Tánc

Egyesülés

2014.04.21. 13:03
Ajánlom
Egy híres amerikai filmszínész neve és két kis kesztyűbáb egy színpadon. De mi közük ezeknek egymáshoz? Fehér Ferenc legújabb, egyszemélyes Morgan and Freeman című táncdarabját a MU Színházban mutatta be. KRITIKA

"A sarokba mentem - amelyik legtávolabb feküdt ettől a jelenettől -, és letérdeltem. Itt kitaláltam (én magam és egyedül) a két barátomat, Fancsikót és Pintát; szántszándékkal nagyon erőseknek találtam ki őket." (Esterházy Péter)

Rongyként, öntudatlanul heverő, mozdulatlan test a színpadon. Halott állapot? Vagy csupán az álom pillanata? Fehér Ferenc legújabb darabja elsősorban a tudatállapotok rejtelmeibe enged bepillantást. Teszi ezt igen bátor módon, egyedi formanyelvén át újrafogalmazva az évezredes kérdéseket, amelyeket nem lehet elégszer feltenni, és nem lehet megnyugtató módon megválaszolni.

A darab nem más, mint egy utazás. De kevésbé egy külső, fizikális, hanem sokkal inkább egy lelki, amely idegen tájak helyett önmagunkba vezet el. Részesei vagyunk egy folyamatos hullámzásnak, amely az álom és az ébrenlét kettősségére épül, és ennek kapcsán ismerhetjük meg a két tudatállapotban jelentkező nehézségeket, kihívásokat. Ahogyan Krúdy Szindbádja az emlékek tengerén utazik, úgy teszi ezt Fehér Ferenc is a személyiség - sokszor ijesztően őszinte - bugyraiban.

A darab talán legszembetűnőbb egyedisége a táncpartner kilétében rejlik. Egy körülbelül harminc centiméteres, bozontos hajú, groteszk arcú kesztyűbábban, amely a kezdeti képtől eltekintve a legtöbb fragmentben tetten érhető, bonyolult viszonyt alkotva a táncossal. Már a darab elején láthatjuk, ahogy a báb "bevonszolja" a táncost a színpadra, ez a hierarchikus viszony kettejük között végig megmarad. A báb - mint egyfajta központi szimbólum, kivetülés - hihetetlenül árnyalt minőségekben képes megjelenni. Kezdetben táncpartner, akivel szinkronban lehetséges csupán a mozgás, néha a táncos saját teste elé tartott pajzs, később legyőzendő ellenfél, amellyel már-már mitikus harcot kell megvívni. Szinte egyeduralkodóként birtokol, meghatároz - és a báb-léttel ellentétben nem kiszolgáltatott, hanem vezet, irányít, pórázon tart és ural. És nem lehetséges szabadulni tőle.

A Morgan és Freeman nem lineáris, folytatólagos történetet mond el, hanem sokkal inkább stációkat. Az Én, a személyiség küzdelmének állomásait. Azzal szembesít minket, hogy mennyire tudunk ragaszkodni saját nehézségeinkhez, gyengeségeinkhez, negatív dolgainkhoz. Sokszor olyannyira, hogy még létezésükről sem akarunk tudni, ezért csak öntudatlan pillanatainkban, álmainkban köszönnek vissza. A táncos bábbal való kapcsolatában érzékeny módon jelennek meg ezen állomások: az álom, a bábbal való boldog együttlét, a harc majd végül az elfogadás, ragaszkodás. Mint egy érem két oldala: a pizsamaszerű nadrágban és kinyúlt pólóban táncoló Fehér, valamint a nyakkendőben-öltönyben megjelenő báb.

És onnantól fogva, hogy a báb megjelenik az életünkben, lehetetlen a tőle való elválás. Lehet jó viszonyt ápolni vele, lehet konfliktusba kerülni, meggyűlölni és megpróbálni elpusztítani, de szabadulni tőle nem. Nem a báb az egyetlen szereplő, egy rövid etűd erejéig megjelenik egy kisnyúl (szintén kesztyűbáb), aki megindító párost táncol Fehérrel. Feldmár András írja, hogy egy bizonyos függőségünket csak egy másik függőséggel lehet leváltani. Nem lehet teljesen függetlennek lenni. Vagyis nem létezik totális szabadság, bármennyire is szeretnénk olykor? Tényleg nem lehetünk free man-ek? Úgy tűnik, mintha a kisnyúl mutatna egy másik utat. Egy olyan világot, amelyben a korábbi kötöttségek nincsenek meg, vannak azonban újak. Mert nem lehet kötöttségektől mentesen létezni - mintha ez az imperatívusz zengene folyamatosan a háttérben.

A darab egyik legdrámaibb, legmegrázóbb pillanatát talán a zárókép két darabja teremti meg. Fehér intenzív harcot vív a bábbal, míg sikerül végre elszakadni tőle. De ez az elszakadás csak látszólagos. Attól kezdve, hogy a báb nincs jelen, a táncos mimikája átalakul; ugyanaz a fogakat kivillantó torz mosoly ül ki az arcára, mint ami a bábot is jellemzi. Már nem külső dologként függ a testen, hanem a velejéig áthatja, átlényegíti a személyiséget. Az utolsó fragmentben ismét együtt láthatóak. Ezt a néző később tudja csak meg, a hasnál kidudorodó ruha, és a várandósokra emlékeztető kissé nehézkes mozgás jelzi csupán a változást. A báb a test szerves részévé válik, csak néhány pillanatra villan ki a ruha alól, hogy aztán újra visszabújjon és elrejtőzzön.

Fehér darabja igen szimbolikus tartalmakon keresztül tart tükröt a néző (és önmaga?) elé azáltal, hogy kívülre helyez mélyen bennünk lévő tartalmakat. Láthatóvá teszi az elrejtettet, azt, amivel sokszor nem akarunk szembesülni és találkozni. Kezünkbe adja a lehetőséget, hogy a láttatás után mit kezdünk a megismert dolgokkal, végső soron tehát önmagunkkal. Kegyetlenül őszinte darab, amely kezünkbe adja a lehetőséget, hogy önmagunkkal szemben is azok lehessünk. Ki vagy te valójában? Félsz önmagadtól? Mersz saját magadba nézni? Tedd meg!

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Kerekes Vica: „Olyan, mintha több száz éve lennék itt a Földön” 

Bemutatták Szász Attila új, romantikus történelmi thrillerét, az Apró meséket. A II. világháború utáni zűrzavaros időkben játszódó szerelmi háromszög női főszereplőjével, Kerekes Vicával beszélgettünk szerepekről, visszatérésről és az erőszakos jelenetek megéléséről is. 
Színház

Zongoraművésznek taníttatták, mégis inkább édesanyja nyomdokaiba lépett – Voith Ági 75 éves

Már debütáló előadása, A kaktusz virága megmutatta komikusi és zenei tehetségét, partnere pedig későbbi férje, Bodrogi Gyula volt. Március 17-én ünnepli hetvenötödik születésnapját Voith Ági Jászai Mari-díjas színésznő. 
Klasszikus

Egy piros játékzongorával kezdődött a karrierje

A Zeneakadémia nagytermében ad szólóestet Nyikolaj Luganszkij, az ünnepelt orosz zongoraművész.
Plusz

Kiderült, hogy a hanghullámoknak is van tömegük

Eddig a fizika egyik alapvetése volt, hogy a hangnak nincs tömege, de kiderült, hogy van, és hat rá a gravitáció is.
Jazz/World

Kenny Garrett: „Én vagyok a fiatal generáció Miles Davise”

A jazzszaxofonosok számára az egyik legfontosabb hivatkozási pont jelenleg az 58 éves amerikai post-bop szaxofonos, Kenny Garrett, aki meglepő természetességgel viseli az „élő legenda” szerepet. Telefonon adott nekünk exkluzív interjút.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc ajánló

Adyra és Lajkó Félixre táncol a Varidance!

Kettő az egyben, iskolásoktól a nyugdíjasokig – izgalmas, művészeti ágakon és korosztályokon átívelő kísérletre vállalkozik a Varidance társulat. A Vári Bertalan Harangozó-díjas táncos, koreográfus vezette együttes egy előadásban mutatja be Verslábak és A falka című produkcióit.
Tánc lapszemle

Táncesteket is műsorra tűzne Apáti Bence az Operettszínházban

Az intézmény új balettigazgatója egy interjúban mesélt terveiről, ahogy arról is szó esett, láthatjuk-e még táncolni őt.
Tánc hír

A cirkusz fogja megmenteni a kortárstánc képzést?

Nemrég a kortárs táncművész és -pedagógusképzés beszüntetéséről adott ki közleményt az Angelus Iván vezetésével működő Budapest Kortárstánc Főiskola. Most azonban együttműködési megállapodást kötöttek a Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft-vel egy új képzés beindításával kapcsolatban.
Tánc hír

Vági Bence Európa legnagyobb utazócirkusz-társulatát rendezi

A világhírű Circus Krone a magyar Recirquel Újcirkusz Társulat művészeti vezetőjét kérte fel, hogy közösen gondolják újra a cirkuszművészetet egy nagyszabású, formabontó előadásban.
Tánc ajánló

A látszatvalósággal számol le a Hodworks új előadása, a Délibáb

„Ellenmű, fricska, vitairat, pamflet, látlelet, emlékmű – ilyen és ezekhez hasonló fogalmak repkednek az ember fejében a Hodworks bemutatóját, a Délibábot nézve” - írja Halász Tamás kritikus a Hodworks legújabb előadásáról, amely legközelebb március 17-én látható a MU Színházban.