Tánc

"Egyszerre vagyok hangszer, táncos és karmester" - interjú Pirók Zsófiával

2017.12.08. 17:00
Ajánlom
Az eklektikus és a komolyzenei világot izgalmasan felforgató Melodika Projecttel lép fel Pirók Zsófia, az elismert flamenco táncos a Pesti Vigadóban, december 28-án. Ennek a különleges előadásnak a kapcsán beszélgetett a PS Magazin Zsófival, aki — édesanyja példáját követve — már kiskorától kezdve táncol, sevillai tanulmányai óta pedig egy egészen modern, kortárs módon közelíti meg ezt a hagyományos spanyol táncot.

– Hogyan találkoztál a flamencóval? Már gyerekkorodat is átszőtte a tánc?

– Különleges a helyzetem, hiszen egészen kicsi koromban ismerkedhettem meg a flamencóval, annak ellenére, hogy a családunkban nincs spanyol vonatkozás, és a 90-es években Magyarországon, nem csak a flamencóról nem tudták még, hogy eszik-e vagy isszák, de nagyon sok más műfaj is még ismeretlen volt. Mégis a sors így akarta.

Édesanyám, Lippai Andrea, a Győri Balettnál táncolt már 6 éve, mikor rosszul érkezett egy spárgaugrásból, elrepedt a lábközépcsontja, ennek ellenére még öt előadást így kellett végigcsinálnia.

Ezt egy rosszul elvégzett műtét követte, amellyel a balett karrierjének gyakorlatilag véget vetettek.

Az akkori kilátástalan helyzetéről szerencsére elvonta a figyelmét, hogy kiderült, úton vagyok. Ő döntött úgy, hogy marad a táncművészet területén, és dacolva a nehézségekkel, önerőből, sok-sok év munkájával átképezte magát. Így én őt már mint flamenco táncos ismertem meg. Az is igaz, hogy kislányként természetesen balettot is tanultunk tőle, én is és a húgom is, aki szintén a táncművészetet választotta. Nálunk ez valamiféle vírus lehet.

Pirók Zsófia Táncmelodikák előadásáról az alábbi linken olvashatnak bővebben, ahol jegyeket is vásárolhatnak, a Pesti Vigadó Facebook oldalán pedig játszhatnak is jegyekért

– Mi volt az a pillanat, amikor rádöbbentél, hogy ezzel szeretnél foglalkozni hivatásszerűen?

– Érdekes, mert ez tényleg egyetlen ponthoz köthető, és ez az volt, amikor kiderült számomra, hogy a spanyol felsőoktatási rendszerben, a táncművész képzésben létezik olyan, hogy flamenco szakirány. Magyarországon tartott egy intenzív egy hetes kurzust Carmen Segura táncművész, aki felfigyelt rám, és anyukámnál érdeklődött a terveimről. Kérdezte, hogy nem gondoltam-e rá, hogy ezzel komolyabban is foglalkozzak. Édesanyám mondta, hogy már gondolkoztunk rajta, de tanácstalanok vagyunk, hogyan induljunk el ezen az úton. Ő ekkor azt javasolta, hogy próbáljak meg felvételizni a sevillai Conservatorio Profesionalde Danza intézményébe. Egy csapásra világossá vált minden.

A gimnázium utolsó két évét egy év alatt fejeztem be, hogy minél előbb felvételizhessek. A táncnál ugyanis minden"elvesztegetett" évnek nagyon nagy súlya van ám. Leérettségiztem, kimentem Sevillába és felvettek. Egyből a harmadik évfolyamba. Így ott is tudtam ugrani 2 évet. 

Az első külföldi diákja voltam az akkor 104 éves intézménynek.

– Mesélnél egy kicsit a spanyolországi, sevillai egyetemi élményeidről? Milyen érzés volt belecsöppenni egy ennyire autentikus környezetbe?

– Az elején olyan érzés volt, mintha kitettek volna a Marsra. Spanyolul tudtam annyira, hogy én ki tudtam fejezni magam, de amikor a hadaró andalúz akcentussal a fiatalok helyi szlengjével az osztálytársaim válaszoltak egy kérdésemre, akkor bizony ketté állt a fülem. 

Számomra nem a tánc volt az erőt próbáló megmérettetés, hanem minden más, amit azért tettem, hogy táncolhassak.

Kezdetben egy szuvenírboltban kaptam állást, ahol nem engedték, hogy leüljek, mondván, nem tesz jót a boltnak, ha valaki benéz és azt látják az eladó ücsörög. Egész délelőtt ott voltam, majd fél órám volt, hogy ebédeljek és átérjek az iskolába, átöltözzek, bemelegítsek, majd délután négytől este kilencig óráink voltak.

December 28-án Pirók Zsófia és a Melodika Projekt Táncmelodikák előadását láthatják a Pesti Vigadóban. A részletekért kattintson>>>

Első albérlet, idegen nyelv, idegen ország, idegen szokások, első munka, ismerkedés az Euróval...szóval mindez sokkal nehezebb volt, mint maga a tánc. De aztán épp úgy, ahogy a kisgyerekek, valahogy egyszer csak elkezdtem olyan szavakat használni, amiket előtte nem is tanultam, 

beletanultam az ottani mentalitásba, az íratlan szabályokba, és egy év múlva, már egy helyi Flamenco Tablaóban szerveztem az első fellépésemet.

Négy évet éltem kint, majd két évig ott is, itthon is. Eléggé beilleszkedtem, és megszerettem az ottani életem. Egy idő után már tanítottam külföldi fiataloknak, majd felnőtteknek is, fellépéseim voltak a helyi flamenco tablaókban és szoros barátságaim is szövődtek. A két év alatti ingázás alatt viszont egyre több lett a hazai felkérés, úgyhogy bár még most is két irányba húz a szívem, jelenleg Magyarországon alkotok, tanítok. 

Az interjú teljes terjedelmében itt olvasható>>>

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Dragomán György parádés egyperces novellában reflektált az SZFE ügyére

A József Attila-díjas író szerint nem biztos, hogy célravezető egy exezredest kinevezni az egyetem kancellári pozíciójára. Amúgy meg ki tudja, lehet, hogy én értem félre az egyperces novellát.
Színház

Lábnyomot kaptak a Halhatatlanok Társulatának új tagjai

Szombat délelőtt újabb lábnyomokkal gazdagodott a Pesti Broadway az Operettszínház előtt. Az 1996-ban alapított Halhatatlanok Társulata öt év kihagyás után választott új tagokat még májusban, most pedig ünnepélyes keretek között avatták fel a díj részeként fémbe öntött lábnyomokat.
Klasszikus

Márta emlékére játszik Kurtág György

Az új felvételen Mozart-mű hallható.
Színház

A Minisztérium továbbra sem reagál az SZFE-s hallgatók követeléseire

Hétfő reggelre megmozdulást szerveztek az SZFE-s hallgatók az Innovációs és Technológiai Minisztérium Szemere utcai épülete elé. A helyszínválasztás nem véletlen: ugyanis a Minisztérium közbeavatkozásával lehetne csak feloldani az egyetemi polgárság és a kuratórium között kialakult helyzetet. A tüntetésen a diákok mellett közel harminc ismert színházi és filmes alkotó kampányolt az autonóm felsőoktatás mellett.
Színház

Blokád alá került az SZFE Rákóczi úti épülete is

Miután Szarka Gábor pénteken előrehozott őszi szünetet rendelt el és hat órára ki akarta üríttetni a Vas és a Szentkirályi utcai épületet, a diákok sajtótájékoztatójával egy időben több hallgató átvonult az SZFE Rákóczi úti campusához, hogy ott védje a termeket.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc interjú

Mintha különböző játszmákon száguldoznánk végig

A PR-Evolution társulat legújabb előadása szituációkon, emberi játszmákon száguld végig, hogy a végén megtalálja a kiutat és a tanulható szeretet, az Agapé egyes állomásait. Nemes Zsófiával, a PR-Evolution Dance Company vezetőjével Péli Nagy Kata beszélgetett.
Tánc ajánló

Egy ősi jegesmedve is megjelenik a Recirquel legújabb előadásában

A Solus Amor időtlen térben kutatja a szeretet rétegeit. A monumentális légi balettben egy hatalmas jegesmedve-báb is feltűnik, ami a West Enden nagy sikerrel játszott War Horse című produkció élethű lóbábjait is készítő bábtervező, Janni Younge munkája.
Tánc magazin

70 éve a tánc szolgálatában

1950. október 14-én Állami Balett Intézetként nyitotta meg kapuit a mai Magyar Táncművészeti Egyetem. Az intézmény fennállása óta számos változás történt, a képzés mára a táncművészet teljes műfaji spektrumát lefedi. A különleges évfordulóról egy előadás keretében emlékeznek meg a Nemzeti Táncszínházban.
Tánc kult50

Társadalmi krízistánc – Duda Éva a Kult50-ben

Csodaország első ránézésre a legjobb hely, ahol elképzelhetjük az életünket: itt minden a mi szórakozásunkat szolgálja, és bármi megtörténhet, amire vágyunk. Ez azonban csak illúzió. A felszín alatt káosz uralkodik, a világ velejéig romlott. Természetesen nem véletlen, hogy a szociálisan érzékeny, kritikus gondolkodású Duda Éva éppen 2019-ben döntött úgy, hogy táncba ülteti ezt a témát.
Tánc interjú

„El lehet mondani az igazságot úgy, hogy ne fájjon” – Beszélgetés Keleti Évával

A Teréz körút egyik csodálatos bérházának klasszikus polgári lakásában ülünk Keleti Éva Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotográfussal. Otthona középpontjában az az óriási asztal áll, ami mellett minden vasárnap összegyűltek a család idősei és fiataljai, máskor pedig a hatvanas-hetvenes évek legnagyobb színészei, táncművészei, rendezői és koreográfusai foglaltak helyet. Ezekben a szobákban töltötte utolsó karácsonyát Róna Viktor, innen rohant át Keleti Éva segíteni, amikor a közelben lakó Orosz Adél hazatért újszülöttjével.