzet kapcsolata áll. Szeretnénk a jövő nyáron ezt megkoronázni egy hasonló tematikájú fesztivállal is, aminek szintén az a célja, hogy művészi tartalommal közelítsük meg a fenntartható és környezettudatos szemléletmódot. Muszáj cselekednünk, közösen, minden fronton.

Az online tartalmak mellett nem álltak le a workshopok és az ifjúsági programok sem.

A programjainkat, amik a járvány előtt is zajlottak, újraindítjuk és továbbvisszük. Több középiskolával vagyunk szorosabb kapcsolatban, akikkel beavatószínházat csinálunk, workshopokat tartunk, táncosoknak pedig ingyenes tréninget biztosítunk. A napokban megkezdtünk ennek az évadnak az új bemutatóját próbálni, ami egy igazi csemegének ígérkezik, amiben két fiatal alkotó fog bemutatkozni egy dupla est keretében. Egyikük Csák Beatrix, akivel régóta dolgozom, táncművészként kezdte, majd számos előadás asszisztense lett, valamint az est másik koreográfusa Rónai Attila, akivel még a pályája elején dolgoztam és azóta bejárta az egész világot Hofesh Shechter együttesével, és most alkotóként mutatkozik be nálunk. Izgatottan várjuk műveiket.

Milyen most fiatal táncosok helyzete Magyarországon?

A kortárs tánc területén nagyon sokan projekt jelleggel dolgoznak, ez külföldön és itthon is így van. Éppen ezért – mivel nem voltak előadások – ezek az emberek nagyon rossz helyzetbe kerültek a pandémia alatt. Mi szerencsések voltunk, senkit nem kellett elküldenünk, végig tudtunk fizetést adni, de akik szabadúszók, nagyon megsínylették az elmúlt másfél évet, nem volt fix bevételük, a projektjeik bedőltek vagy el kellett őket halasztani. De bízom benne, hogy most kezd talpra állni ez a terület, és mindenki biztonságban tud dolgozni tovább.

Fejléckép: Duda Éva (fotó: Dömölky Dániel)

Programkereső

Legolvasottabb

Klasszikus

Bach és a létezés szakrális matematikája

Milyen zeneeszmény vezette Johann Sebastian Bachot odáig, hogy saját és Isten nevét egyetlen ütemben rejtse el a kottában? A lipcsei zeneszerzőt gyakran emeljük a legmagasabb piedesztálra, miközben merőben máshogy gondolkodott a zenéről, mint ahogy mi tesszük. Nem öncélú önkifejezésnek tartotta, hanem egy magasabb igazság keresésének.
Vizuál

5 érdekesség az új Woody Allen-filmről

A 86 éves örökifjú Woody Allen újra elbűvölő filmet készített. A filmtörténeti hommage-nak és keserédes vígjátéknak is egyaránt kiváló filmje, a Rifkin fesztiválja az év vége egyik legjobb moziélményének ígérkezik.
Zenés színház

Régi-új mesék – Beszélgetés Székely Krisztával

A Hoffmann meséinek van terjedelmes mennyiségű hiteles kézirata, kritikai kiadása, de nincs definitív verziója. Fodor Géza „ismeretlen remekmű”-nek nevezte Offenbach befejezetlenül maradt operáját, amelyre – szintén Fodort idézve – önmagában nem, csak interpretációtörténetileg tekinthetünk. Ezt a történetet írja tovább az Opera előadása, amelyet Székely Kriszta rendez.
Zenés színház

Polyák Lilla 20 év után távozik a Madách Színházból

A színésznő a hírt Facebook-oldalán jelentette be, köszönetet mondva a színház dolgozóinak az eddigi közös munkáért.
Színház

Wunderlich Józsefet két hétre felfüggesztette a Vígszínház

Ahogyan beszámoltunk róla, Wunderlich József a múlt héten többször is nyilvános Facebook-posztban kritizálta a Vígszínház vezetőségét, bírálta a Covid-ellenes intézkedéseket, illetve egy kolléganőjével szembeni bánásmódot. A színház belső vizsgálat lefolytatása mellett döntött.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Tánc ajánló

Újraértelmezett táncmozdulatok a Trafóban

Maurer Milán táncművész két nem mindennapi táncelőadással érkezik a Trafóba: december 9-én és 10-én a Cage, 14-én pedig a Sziget – Táncmonológok fényfürdőben című produkcióval áll színpadra.
Tánc kritika

Lapokba zárt mozdulatok

Zs. Vincze Zsuzsa, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes szakmai vezetője különleges kísérletre vállalkozott: több évtizedes alkotói munkásságának legfontosabb előadásait gyűjtötte kötetbe, librettókon és fotókon keresztül elevenítve fel egy-egy ikonikus darabot.
Tánc hír

Több mint 40 francia városban mutatják be a Recirquel előadását

Történetének eddigi leghosszabb turnéjára indul 2021 novemberében a Recirquel: a számos nemzetközi díjjal jutalmazott My Landet összesen 47 alkalommal mutatják be Franciaország-szerte.
Tánc hír

Nívódíjat kapott Nemzeti Táncszínház

Az Építőipari Nívódíj után a FIABCI is díjazta a Nemzeti Táncszínházat: a legjobb magyar kulturális épületnek választották XXIII. FIABCI Hungary Magyar Ingatlanfejlesztési Nívódíj Pályázaton.
Tánc ajánló

Gálaesttel és kötettel ünnepli az Operaház Dózsa Imrét

A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas táncművész 80. születésnapjára készített gála november 21-én látható az Erkel Színházban.