A XV. Országos és Nemzetközi Kortárs Összművészeti Találkozó ötnapos versenyének második estéjét a május elején Trafóban bemutatott Brothers, a hazai „táncszcéna egyik legkelendőbb export-cikke"-ként emlegetett Fehér Ferenc új koreográfiájával kezdte. A kora este kezdődő előadás számára jól működő intim térnek bizonyul az oldalról megközelíthető veszprémi Latinovits-Bujtor Játékszín kis raktárterme. A koreográfuson kívül az előadásban ott van az őszi Draculában már bizonyított Szitás Balázs, az Artusból is ismert Tr. Szabó György és nem utolsó sorban a Tao Te-ban is táncoló Dózsa Ákos, aki szép keretet ad az estének, mivel az aznapi harmadik Mándy-előadásban is ő szerepel.

A Brothers több mint a fiúbarátság, - testvérség, - haverság, együtt lógás ötletbörzéje mozgásban: Fehér Ferenc három kiváló társsal - akik karaktereikben szerencsés módon különböznek egymástól, tánctudásukat tekintve is - a férfivá válás, a férfiség mibenlétét és hétköznapi megnyilvánulásait ábrázolják egy szabad asszociációs mezőben, amiben a spontán dramaturgia ugyanakkor megannyi megírt poént tartogat. A „tesztoszteron-művészet" visszatérő kulcsmotívuma a versengés, a másik játékos kihívása és próbára tétele, miközben sziporkázóan ötletes maszkulin gesztusokkal szórják tele az egymással szorosan össze nem függő jeleneteket, melyek jellemzően a sport köré szerveződnek: versenyt futnak, fociznak, dekáznak egymás testrészeivel, úsznak szárazon, filmekből ismert cowboy stílusban párbajoznak, verekszenek. Emlékezetes marad Fehér Feri és Dózsa Ákos kettőse, ahogy hip-hop mozdulatokkal próbálják legyőzni a másikat („Francnak kellett ilyen hosszú koreográfiát csinálni!" - nyög fel közben ironikusan Dózsa), majd a banánnal párbajozás gesztusa a legjobb rajzfilmes poénig viszi a véresen komolyan indított harcot. A négy kidolgozott férfi felsőtest látványa is megragad, amikor a fürdőbe(-ből) menet egy szál fehér törülközőben lassított forgásban feszítgetik izmaikat. Fehér Ferenc koreográfiája, a tőle megszokott jó zenei választásokkal, tele van élettel, lendülettel, arányérzékkel, nem mellékesen fesztelen humorral, pontos megfigyelésekkel azzal együtt, hogy amit látunk, inkább szkeccsfüzér, mintsem táncszínházi produkció.

A Közép-Európa Táncszínház és a Gangaray Dance Company produkciója a Városi Művelődési Központ nagyszínpadán Maday Tímea Kinga és Hámor József közös koreográfiája az általuk kikísérletezett „aikido-partnering" technika erőteljes ábrázolása. Az ArTeRrOr ('Art Techniques Random Opportunities') három koreográfiát gyúr össze egy magánmitológiába, amely nemcsak ezen az előadáson belül, hanem az egész estét tekintve is, mint egy hármasoltár, arányosít, középen a leglátványosabb alkotással. A kortárs tánctechnikát és a keleti harcművészetet ötvöző mozdulatsorok ereje és intenzitása mindhárom rövidebb műnél egészen a nézőtérig kihat. A lírai hangulatú első duett, Maday és Hámor intim, bensőséges párbeszéde, két lény közös belső terének egyre részletesebb kidolgozása gyakran eksztatikus sodródásukon keresztül.

Közép-Európa Táncszínház - Gangaray Dance Company: ArTeRrOr

Mozgásuk a balettből és harcművészetből vett elemeken túl sokszor kerengő dervisek transzállapotát és mozgását idézi fel, mely egy végső egymásra találásban oldódik fel. Maday Tímea Kinga Ocean's Five című Fringe Fesztivál-díjas következő darabja az ős férfierő egyesülése öt táncos által, akik mátrix-gépek katatón állapotában mozogva hatalmas és nagyon komolyan fizikai erőt igénylő koreográfiával emelkednek héroszokká, félisteni lényekké. Az abszolút értelemben vett erő a szamurájok koncentrációjával és precizitásával keveredik, a színpadon mintha egy új világ megteremtésének lennénk szemtanúi. A harmadik Ocean's Six +1 Hámor válasza és folytatása a korábban látottakra. A kettő nem szétválasztható, mégis markánsan eltér mozgásanyagában és műfajában is: egészen váratlan pillanatokban csillantja meg a humort, ami ellenpontozásként a téma nagyságát is érzékelteti, és egy össztáncban fejezi be a mítoszt.

Mándy Ildikó Társulat: Ő és ő

Az este harmadik előadása Mándy Ildikó Társulata Ő és Ő (a lényeget pontosabban érzékeltető: She and He) előadása táncpiknikre invitálja a nézőket. Hucker Kata és Dózsa Ákos nemcsak borral, sajttal és olajbogyóval kínálják a közönséget, de az előadást megszakítva többször beszélgetnek is, mi több csevegnek, cseverésznek a széken ülőkkel. Nincs különösebb mondandójuk, csak úgy, l'art pour l'art közelednek a Filmszínház színpadjára felültett nézőkhöz. Közben pedig, mintegy mellékesen, eltáncolják a férfi-nő szituációk legtipikusabb momentumait: egy alvást, egy felkelést, egy közös programot, az eltávolodást és a kötődést egyszerre. A tánctér végében lefektetett polifómon mint zöld gyepen heverésznek többszörm, és egyszerűen csak az ételről susmorognak, néha ki-kiszólva nekünk, nézőknek. Az evés pedig, ami ebben az esetben hangsúlyosan a vendéglátás szimbóluma is, ugyanúgy része ezeknek a hétköznapoknak, ebbe vonnak be minket is. Az ember (néző) pedig könnyen lekenyerezhető, így megvesznek minket kilóra (olajbogyóra).