Tánc

El-szigetelt magaskultúra?

2014.08.17. 18:39
Ajánlom
Nem. Kimentünk a Sziget Fesztiválra és megnéztük: tényleg szétvetette a sátor oldalát a teltház a Fidelio színpadnál. Európa legnagyobb könnyűzenei fesztiváljának utolsó előtti napján, főműsoridőben, este tíz órakor. A színpadon kortárs tánc, ráadásul abból a kiadásból, ami nem próbál vetekedni a Sziget sodrásával, decibelszintjével, ingerdömpingjével. MAGAZIN

Éppen ellenkezőleg: befelé irányítja a tekintetet, egy órára kivon a verbális kényszereket szülő fesztiválhangulatból és azoknak is kapóra jön egy kis magaskultúra a Sziget-nyüzsgésben, akiknek a lelkiismerete vágyik a karneváli zűrzavar ellensúlyozására.

Duda Éva Egy csókkal kezdődött című előadásában két férfi (Újvári Milán, Andor Rosu) és egy nő (Simkó Beatrix) szerelmi háromszöge, finom humorral ábrázolt dominanciaharca látszik kibontakozni. Többnyire valóban csak látszik; eleinte épp ez okoz a nézőnek nehézségeket, ugyanis itt jócskán meg is kell küzdeni azért, hogy önmagunkban is megtaláljuk az előadás befogadásához szükséges koncentrált állapotot. A nyitott sátor szűretlenül engedi be a nézőtér mögül az értelmezhetetlenül hangos fesztiválzajt, ami éles kontrasztban áll a színpad csendjével. A laikus számára így már az is óriási teljesítménynek tűnik, ahogy a táncosok a hangos zenével nem egyező ritmusra dolgoznak, zene nélkül.

Talán csak a szívükre hallgatnak, már ami a szívritmusra való mozgást jelenti. És amiért teszik ezt a táncosok a Rosana Hribar és Gregor Luštek által jól megkoreografált mozdulatok nyelvén, az ugyancsak ezt a kérdést járja körbe: ki az, aki valóban a szívére hallgat egy ilyen többszereplős szerelmi hálóban és mekkora szerepe van a kiszolgáltatottságnak, a pózoknak, az önkéntelen tetteknek és a képmutatásnak? Adott egy leopárdmintás ruhás szexi, de természetes amazonlány (Simkó Beatrix), a hanyag eleganciát sugárzó férfiú (Andor Rosu) és a laza, dinamikus srác (Újvári Milán), akik közt a mindenki által jól ismert gesztusok mentén, halványan körvonalazódik a néző számára, hogy mik a viszonyok. Azért halványan, mert nem értjük, hogy "ki kivel, hogyan", csak azt, hogy ez a játszmázás legalább annyira a szó valódi értelmében játék, mint amennyire komoly, fájdalmakkal teletűzdelt versengés. A feszes, gesztusokkal teli mozdulatok, vagy a földön hengergőzés kínokat is felidéző jelenete után hatásvadász, giccsbe hajló zenére érkeznek a kiállások, a sztereotip udvarló pózok, amik tele vannak iróniával. A néző ráismerhet ezekben a képekben a Pop-rock színpad előtt csábosan vonagló önmagára, de ez a felismerés nem hat feddőleg: az előadás nyilvánvaló tényként kezeli, hogy mindennapi életünknek természetes és megmosolyogni valóan bájos velejárója, hogy folyamatosan és felváltva vagyunk nézői és szereplői életünk jeleneteinek. Az előadásban ez úgy fogalmazódik meg, hogy olykor egy vagy két táncos kiül a "kispadra" és onnan nézi végig az akcióban lévő táncosokat. Nem szívbemarkoló héjanász ez, hanem játék, mint ahogyan az az előadás felénél Simkó Beatrix egy kiszólásából is nyilvánvalóvá válik, amikor éppen otthagyják egyedül szerepelni: "Gyertek már vissza, játsszunk még!".

Az est második felében a belga Eléonore Valère-Lachky Whirling című koreográfiája szintén kiváló magyar táncosokat vonultat fel, úgymint Egyed Bea, Horváth Nóra, Juhász Péter, Petrovics Sándor és Varga Csaba. Ez az előadás már az első percben közli, hogy nem ellene megy, hanem vállalja a versenyt a fesztivál örvényével szemben. John Zorn Dresch melódiáira emlékeztető etnojazz muzsikája megadja az alaphangulatot ehhez, bár az előadás első perceiben a felülről érkező pontfényben (fény: Dézsi Kata) álldogáló táncospárok "kéztánca" még csak sejteti a belső forrongást, ami majd később óriásivá duzzad. A Duda Éva Társulat előadásához képest itt még kevésbé vannak szerepekként értelmezhető viszonyok, sokkal inkább jellemezhetnénk az előadást a láthatatlan energiamezők térbeli megfogalmazásaként. Egy olyan, folyamatban lévő modellezést látunk, ami bemutatja a hatás-kölcsönhatás fizikai törvényét: azt, hogy a pillangószárny-rebbentés energiája hogyan alakul át, és vált ki végül akár cunamit a világ túlsó partján. A táncosok egynemű kosztümben vannak: fehér ingben és fekete nadrágban. Még Horváth Nóra is, jelezve a nemi szerepek másodlagos voltát ebben a mechanizmusban. A másik nő, Egyed Bea azonban a maga fekete, hátul kivágott ruhájával kilóg a csapatból: ő lenne az energiamező origója? Az előadás végére az örvény extatikussá növekszik és minket is elsodor, feltölt és felemel. A sátor védőburkából kilépve helyére kerül minden: felismerjük, hogy mindkét előadás esztétizált módon mutatta be azt, ami "odakint" zajlik.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

A zene olyan, mint a pszichoanalízis

Fejérvári Zoltán november 20-án, illetve a rá következő két estén a Budapesti Fesztiválzenekarral lép pódiumra a Müpában. A külföldön is sikeres zongoraművész beszélgetésünkben elmondta, hogy miért jó egyedül zenélni, miért jó kamarázni, és mi köze mind ennek a pszichoterápiához.
Zenés színház

Először csendült fel az Egyesült Államokban a Bánk bán

Tizenötezer néző volt kíváncsi a magyar kultúrát népszerűsítő, vasárnap zárult kéthetes rendezvénysorozat előadásaira New Yorkban.
Klasszikus

Plácido Domingo fia végigfényképezte a Virtuózok koncertjét – íme a fotók!

„Istenem! Annyi érzelem van bennem a Virtuózokkal kapcsolatban!” – mondta a koncert után José Plácido Domingo, a világhírű tenor fia.
Klasszikus

Akit Kodály még személyesen instruált – Perényi Miklós

Azt vallja, egy zeneművet eljátszani csak a kezdet: elmélyedni, újrajátszani, folyton keresni, mint az aranyásó, ez a zenész feladata. Perényi Miklós Kult50-ben megjelent portréja.
Klasszikus

Elkápráztatnak új Rameau-lemezükkel Vashegyi György együttesei

Vashegyi György együttesei, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar lemezre vették Rameau ma már ritkaságnak számító operáját, a Naïst, és a kritika elismerését is kivívták.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Tánc magazin

Történelmi pillanat: piacra dobták az első pár barna spicc-cipőt

Szimbolikus jelentőségű, hogy a táncos test meghosszabbítását jelképező spicc cipők immár barna színben is kaphatók, vagyis az afroamerikai táncosoknak nem kell többé színezniük a fehér, rózsaszín, vagy „testszínű” lábbeliket.
Tánc ajánló

Spanyol vendégkoreogárfus darabja debütál a Győri Balettnél

Sötét, csönd címmel mutatja be a társulat november 10-én Győrben, november 21-én pedig a Müpában a spanyol Angel Rodrígez kétfelvonásos balettjét az első világháború végének 100. évfordulója alkalmából.
Tánc interjú

Földön és pokolban - Interjú Feledi Jánossal

Feledi János élőzenés Orfeusz balettje hangos sikert aratott a CAFé Budapest fesztiválon. Erről, valamint a Közép Európa Táncszínházról és készülő, Hullámok című előadásáról is beszélgettünk.
Tánc magazin

Falakon innen és túl – A Frenák Pál Társulat próbáján jártunk

Egy előadás próbáján kívülállóként jelen lenni majdnem olyan intim helyzet, mint egy szülőszobában figyelni, ahogy egy anya igyekszik életet adni gyermekének. A Frenák Pál Társulat W_all című új előadását ráadásul minden táncos a gyermekének tekinti.
Tánc kult50

„Lehet a tánc nyelvén történeteket mesélni”

Vonzza a figyelmet hihetetlenül erős kisugárzása és karizmája, no meg nem mindennapi megjelenése: 190-es magassága, uralkodói testtartása. A Kult50 portréja Juronics Tamásról.