Sára Ferenc 1961-ben született Budapesten, gyermekkorát Turán töltötte. Először zenésznek tanult, majd 1978-tól a Bartók Táncegyüttesben táncolt. 1981-től aktív néptáncművész, néptáncpedagógus és koreográfus. A Budapesti Műszaki Egyetem Kerekes Néptáncegyüttesének alapítója és vezetője, 1986-től a Kodály Kamara hivatásos táncosa volt.
A művész Erdély, azon belül a Gyimes szerelmese volt, és a kilencvenes évek elején oda is költözött feleségével. 1995-1997 között a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes művészeti vezetője, 1998-tól feleségével a gyimesi iskolákban néptáncot tanítottak.
1981-től kezdve gyűjtötte a moldvai csángó népzenét, és
az 1980-as évek végétől hozzá köthető a moldvai csángó népzene és néptánc Magyarországon való megismertetése, ekkor szervezte meg az első csángó bálokat és táborokat.
Évtizedeken át népszerűsítette és oktatta a gyimesi és moldvai csángó zenét és táncokat Magyarországon és a világ számos pontján.
Számos elismerésben részesült. 1984-ben lett a Népművészet Ifjú Mestere, 1992-ben UNITER-különdíjat, 2005-ben a Mediawave Párhuzamos Kultúrákért díjat, 2014-ben Magyar Arany Érdemkeresztet vehetett át. 2021-ben Martin György-díjban, majd 2023-ban az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Kallós Zoltán-díjában részesül feleségével, Varga Zsuzsannával közösen „a népi kultúra éltetéséért, a Gyimes völgyében évtizedek óta kifejtett értékmegőrző munkájukért”. Az idén augusztus 20. alkalmából megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét is, amelyet azonban betegsége miatt már nem tudott átvenni.
Sára Ferenc gyors lefolyású, súlyos betegség után október 2-án, Budapesten hunyt el. Temetése választott hazájában, Gyimesközéplokon lesz.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg reklámokat.
Fejléckép: Sára Ferenc (fotó/forrás: Harangozó Imre / Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes)
hírlevél
