Tánc

El-szigetelt magaskultúra?

2014.08.17. 18:39
Ajánlom
Nem. Kimentünk a Sziget Fesztiválra és megnéztük: tényleg szétvetette a sátor oldalát a teltház a Fidelio színpadnál. Európa legnagyobb könnyűzenei fesztiváljának utolsó előtti napján, főműsoridőben, este tíz órakor. A színpadon kortárs tánc, ráadásul abból a kiadásból, ami nem próbál vetekedni a Sziget sodrásával, decibelszintjével, ingerdömpingjével. MAGAZIN

Éppen ellenkezőleg: befelé irányítja a tekintetet, egy órára kivon a verbális kényszereket szülő fesztiválhangulatból és azoknak is kapóra jön egy kis magaskultúra a Sziget-nyüzsgésben, akiknek a lelkiismerete vágyik a karneváli zűrzavar ellensúlyozására.

Duda Éva Egy csókkal kezdődött című előadásában két férfi (Újvári Milán, Andor Rosu) és egy nő (Simkó Beatrix) szerelmi háromszöge, finom humorral ábrázolt dominanciaharca látszik kibontakozni. Többnyire valóban csak látszik; eleinte épp ez okoz a nézőnek nehézségeket, ugyanis itt jócskán meg is kell küzdeni azért, hogy önmagunkban is megtaláljuk az előadás befogadásához szükséges koncentrált állapotot. A nyitott sátor szűretlenül engedi be a nézőtér mögül az értelmezhetetlenül hangos fesztiválzajt, ami éles kontrasztban áll a színpad csendjével. A laikus számára így már az is óriási teljesítménynek tűnik, ahogy a táncosok a hangos zenével nem egyező ritmusra dolgoznak, zene nélkül.

Talán csak a szívükre hallgatnak, már ami a szívritmusra való mozgást jelenti. És amiért teszik ezt a táncosok a Rosana Hribar és Gregor Luštek által jól megkoreografált mozdulatok nyelvén, az ugyancsak ezt a kérdést járja körbe: ki az, aki valóban a szívére hallgat egy ilyen többszereplős szerelmi hálóban és mekkora szerepe van a kiszolgáltatottságnak, a pózoknak, az önkéntelen tetteknek és a képmutatásnak? Adott egy leopárdmintás ruhás szexi, de természetes amazonlány (Simkó Beatrix), a hanyag eleganciát sugárzó férfiú (Andor Rosu) és a laza, dinamikus srác (Újvári Milán), akik közt a mindenki által jól ismert gesztusok mentén, halványan körvonalazódik a néző számára, hogy mik a viszonyok. Azért halványan, mert nem értjük, hogy "ki kivel, hogyan", csak azt, hogy ez a játszmázás legalább annyira a szó valódi értelmében játék, mint amennyire komoly, fájdalmakkal teletűzdelt versengés. A feszes, gesztusokkal teli mozdulatok, vagy a földön hengergőzés kínokat is felidéző jelenete után hatásvadász, giccsbe hajló zenére érkeznek a kiállások, a sztereotip udvarló pózok, amik tele vannak iróniával. A néző ráismerhet ezekben a képekben a Pop-rock színpad előtt csábosan vonagló önmagára, de ez a felismerés nem hat feddőleg: az előadás nyilvánvaló tényként kezeli, hogy mindennapi életünknek természetes és megmosolyogni valóan bájos velejárója, hogy folyamatosan és felváltva vagyunk nézői és szereplői életünk jeleneteinek. Az előadásban ez úgy fogalmazódik meg, hogy olykor egy vagy két táncos kiül a "kispadra" és onnan nézi végig az akcióban lévő táncosokat. Nem szívbemarkoló héjanász ez, hanem játék, mint ahogyan az az előadás felénél Simkó Beatrix egy kiszólásából is nyilvánvalóvá válik, amikor éppen otthagyják egyedül szerepelni: "Gyertek már vissza, játsszunk még!".

Az est második felében a belga Eléonore Valère-Lachky Whirling című koreográfiája szintén kiváló magyar táncosokat vonultat fel, úgymint Egyed Bea, Horváth Nóra, Juhász Péter, Petrovics Sándor és Varga Csaba. Ez az előadás már az első percben közli, hogy nem ellene megy, hanem vállalja a versenyt a fesztivál örvényével szemben. John Zorn Dresch melódiáira emlékeztető etnojazz muzsikája megadja az alaphangulatot ehhez, bár az előadás első perceiben a felülről érkező pontfényben (fény: Dézsi Kata) álldogáló táncospárok "kéztánca" még csak sejteti a belső forrongást, ami majd később óriásivá duzzad. A Duda Éva Társulat előadásához képest itt még kevésbé vannak szerepekként értelmezhető viszonyok, sokkal inkább jellemezhetnénk az előadást a láthatatlan energiamezők térbeli megfogalmazásaként. Egy olyan, folyamatban lévő modellezést látunk, ami bemutatja a hatás-kölcsönhatás fizikai törvényét: azt, hogy a pillangószárny-rebbentés energiája hogyan alakul át, és vált ki végül akár cunamit a világ túlsó partján. A táncosok egynemű kosztümben vannak: fehér ingben és fekete nadrágban. Még Horváth Nóra is, jelezve a nemi szerepek másodlagos voltát ebben a mechanizmusban. A másik nő, Egyed Bea azonban a maga fekete, hátul kivágott ruhájával kilóg a csapatból: ő lenne az energiamező origója? Az előadás végére az örvény extatikussá növekszik és minket is elsodor, feltölt és felemel. A sátor védőburkából kilépve helyére kerül minden: felismerjük, hogy mindkét előadás esztétizált módon mutatta be azt, ami "odakint" zajlik.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Szabó Magda személyes pillanatai

Szabó Magda minden művében az emberi lélek titkait kutatta állhatatosan. Most azonban az ő titkai tárulhatnak fel ebben a különleges fényképalbumban, amelynek lapjain az írónő egész élete megelevenedik. Galéria
Klasszikus

Hogyan érzi magát egy diák, ha elmegy a Zeneakadémiára?

Régi panasz, hogy a fiatalok nem járnak klasszikus zenei hangversenyre. A problémáról eddig mindenkit megkérdeztek már, csak épp a gyerekeket nem. Most ők mondják el, hogyan éltek meg egy koncertet.
Plusz

Alinda ezúttal Ónodi Esztert kérdezte

Folytatódik a heti rendszerességgel jelentkező portréinterjú széria, melyben Veiszer Alinda kérdezi a Zsidó Művészeti Napok művészeit. Ónodi Eszterrel kitértek arra is, hogy a népszerű színésznő lehetett volna zenész is, sőt szóba került, milyen a “rocker”, az “ufó” és a”libapásztor” Eszter.
Zenés színház

Ingyenes szabadtéri előadással ünnepli fennállása 150. évfordulóját a Bécsi Operaház

Az előadások mellett szintén premierekkel és kiállításokkal várja az intézmény az operabarátokat május 25-én és 26-án.
Színház

„Nem kegyeket osztunk” – beszélgetés a POSZT-válogatásról

A Magyar Színházi Társaság és a Színház folyóirat beszélgetéssorozatán a POSZT versenyprogramja volt a téma. A két válogatóval, Gulyás Gáborral és Zalán Tiborral, valamint Turbuly Lillával, a Színházi Kritikusok Céhének elnökével Veiszer Alinda beszéltetett.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc ajánló

A kiégett szerelemmel szembesít az izraeliek könyörtelen táncelőadása

Sharon Eyal legújabb koreográfiájában, a Love Chapter 2-ban azt az élményt foglalja táncba, amikor a szerelem már csak egy „utóbetegség, miután már minden elveszett”. Az előadás három alkalommal látható a Trafóban május 24. és 26. között.
Tánc magazin

Száz éve született Margot Fonteyn, aki Nurejevvel karöltve forradalmasította a balettet

1919. május 18-án született Margot Fonteyn, a brit Royal Ballet prímabalerinája, akit egy Nurejevvel közös előadása után 89-szer tapsolt vissza a közönség, és aki börtönben is ült.
Tánc magazin

Ez a táncos -16 fokban perdült táncra, hogy felhívja a figyelmet a klímaváltozásra

A díjnyertes koreográfus, Corey Baker ötlete volt, hogy az Antarktiszon készítsenek táncfilmet, ami lenyűgöző képi világával az eltűnőben lévő természeti értékeket állítja fókuszba.
Tánc ajánló

Pillants be az artisták mindennapjaiba a Recirquellel!

A légtornász egy napja című előadás vasárnap két alkalommal látható a Müpa Műhelytitkok rendezvénysorozat keretében.
Tánc hír

Balett készül Jacqueline du Pré életéről

A Royal Ballet következő évadának egyik fénypontja a fantasztikus csellista életéről szóló balett, amit Cathy Marston koreografál.