Zórándi Mária 1975-ben végzett a főiskola jogelődje, az Állami Balett Intézet első néptánc tagozatán. Később ugyanitt klasszikus balett- és néptáncpedagógus oklevelet, majd a Magyar Testnevelési Egyetemen gyógytestnevelői diplomát, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen DLA doktori fokozatot szerzett. Táncművészként a Magyar Állami Népi Együttes és a Budapest Táncegyüttes szólistája volt.Ezzel párhuzamosan több mint harminc éven át tanított a Magyar Táncművészeti Főiskolán, 1991-től a Néptánc Tanszék vezetőjeként. 2009-ben májusában a főiskola rektorává választották. Előadóművészi és pedagógusi munkásságát 1983-ban Nívódíjjal, 1998-ban Harangozó Gyula-díjjal, 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével ismerték el. Halála pótolhatatlan veszteség a főiskola és a magyar táncművészet számára - hangsúlyozta közleményében az iskola rektor-helyettes, Szakály György táncművész.

Hivatalba lépése után az MTI-nek adott interjújában Zórándi Mária kiemelte: „A táncpedagógia több célú, egyik feladata a tánchagyomány és kultúra ápolása, a tehetségek felfedezése. Sajnos azt látjuk, hogy a civilizációs ártalmak leginkább a kisgyermekeket sújtják, hogy a felnövekvők generációról generációra egyre rosszabb fizikai adottságúak. Ám az alapfokú művészetoktatás, illetve a különböző amatőr csoportok a maguk széles műfaji kínálatával nagy segítséget jelenthetnek. Egy dologra kell vigyáznunk: senki ne higgye, hogyha a gyerek hatéves korában elkezd táncra járni, akkor feltétlenül művész lesz belőle. A tánc azért jó a gyereknek, hogy helyes tartása, kulturált mozgása, jó megjelenése legyen, ami egész életében nagyon fontos számára. A zene és a tánc révén lelki harmóniát, szellemiségében olyan kulturáltságot kap alapul, amely igényessé teszi, legyen belőle csupán néző, amatőr táncos vagy profi."

Jakabné Zórándi Máriát a Magyar Táncművészeti Főiskola saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.