Tánc

„Egy sejtben ott van minden tudás”

2016.07.29. 09:10
Ajánlom
Goda Gábor egy olyan alkotó, aki önmagát és a világot folyamatosan újragondolja a művészeten keresztül. Nemrég az egyik legfontosabb szakmai elismerést, a Lábán Rudolf-díjat ítélték oda neki a tánckritikusok Cseppkánon című előadásáért. Augusztusban pedig A teljesség belül van címmel első ízben rendezi meg társulatával a fogyatékkal élő művészek fesztiválját.
Goda Gábor

Goda Gábor (Fotó/Forrás: Schiller Kata)

- A 2005-ös Jelenségek – Jelenlétek című alkotásfilozófiai esszédben részletesen leírtad, hogy melyek azok az összetevők, amik meghatározzák a munkáidat. Változott a szemléletmódod ehhez képest?

- Mostanában kevésbé foglalkozom azokkal a személyes rituálékkal, amelyeket ott megfogalmaztam. Az Ulysses nappalija ilyen szempontból kivételnek számít, mert abban nagyon erősen a magánmítoszokat helyeztem előtérbe. Ennek ellenére továbbra is az áll a gondolkodásom középpontjában, hogy miként lehet a jelenségeket egyetlen képbe, mozdulatba tömöríteni, valamint hogy milyen viszonyban áll egymással a pillanat és az örökkévalóság. De ezt nem nevezném munkamódszernek.

Arra törekszem, hogy képes legyek mindig elölről kezdeni az alkotást és a gondolkodást.

Ez nem csupán egy új darabra igaz, a hozzá kapcsolódó munkafolyamat közben is tudni kell ‘reset' gombot nyomni. Igyekszem úgy ránézni az alkotásaimra, mintha egy képzeletbeli néző lennék, aki most látja mindezt először.

- Lehetségesnek látod tehát, hogy kilépsz az alkotói státuszodból és belehelyezkedsz egy nézői pozícióba?

- Ezt mindenképp meg kell tenni. Készítettünk egy Kérész Művek sorozatot, aminek minden darabja egy nap alatt készült el. Itt az alkotóktól is azt vártam el, hogy képesek legyenek egyszerre rendezőként és befogadóként gondolkodni: mindenki megérkezett reggel egy-egy ötlettel a fejében, amit úgy kellett megfogalmazni, hogy én is megértsem nézőként. Nem azt vártam el, hogy az előadásuk filozófiai hátterét meséljék el, hanem azt, hogy mi fog ténylegesen történni a színpadon. 2007-ben ennek a tökéletes ellentétét valósítottuk meg, amikor három éven keresztül készítettük a Noé-trilógiát. Itt a befogadói oldalt képzőművészek bevonásával vizsgáltuk: minden előadásra hívtunk egy festőt, aki az előadás alatt egy üveglapra festett valamit, reflektálva a látottakra. Közel százszor játszottuk ezt a darabot, ugyanennyi üveglap készült tehát, amelyeket a mű első része után a szünetben a befogadó is láthatott. Ugyanazt az előadást játszottuk, de minden képzőművész máshogy látta, a néző pedig a sajátja mellett ezeket a reflexiókat is odatehette a sajátja mellé. Egyfajta biztatás volt ez, hogy ne engem, a rendezőt akarják megérteni az előadásból, hanem önmagukat. Sokat foglalkozunk azzal, hogy milyen a nézői attitűd, mit tesz valójában a befogadóval egy-egy darab.

Artus: Kérész a Trezorban

Artus: Kérész a Trezorban

- Az esszédben nagy hangsúlyt kap a töredék, és a haiku mint ehhez kapcsolható műfaj. A Cseppkánon herakleitoszi szövegei szintén ilyen töredékeknek mondhatóak. Honnan jött az érdeklődés a fragmentáltság iránt?

- Amikor ezekkel a töredékekkel találkoztam, akkor a fraktálszerű tömörségük fogott meg. Egy ilyen fragment jó esetben az egészet hordozza, mint ahogy egy sejtben is ott van minden tudás. A gondolataim, a megérzéseim mindig töredékesek. Így tudom a magam számára felfogni a világot, és ennek mentén ezt tartom hiteles álláspontnak a műveimben is. Nagyon szeretek analógiákkal dolgozni; van egy gondolati mag, amit igyekszem a legtöbb irányból megközelíteni. Herakleitosz töredékeinek utolsó mondata az, hogy „Minden egy”. Ezt szét lehet azután bontani, mint ahogyan a prizma bontja a fényt különböző színekre. A Cseppkánonban a keleti gondolkodásmód nagyon erőteljesen jelen van, ugyanakkor kimondjuk Herakleitosz nevét, aki számomra a legkeletibb görög filozófus. Töredékeinek legnagyobb része a buddhizmushoz és a taoizmushoz kapcsolódik. Azt érzem, hogy Európában is lehet képviselni a keleti filozófiát, és erre Herakleitosz nagyon hiteles példa.

- Miközben a szakma téged a táncművészet dobozában helyez el, aközben egy rendkívül kevert formanyelvű alkotó vagy. Mennyiben táncelőadások azok, amelyeket létrehozol?

- Nem gondolkodom műfajokban, nem táncot, színházat, képzőművészetet szeretnék művelni. Kifejezésformákat keresek, amik a legalkalmasabbak a gondolataim megfogalmazására.

Nem táncelőadásokat csinálok,

sokkal inkább élő művészetnek nevezném ezeket a műalkotásokat. Az egyetlen közös formai pont ezekben a darabokban, hogy szerepel benne ember. Ez egygyfajta ‘live art'.

- Befogadói oldalról abszolút releváns ez az álláspont, ezzel párhuzamosan viszont épp az a Cseppkánon kapta meg a Lábán Rudolf-díjat, amely egy rendkívül összetett formanyelvvel dolgozik.

- Teljességre törekvő művészetet igyekszem képviselni, éppen ezért áll annyira közel hozzám Robert Wilson vagy Pina Bausch is. Szeretek a korábbi századokban élt alkotókkal együtt gondolkodni, Herakleitosz mellett impulzív számomra Hieronymus Bosch összetett képi világa, de a huszadik század is tele van ilyen művészekkel. Joseph Beuys, Pilinszky szintén nagy hatással voltak rám. Ezzel a szakmai elismeréssel kapcsolatban számomra az fogalmazódik meg, hogy több független ember minden érdek nélküli magánvéleménye kerül szinkronba, olyanoké, akik nagyon sok mindent tudnak és látnak. Örömmel tölt el, ha megszűnik a színpadi- és a nézőtér közötti távolság, ha a nézőkön túl még a túltelített kritikus szakembereket is megérinti a mű. Akkor talán ez az előadás tényleg működik.

- Honnan jött az EGÁL - A teljesség belül van fesztivál ötlete és milyen fellépőket láthatunk? Hogy látod, miben segít a fogyatékkal élőknek a művészet?

- Különös módon pont akkor keresett meg Sarkadi Eszter egy ilyen fesztivál ötletével, amikor magam is ezen gondolkodtam. Az Artus szellemisége és tere azt sugallja, hogy ott építsünk, ott alkossunk, ott motiváljunk, ahol frissesség, erő, új szellemiség van és a teljességgel való kapcsolat hiteles. A múlt évben elkezdtük az Arccal a halnak nevet viselő, új generációt támogató programunkat. Idén a fogyatékkal élő és ép művészek közös gondolkodásából fakadó alkotásokra is hangsúlyt fektetünk. Figyelmet fordítunk arra, hogy az akadálymentesített stúdióban a fogyatékkal élő nézők is a legnagyobb számban találkozhassanak ezekkel a különleges alkotásokkal. A fesztivál programja most alakul. Lesz zene, színház, tánc, film, kiállítás és nyitott beszélgetések az alkotókkal, előadókkal. Látni fogjuk, hogy ezen a területen olyan magas kvalitású művészek vannak, mint az épek világában. Azt gondolom, hogy a teljesség lehetősége mindenkiben megvan. Látni fogjuk, hogy vannak, akik az élet adta nehézségek és korlátok ellenére kreatív, gazdag, teljes, inspiráló és mindenki számára példaértékű életet élnek.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Új társulati tagok és jubiláló munkatársak a Vígszínházban

Díjátadóval és a jövő évad terveivel búcsúztatta a 2020/21-es évadot a Vígszínház társulata. A fennállásának 125. évét ünneplő teátrum vezetősége az eseményen köszöntötte a jövő évadtól társulati tagként ott játszó művészeket, valamint díjazta a kiemelkedő teljesítményt nyújtó munkatársakat.
Vizuál

Elhunyt Perczel Anna, építész, városvédő

2021. június 13-án elhunyt Perczel Anna az Óvás! Egyesület alapítója, Belső-Erzsébetváros épített és kulturális örökségének védelmezője, a pesti zsidónegyed lelkiismerete - adta hírül facebook oldalán az Óvás! Egyesület.
Vizuál

A megfejthetetlen ember - Nagy Dénes rendező, a Természetes fényről

Sárban úszó táj, sebhelyes kezek, feszítő csend és kiismerhetetlen vidék. Egy magyar honvéd gyalogosegység a mocsaras vidéket járva, eldugott orosz falvakban szovjet partizánokat keres. A Magyar Mozgókép Fesztiválon mutatkozik be Nagy Dénes első filmje, az Ezüst medve-díjas Természetes fény.
Klasszikus

Barokk muzsikától a dallamos kortárs zenéig - 11 éves az Anima Musicae

A 11 éves Anima Musicae korszakokon átívelő műsorral készül születésnapi koncertjére. Locatelli, Haydn, Dohnányi és Wolf Péter műveivel, valamint Balog József virtuóz zongoraművésszel köszöntik a közönséget és az élet visszatértét június 20-án este, a Nádor Teremben.
Klasszikus

Szabadtéri programokkal indul újra az Óbudai Társaskör

Július 9-én a Budapesti Vonósok háromnapos sorozatával nyit az Óbudai Társaskör, majd koncertekkel és zenés összeállításokkal várja a közönséget az Óbudai Nyár keretében. Vendégük lesz többek közt Bősze Ádám, Dés László és a Sárik Péter Trió.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc hír

Ismét élőben játszik a Recirquel Társulat

A Solus Amor című produkcióval nyitja meg kapuit június 25-én a Müpa Fesztivál Színháza. Nem ez lesz az egyetlen újcirkusz-produkció a színházteremben: a trilógia egy másik darabja, a My Land is színre kerül.
Tánc hír

Átadták a Magyar Táncművészek Szövetségének kitüntetéseit

A szövetség hagyományosan április 29-én adja át a díjakat, a járványhelyzet miatt azonban a tavalyi és idei díjátadót is el kellett halasztani. A négy díjazott végül június 5-én vehette át a kitüntetést.
Tánc ajánló

Körbetáncolja a Földet a Góbi Rita Társulat

Az univerzum nagyságát és a magányosan létező egyén folyamatos útkeresését tematizálja a Góbi Rita Társulat legújabb produkciója, melyet június 19-én mutatnak be az online térben.
Tánc hír

Verbunkost táncol a Kárpát-medence

Hagyományteremtő céllal, az egész Kárpát-medencére kiterjedő eseménysorozatot indít útjára a Hagyományok Háza. A június 12-én első alkalommal megrendezésre kerülő Verbunk Napja egy országhatárokon átívelő kezdeményezés, melyen több száz táncos egy időben táncolja majd a tájegységekre jellemző verbunkosokat.
Tánc ajánló

Tánc-cirkuszi kavalkád, élőzenével kísérve

Június 5-én debütál a Duda Éva Társulat és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója a RAMAZURI. Duda Éva Társulat ezzel az előadással elemelkedik a hagyományos táncszínházi formáktól és egy látványos, élőzenével kísért, valamint akrobatikai elemekkel tarkított tánc-cirkuszi előadást tűz színpadra.