Rab István 1930. március 31-én született Szegeden. Nádasi Ferenc növendéke volt, 1948–1953 között az Operaház foglalkoztatta magántáncosként. Kiváló technikájú táncművész volt, aki mind a klasszikus, mind a félkarakter szerepkörben sikereket aratott.
Galina Ulanova budapesti látogatásakor Nádasi továbbképzésre ajánlotta őt, de Rab ragaszkodott hozzá, hogy későbbi feleségével, Kováts Nórával együtt mehessen fél évre Moszkvába és Leningrádba. Itt Pjotr Guszev és Agrippina Vaganova segítségével „anyanyelvi szinten” sajátították el az orosz balettiskola hagyományait. 1953. március 15-én Kossuth-díjat kaptak, majd
májusban egy Kelet-Berlini turné alkalmával disszidáltak azzal az egyszerű módszerrel, hogy metróval átutaztak Nyugat-Berlinbe.
Először Nyugat-Berlinben, a Royal Petit Ballet de Paris-ban léptek föl, majd Londonban a Festival Balletben, s táncoltak a Grand Balett du Marquis de Cuevas együttesével is. Később az Amerikai Egyesült Államokba települtek át, ahol Istvan Rabowsky néven vált ismertté. Állandó szereplői voltak tévéműsoroknak, Bihari Együttes néven tánccsoport alakult köréjük, amivel végigjárták az országot.
A Bolsoj Balett amerikai vendégszereplése után halványodi kezdett hírnevük, alulmaradtak az összehasonlításban. Ez után többnyire szórakozóhelyeken vállalt fellépéseket, feleségével közösen balettiskolát nyitottak. Kováts Nórával később elváltak, volt felesége 2009-ben hunyt el, 78 éves korában. Rab Istvánt 2020. augusztus 17-én, 90 éves korában érte a halál New Yorkban.
Fáy Miklós írja megemlékezésében: „Biztosan volt már korábban is a halál közelében, egyszer híresen, mert rajta volt az Andrea Doria nevű hajón, amikor az elsüllyedt az amerikai partoknál, 1956 nyarán. Rab István, akkor már Rabovsky néven a híres utasok közé tartozott (nem volt rajta kívül sok híresség, talán Ruth Roman volt még nála is híresebb, mert ő játszott az Idegenek a vonaton című Hitchcockban). Rab ismertségét nemcsak tánctudásának köszönhette, bár ez volt a lényeg” – teszi hozzá a kritikus, aki szerint az utókor megfeledkezett a táncművészről. „Számomra rejtély, miért nem hívták, miért nem meséltették el vele az életét, miért nem fordították le a könyvét. Mintha a hallgatás, ami a »disszidálót« sújtotta, az utókorra vonatkozott volna.”
(via Színház Online, New York Times, Wikipédia)
Fejléckép: Pexels
hírlevél
