Roboz Ágnes, a „mesternő” – ahogy a hazai és nemzetközi táncszakma szólítja – az utolsó nagy mesterek egyike volt. A világ legnagyobb koreográfusaival, köztük Jiri Kyliánnal, Gret Paluccával és Hans van Manennel dolgozott együtt, és leghíresebb iskolákban tanított, megismertetve velük a karaktertáncot és a magyar néptáncot. Itthon szinte nincs olyan jelentősebb hazai táncművész, aki ne lett volna növendéke.

Táncművészeti tanulmányait a Troyanoff Balett Akadémián kezdte 1938–1944 között, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett koreográfus diplomát 1950-ben. Már a főiskolai évek alatt több gyár néptánc csoportját vezette és koreografált is a számukra.

Roboz Ágnes tanít

1950-56 között a Fővárosi Operettszínház vezető koreográfusa volt, több nagy sikerű darab fűződik nevéhez. Az 1950-ben megalakuló Állami Balettintézet alapító tanára, a karaktertánc munkaközösség vezetője.

1958-60 között Drezdában, a Palucca Iskolában tanított, majd hazajövetele után ismét a Balettintézetben folytatta munkáját. Közben folyamatosan, és nagy sikerrel koreografált színpadon és filmen egyaránt. Dolgozott A kőszívű ember fiai és Egri csillagok című filmekben is.

Róla és két pályatársáról, Kovács Éváról és Preisich Irénről szólt Börcsök Boglárka dokumentumfilmje, A mozdulat művészete.

Lapunknak utoljára 2019-ben nyilatkozott, akkor így vallott pályájáról: „– én táncolni szerettem, s mindegy volt, hogy mit. Emlékszem, az improvizációs órákon sírtam, oly nagyon meghatott a mester előadása. Nekem már akkor, gyerekfejjel a tánc volt az életem, s máig az maradt. (...) Azt hiszem, van egy szerény képességem, az, hogy tudjam, mit teszek jól… Nagyon sok korszakot megéltem, érdekes életem volt, érdekes emberekkel találkoztam.”

Kapcsolódó

Roboz Ágnes: „Szükség volna már némi újításra is!”

A 93 éves Roboz Ágnes mindenkinek a „Mesternő”, aki táncolt, koreografált, tanított itthon és a világ számos országában. Nyitottságról, újításról, inspirációról beszélgetett vele a Táncművészet folyóirat szerzője.

Bodor Johanna koreográfus így búcsúzott a közösségi oldalán idősebb kollégájától:

„Isten veled. Pihend ki a világot, amelynek oly sokat adtál. Örök érvényű , igaz értéket. Köszönöm éles szakmai és lelki szemedet. A kiváló kérdéseidet. A humorodat. A szigorodat. A vitáinkat. A meséidet. A sokszínűségedet és a tehetségért, minőségért való rajongásodat. A nyitottságodat. A szeretetedet. A zsörtölődéseidet.

Hiányozni fogsz. Mindig. Mindig. Nyugodj békében. Köszönöm, hogy léteztél, hogy közel engedtél. Szeretlek.”

(Táncélet)