- Nem ez az első koreográfiai munkád, ahol képzőművészeti alapanyagból indulsz ki. Honnan ered ez a vonzalom?
- A táncos karrieremet egy Egon Schiele hommage-al kezdtem. Ő volt számomra a századforduló egyik legprogresszívebb képzőművésze. A másik pedig Oscar Kokoschka, akinek történetével most ebben a darabban foglalkozunk. Elsősorban koreográfus és táncos vagyok, ily módon a táncos megközelítés érdekel, de nagyon fontos számomra a társművészetek párbeszéde. Minden előadásomban adott a képzőművészeti ihletés. Jelen produkció esetében fontos, hogy Oscar Kokoschka egy igazi polihisztor volt, aki drámákat írt, díszleteket tervezett, így bátran nevezhetjük igazi színházi embernek. Az ő története kapcsán adekvátnak éreztük, hogy a társművészetek párbeszédéből épüljön fel az előadás.
- Ez azt is jelenti, hogy amikor ezt a témát választottátok, akkor az elsődleges vonzerő a forma volt? Tehát hogy egyszerre van jelen egy képzőművészeti-színházi objektum, a báb, miközben adott hozzá Mahler zenéje?
- Nem a forma volt a kiindulópont, hanem Alma Mahler és Oscar Kokoschka botrányos, abszurd története. Gustav Mahler halála után csak pár évig volt együtt Kokoschka és Alma Mahler. A szakítást követően Oscar Kokoschka csináltatott egy életnagyságú bábot szerelméről, hogy ezzel pótolja a hiányt. Gyakorlatilag társadalmi életet élt vele: elvitte az Operába, felöltöztette, közlekedett vele az utcán – tehát életre keltette. Ez egy nagyon érdekes, abszurd Pygmalion történet, amiben engem leginkább az érdekel, hogy milyen lehetett a századforduló és az első világháború után ez a dekadens világ, amiben ez megtörténhetett.
- Az előadáshoz készült trailerben már lehet látni Hoffer Károly gyönyörű, realisztikus bábjait. Az is látszik, hogy itt nem csak Alma Mahler jelenik meg báb formájában. Miért döntöttetek így, hogy mindhárom szereplőt megjelenítitek bábként is?
- Túl adekvátnak tartottam volna legyártani az Alma Mahlerről készült bábot, amiről összesen négy darab fotó maradt fenn. Ez a báb egyébként nem volt kimondottan realisztikus, inkább egy nagyon érdekes fétistárgy: egy kicsit szőrös volt a teste, párnaszerű, hogy hozzá lehessen bújni, miközben az arc nagyon erőteljesen túl volt sminkelve.
Azért volt szükség három bábra, mert a kor három jelentős személyiségét szerettük volna meginvitálni a színpadunkra. Eljátszunk azzal a gondolattal, hogy mi történne, ha ők itt, 2015-ben velünk együtt léteznének. Ebben a kortárs kontextusban tudjuk megmutatni az ő művészetük progresszivitását. Egy olyan időutazásra invitáljuk a nézőinket, ami az egész huszadik századot felöleli a maga tragédiáival, történelmi eseményeivel. Emellett, párhuzamosan fut ez az abszurd szerelmi történet, amin keresztül az emberi függőségről és a szabadságkeresésről tudunk beszélni.
Ha magunkra mint bábokra gondolunk, akkor azt a pontot keressük, ahol el tudjuk vágni a marionett zsinórjainkat és a saját életünk főszereplői lehetünk.
Gergye Krisztián és Gloria Benedikt - Kokoschka babája (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel)
- Milyen érzés, tapasztalat táncosként bábokkal dolgozni?
- A bábművészet mindig egy varázslat. Abban a pillanatban, hogy egy bábot elkezdünk működtetni, életre is keltjük. Nagyon érdekes a szemükbe nézni, mozgatni őket, elképzelni, hogy milyen személyiségek lehettek, milyen gesztusaik voltak. Nem válunk láthatatlan bábosokká, hanem szereplőkként ebben a közegben találkozunk ezekkel a karakterekkel és egy idő után, a bábokkal párhuzamban Oscar Kokoschka és Alma Mahler viszonyának lehetőségeiről beszélünk.
- Gloria Benedikttel nem először dolgozol együtt. Vele honnan az ismeretség ?
- Két évvel ezelőtt egy Egon Schiele kiállítás kapcsán dolgoztunk együtt a Szépművészeti Múzeumban, ahol a kiállítás társprogramjaként csináltunk egy közös produkciót . Rendkívül sikeres együttműködés volt és már akkor felmerült ez a Kokoschka-i történet. Nagyon örülünk, hogy a Bridging Europe Fesztivál keretében lehetőségünk adódott ezt a régóta dédelgetett produkciós álmot megvalósítani.
- Aki véletlenül lemarad a Müpa-béli bemutatóról, hol tudja később megnézni a darabot?
- Decemberben Berlinben a második Magyar Kortárs Tánc Fesztiválon fogunk szerepelni ezzel a produkcióval. Boldog lennék, ha bábszínházi fórumokon is be tudnánk mutatni a Kokoschka babáját, kimondottan izgalmasnak tartom, ha a kortárs táncművészet, társművészeti műfajok párhuzamában is meg tud mutatkozni, másmilyen közönségréteg előtt.
hírlevél
