Tánc

"Egyszerre vagyok hangszer, táncos és karmester" - interjú Pirók Zsófiával

2017.12.08. 17:00
Ajánlom
Az eklektikus és a komolyzenei világot izgalmasan felforgató Melodika Projecttel lép fel Pirók Zsófia, az elismert flamenco táncos a Pesti Vigadóban, december 28-án. Ennek a különleges előadásnak a kapcsán beszélgetett a PS Magazin Zsófival, aki — édesanyja példáját követve — már kiskorától kezdve táncol, sevillai tanulmányai óta pedig egy egészen modern, kortárs módon közelíti meg ezt a hagyományos spanyol táncot.

– Hogyan találkoztál a flamencóval? Már gyerekkorodat is átszőtte a tánc?

– Különleges a helyzetem, hiszen egészen kicsi koromban ismerkedhettem meg a flamencóval, annak ellenére, hogy a családunkban nincs spanyol vonatkozás, és a 90-es években Magyarországon, nem csak a flamencóról nem tudták még, hogy eszik-e vagy isszák, de nagyon sok más műfaj is még ismeretlen volt. Mégis a sors így akarta.

Édesanyám, Lippai Andrea, a Győri Balettnál táncolt már 6 éve, mikor rosszul érkezett egy spárgaugrásból, elrepedt a lábközépcsontja, ennek ellenére még öt előadást így kellett végigcsinálnia.

Ezt egy rosszul elvégzett műtét követte, amellyel a balett karrierjének gyakorlatilag véget vetettek.

Az akkori kilátástalan helyzetéről szerencsére elvonta a figyelmét, hogy kiderült, úton vagyok. Ő döntött úgy, hogy marad a táncművészet területén, és dacolva a nehézségekkel, önerőből, sok-sok év munkájával átképezte magát. Így én őt már mint flamenco táncos ismertem meg. Az is igaz, hogy kislányként természetesen balettot is tanultunk tőle, én is és a húgom is, aki szintén a táncművészetet választotta. Nálunk ez valamiféle vírus lehet.

Pirók Zsófia Táncmelodikák előadásáról az alábbi linken olvashatnak bővebben, ahol jegyeket is vásárolhatnak, a Pesti Vigadó Facebook oldalán pedig játszhatnak is jegyekért

– Mi volt az a pillanat, amikor rádöbbentél, hogy ezzel szeretnél foglalkozni hivatásszerűen?

– Érdekes, mert ez tényleg egyetlen ponthoz köthető, és ez az volt, amikor kiderült számomra, hogy a spanyol felsőoktatási rendszerben, a táncművész képzésben létezik olyan, hogy flamenco szakirány. Magyarországon tartott egy intenzív egy hetes kurzust Carmen Segura táncművész, aki felfigyelt rám, és anyukámnál érdeklődött a terveimről. Kérdezte, hogy nem gondoltam-e rá, hogy ezzel komolyabban is foglalkozzak. Édesanyám mondta, hogy már gondolkoztunk rajta, de tanácstalanok vagyunk, hogyan induljunk el ezen az úton. Ő ekkor azt javasolta, hogy próbáljak meg felvételizni a sevillai Conservatorio Profesionalde Danza intézményébe. Egy csapásra világossá vált minden.

A gimnázium utolsó két évét egy év alatt fejeztem be, hogy minél előbb felvételizhessek. A táncnál ugyanis minden"elvesztegetett" évnek nagyon nagy súlya van ám. Leérettségiztem, kimentem Sevillába és felvettek. Egyből a harmadik évfolyamba. Így ott is tudtam ugrani 2 évet. 

Az első külföldi diákja voltam az akkor 104 éves intézménynek.

– Mesélnél egy kicsit a spanyolországi, sevillai egyetemi élményeidről? Milyen érzés volt belecsöppenni egy ennyire autentikus környezetbe?

– Az elején olyan érzés volt, mintha kitettek volna a Marsra. Spanyolul tudtam annyira, hogy én ki tudtam fejezni magam, de amikor a hadaró andalúz akcentussal a fiatalok helyi szlengjével az osztálytársaim válaszoltak egy kérdésemre, akkor bizony ketté állt a fülem. 

Számomra nem a tánc volt az erőt próbáló megmérettetés, hanem minden más, amit azért tettem, hogy táncolhassak.

Kezdetben egy szuvenírboltban kaptam állást, ahol nem engedték, hogy leüljek, mondván, nem tesz jót a boltnak, ha valaki benéz és azt látják az eladó ücsörög. Egész délelőtt ott voltam, majd fél órám volt, hogy ebédeljek és átérjek az iskolába, átöltözzek, bemelegítsek, majd délután négytől este kilencig óráink voltak.

December 28-án Pirók Zsófia és a Melodika Projekt Táncmelodikák előadását láthatják a Pesti Vigadóban. A részletekért kattintson>>>

Első albérlet, idegen nyelv, idegen ország, idegen szokások, első munka, ismerkedés az Euróval...szóval mindez sokkal nehezebb volt, mint maga a tánc. De aztán épp úgy, ahogy a kisgyerekek, valahogy egyszer csak elkezdtem olyan szavakat használni, amiket előtte nem is tanultam, 

beletanultam az ottani mentalitásba, az íratlan szabályokba, és egy év múlva, már egy helyi Flamenco Tablaóban szerveztem az első fellépésemet.

Négy évet éltem kint, majd két évig ott is, itthon is. Eléggé beilleszkedtem, és megszerettem az ottani életem. Egy idő után már tanítottam külföldi fiataloknak, majd felnőtteknek is, fellépéseim voltak a helyi flamenco tablaókban és szoros barátságaim is szövődtek. A két év alatti ingázás alatt viszont egyre több lett a hazai felkérés, úgyhogy bár még most is két irányba húz a szívem, jelenleg Magyarországon alkotok, tanítok. 

Az interjú teljes terjedelmében itt olvasható>>>

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Drámai kontúrok, finom árnyalatok – Richard Strauss Elektrája a Bajor Állami Operában

A legendás német rendező, Herbert Wernicke 1997-ben bemutatott Elektra-produkciója az idei évadban is szerepelt a Bajor Állami Opera műsorán, a produkció parádés szereposztással és kimeríthetetlen művészi energiával került színre.
Jazz/World

Engedd, hogy a dolgok megtörténjenek veled! – születésnapi beszélgetés Horgas Eszterrel

„Úgy érzem, másképp fuvolázom. Mást gondolok minden egyes hangról, mint korábban” – vallotta meg interjúnkban Horgas Eszter, aki A nő arcai címmel ad koncertet – Koós Réka társaságában – augusztus 2-án, a Városmajori Szabadtéri Színpadon.
Könyv

Több mint tizenöt év kutatás és felkészülés előzte meg Grecsó Krisztián új regényét

Novemberben jelenik meg a József Attila-díjas író, költő legújabb, Apám üzent című család- és identitásregénye, amelyben a szerző a családi múlt felkutatására tesz kísérletet.
Jazz/World

„A zene lényege a töltekezés” – beszélgetés Weisz Gábor jazzszaxofonossal

A koronavírus idején asztalosnak állt, de az állandóan zsongó kereskedelmi rádió elkergette a műhelyből. Szerencsére Weisz Gábor ismét a szaxofonjával keresi a kenyerét. Számos formációban játszik, egyre sikeresebb, és már pontosan tudja, hogy a zene nem csak technikai tudásból áll.
Színház

Elhunyt Dobos Ildikó színművész

A Jászai Mari-díjas színművész hosszan tartó betegség után, 82 éves korában hunyt el. Drámai erejű alakításaira az eszköztelenség, a szereppel való teljes azonosulás volt jellemző.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Tánc hír

19 év után visszatér a legendás IDMC Nemzetközi Táncworkshop

Idén augusztusban egy négynapos warm-up eseménnyel tér vissza a rendezvény, amelynek során visszaemlékező beszélgetésen, nemzetközi hírű művészek kurzusain és előadásain vehetnek részt az érdeklődők a margitszigeti Kristály Színtérben augusztus 5. és 8. között.
Tánc hír

Először nyert magyar művész a világhírű balettversenyen

Június 25-én este adták át a moszkvai székhelyű Benois de la Danse díjait. Férfi táncos kategóriájában Balázsi Gergő Ármin a verseny története során első magyarként megosztott első díjban részesült.
Tánc ajánló

Nyáresti táncelőadások és interaktív programok a TáncParkban

A Nemzeti Táncszínház a Millenárisra költözése óta, minden év júliusában a parkba költözik. Az alkalmi színpadon kilenc napon át, estéről-estére váltják egymást az együttesek.
Tánc ajánló

A Duna Művészegyüttes legvirtuózabb koreográfiáiból válogat a Nemzeti Táncszínház Táncparkjában

Július 12-én 20:30-tól Buda legnagyobb, ikonikus rendezvényhelyszínén, a Millenárison lép fel Duna fergeteges című válogatásműsorával a Duna Művészegyüttes.
Tánc magazin

Villanásnyi ragyogás – végzős balettművész hallgatók vizsgaelőadásán jártunk

Június 11-én tartotta a Magyar Táncművészeti Egyetem a táncművész alapképzési szak klasszikus balett szakirány hallgatóinak előzetes vizsgakoncert-előadását a Nemzeti Táncszínházban, míg a tényleges vizsgakoncertre június 23-án kerül sor a Magyar Állami Operaházban.