Tánc

Ebben mi a jó?

2008.09.03. 00:00
Ajánlom
Mi a jó abban, hogy néhány lelkes fiatal táncos egy aluljáróban és egy házközben mutatja meg tánctudását? Mi a jó abban, hogy egy tánciskola kivonul az intézményes keretek közül, és minden feltűnés nélkül, ingyen kínálja fel produkcióját az arra sétálóknak? A Budapest Tánciskola az utcai előadással ünnepelte Trafó tizedik születésnapját.

Izgalmas dolog úgy érkezni egy előadásra, hogy nem kell épületbe lépnem, jegyet kezeltetnem, különböző akadályokat leküzdenem, csupán lesétálok a Flórián téri aluljáróba. Gyors körbetekintés, hogy felmérjem, hol lehet a keresett táncelőadás. Szomorú dolog azonban felismerni, hogy az összegyűlt csoportban a táncosokon kívül én vagyok az egyetlen „külsős” érdeklődő. Néhány perc múlva rádöbbenek, a körben álló társaságból nemcsak, hogy én jöttem egyedüliként ide direkt azzal a szándékkal, hogy megnézzem az előadását, de tulajdonképpen én vagyok az egyetlen néző.

A Budapest Tánciskola előadása az első a Trafó születésnapjára, a város különböző pontjain rendezett köztéri előadás-sorozatból, de úgy tűnik, ezt itt Óbudán az Angelus Iván vezette csoporton kívül más nem tudja. Szerencsére a fellépők ezzel nem foglalkoznak.

 

Már a Lónyai utcában - Söprés (fotó: Krivánszky Árpád)
 

Az előadás központi eszköze egy nagy, tizenkétszögű, fémcsövekből álló geometriai test, a táncosok ezt a különleges formát táncolják körül. A fémrudakból összeállított gömb egyfajta színpadként funkcionál, az ebbe való be- és kilépés a színpadra lépéssel egyezik meg. Akik éppen nem táncolnak, kívülről, némán figyelik a másik táncát. Az improvizatív jellegű előadásban mindenki egy percet kap az atomok szerkezetére emlékeztető színpadon. (Az időt a táncosok egy egymás kezéből átvett faliórán mérik.) Zene nincs, a táncosok saját ritmusuk szerint, némán és csendben mozognak a gömbben úgy, hogy közben a gömböt is folytonos mozgásban tartva tovagördítik.

Fél óra után a csoport, kicsit szétszerelve a gömböt, kiemeli „színpadát” a sötét aluljáróból, és kiviszik a napfényre, a római műemlékek közé. Az itt folytatott tánc egymásnak szól:félretéve a korábbi szabályt, hárman-négyen is együtt táncolnak a geometriai testben, gyakoriak az interakciók és priváttá válnak a mosolyok. Továbbra is figyelem a mellettük elhaladó emberek reakcióit: „Ebben mi a jó?” – kérdezi homlokát ráncolva egy fiatal lány barátnőitől, majd értetlenkedve továbbmegy. Jó a kérdés?

Másnap a Söprés című előadást mutatja be a csoport a Lónyai utcában, a Budapest Music Centerrel együttműködve. A koncepció hasonló, mint az előző nap: középpontban a már ismert fémvázas szerkezet, ezúttal azonban nem görgetik ide-oda, csak áll, belsejében két-három gyakran cserélődő táncos, a színpad pedig kissé kibővül. Egy utcára nyíló két ház közötti udvart választanak helyszínül, ahol a gömbön kívüli emberek (körülbelül húszan) vesszőkből készített seprűvel söpörnek mindenfelé.

 

Söprés (fotó: Krivánszky Árpád)
 

Negyedóra után már látható porfelhő száll fel az udvarról. A táncosok monoton, apránként lépegető-söprögető mozgásuk fokozatosan lelassul, párokba rendeződve egymás után megállnak, a seprűt kezükben tartva nézik a gömbben utolsóként táncoló fiút. Nagyszínházi vastapsra itt sem lehetett számítani, mert egy-két ismerősön kívül nem voltak mások. „Söpörnek, anya!” – kiáltott fel mellettem egy szájtátva bámuló kislány. Ő maradna, de édesanyja még abban a percben karjánál fogva továbbrántotta. Az anyuka úgy ítélte meg, nincs abban semmi figyelemreméltó, hogy egy csoportnyi fiatal körbesöpör egy fura szerkezetet. Miért, minek, és egyáltalán.

Pedig a Flórián tér melletti parkban (ahogyan a Lónyai utcában is) történt valami. Velem például az, hogy kicsit úgy éreztem magam, mintha Antonioni Nagyításának utolsó, pantomimes jelenetébe csöppentem volna: a táncosok az előadás után körbeálltak, megfogták egymás kezét, és meghajoltak, de nem látta ezt rajtam kívül szinte senki, talán ők sem engem. Én pedig, ahogy a filmben a főszereplő visszadobja a képzeletbeli labdát, tapsoltam nekik, ők hátrafordultak, és mosolyogtak. Mert ebben ez (is) a jó.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Aki a lányok miatt képezte magát – 85 éves Woody Allen

Az Annie Hall és még számtalan fanyar humorú film alkotója, Woody Allen december 1-jén ünnepli nyolcvanötödik születésnapját.
Vizuál

Vásároljon bérletet, mentse meg a Cirko Mozit!

A Cirko-Gejzír Mozi közönsége segítségét kérni, és egy olyan bérletet kínál, amely onnantól érvényes, amikor a tulajdonosa használni kezdi. De nagy segítség számukra, ha már most megveszi.
Zenés színház

75 éves a színpad és a filmvászon koronázatlan királynője, Bette Midler

December 1-jén ünnepli hetvenötödik születésnapját Bette Midler amerikai színésznő, énekesnő, aki több mint fél évszázados karrierje alatt négy Grammy-díjat, négy Golden Globe-díjat, három Emmy-díjat, két Tony-díjat vehetett át, emellett hatszor kapta meg a legjobb komikának járó American Comedy Award kitüntetést.
Zenés színház

A változásra is reflektál Dolhai Attila új lemeze

A Visszatérés CD után két évvel új lemezzel jelentkezik Dolhai Attila. Az előző albummal ellentétben – ahol a színházi élmények egyfajta összefoglalása volt a cél – a színész ezúttal nem mások által megírt szerepek mentén szólal meg, hanem saját szerzeményeit gyűjtötte össze.
Jazz/World

Három napon át minden a jazz körül forog

A kilenc éve minden évben április 30-án megrendezett Nemzetközi Jazznap (International Jazz Day) magyar eseményeit a koronavírus-járvány miatt elhalasztották, azonban a szervezők most online pótolják az elmaradt koncerteket, amiket három napon keresztül, öt budapesti és egy felvidéki helyszínről közvetítenek.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc hír

Kékben táncol a Szegedi Kortárs Balett

Bár a járványhelyzet a Szegedi Kortárs Balettet is online térbe kényszeríti, új bemutatóra készül Juronics Tamás, aki ezúttal Czár Gergellyel és Kurucz Sándorral együtt vágott bele egy formailag és tartalmilag is érdekes kísérletbe. A három koreográfus narratíváktól mentes koncepcióban gondolkodik, mely a mai társadalom konfliktusaira irányítja a figyelmet, uralkodó színe pedig a kék.
Tánc interjú

A tánc önkifejezés, a cirkusz káprázat – Interjú Vági Bencével

Záró részéhez érkezett a Recirquel Újcirkusz Társulat trilógiája. A Solus Amor, ami a Non Solus és My Land méltó folytatása, a „cirque danse” nyelvén megszólaló monumentális légi táncelőadás. Vági Bence művészeti vezetővel, a produkció rendező-koreográfusával beszélgettünk az előadásokról, sikerekről és a következő időszak lehetőségeiről.
Tánc hír

A Nemzeti Táncszínház betáncol az otthonokba

Elindult a Nemzeti Táncszínház stream-sorozata, a TáncszínházON. A minden kedden és csütörtökön közvetített felnőtt, illetve a szombati gyerekelőadásokat bárki ingyenesen megtekintheti.
Tánc hír

Fiatal zeneszerzők műveire készít táncjátékot Kulcsár Noémi

A fiatal zeneszerzőkből álló STUDIO 5 hatodik estjére készül, ami november 9-én a Zeneakadémia Solti termében lesz látható. A Bella Máté, Virág András Gábor, Szentpáli Roland, Kutrik Bence és Solti Árpád alkotta formáció ezúttal a mozdulatok nyelvén szeretné közelebb hozni a kortárs zenét a nagyközönséghez.
Tánc interjú

Az iszonyat balladájától Vasarelyig – 60 éves a Pécsi Balett

Hatvanadik jubileumi évadát kezdte meg 2020 szeptemberében a Pécsi Balett. Az ország első európai hírű, modern balettegyüttese a Pécsi Nemzeti Színház balett-tagozataként 1960-ban létesült Eck Imre Kossuth- és Liszt –díjas, érdemes és kiváló művész vezetésével, aki túllépve a klasszikus balettek mesevilágán, a színpadra helyezte a kor emberi problémáit, érzelmeit, morális kétségeit, aktuális tartalmait sajátos, modern mozgásvilágában. Az alapításról, az önállósodásról, a nézőbarát repertoárról és az új utak kereséséről Uhrik Dóra ügyvezető beszélt Péli Nagy Katának.