Szakály György 1955. december 15-én született Nyíregyházán. A Magyar Táncművészeti Egyetem jogelődje, az Állami Balett Intézet elvégzése után ösztöndíjat nyert a világszerte elismert leningrádi Vaganova Balettakadémiára. Hazatérése után, 1977-től a budapesti Állami Operaház kartáncosa, 1981-től szólistája, 1982-től magántáncosa volt. 1983-ban az évad legjobb táncosa lett, 1985-től a dortmundi, 1988-tól a bonni Opera vendégszólistája, illetve első szólistája volt. Pályafutása során vendégszerepelt egyebek között Sydneyben, Berlinben, a New York-i Metropolitan Operában, Washingtonban, Franciaországban is. A tehetséges fiatal táncosról 1986-ban a Magyar Televízió portréfilmet készített Róna Viktor koreográfiájával.
Szakály Györgyöt aktív táncosként a közönség többek között láthatta a nagy klasszikus balettek hercegeként (Giselle, Diótörő, Hattyúk tava) éppúgy, mint a Béjart koreografálta Négy utolsó dal Férfija vagy a Tavaszi áldozat Kiválasztott ifjújaként. Emellett a hazai koreográfusok műveiben is rendre feltűnt: Seregi László Spartacusaként, A csodálatos mandarin főhőseként és Fodor Antal A próba című művében, amelyben Júdást táncolta. A balettek mellett a musical műfajában is kipróbálta magát, hosszú éveken keresztül lépett fel a Macskák című Lloyd Webber-darab több szerepében.
Szakály György 2011-ben (Fotó/Forrás: Csillag Pál / Magyar Táncművészeti Egyetem)
Koreográfusként is számtalan előadás fűződik a nevéhez: A faun halála, a West Side Story, a Dzsungel könyve, a József és a színes szélesvásznú álomkabát, az Emil és a detektívek és a Három testőr.
Aktív táncművészpályája közben balettmesteri diplomát szerzett az akkor még Magyar Táncművészeti Főiskolán és elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetem koreográfus szakát is. 1991-ben a budapesti Operaház balettegyüttesének művészeti vezetőjévé, majd balettigazgatóvá nevezték ki és három évig vezette az együttest.
2003-tól klasszikus balettet oktatott a Magyar Táncművészeti Egyetemen, 2008-ban a köztársasági elnök egyetemi tanárrá nevezte ki. 2006-tól a Magyar Táncművészeti Főiskolán belül működő Táncművészképző Intézetet irányította, két év múlva pedig képzési rektorhelyettesnek nevezték ki. Ifjabb Nagy Zoltán halála után, 2011-ben elvállalta a rektori felkérést. Vezetői pályázatában legfontosabb feladatául a hazai táncművész- és pedagógusképzés, valamint a koreográfus- és táncelméleti szakemberképzés világszínvonalra emelését tűzte ki, amelyért az intézmény kollektívájával magas szinten dolgozott.
Szakály György (Fotó/Forrás: Csillag Pál / Magyar Táncművészeti Egyetem)
Szakály György egyik fő célja volt, hogy a többi művészeti ághoz hasonlóan a táncművészképzés is egyetemi szinten történjen.
A Magyar Táncművészeti Főiskola egyetemmé válása – amely meg is valósult 2018-ban – nagy mértékben az ő munkájának köszönhető. A táncoktatás és intézményvezetés mellett aktívan részt vett a szakmai közéletben. 2008-tól a Magyar Táncművészek Szövetségéből kivált Magyar Hivatásos Tánc- és Balettegyüttesek Egyesületének alelnöke, 2012-2014 között az öt művészeti felsőoktatási intézmény közös egyesületének, a Művészeti Egyetemek Rektori Székének (MERSZ) soros elnöki tisztét is betöltötte.
Művészi munkája elismeréseként a fent felsoroltokon kívül 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki és 2014-ben vehette át a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést.
Szakály György távozása hatalmas veszteség a magyar kulturális élet, a balettszakma és a Magyar Táncművészeti Egyetem számára.
Pályatársai, kollégái, tanítványai és barátai számára meghatározó személyiség, MESTER volt - olvasható a Magyar Táncművészeti Egyetem visszaemlékezésében.
Szakály Györgyöt a Magyar Táncművészeti Egyetem saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg reklámokat.
Fejléckép: Szakály György (fotó/forrás: Csillag Pál / Magyar Táncművészeti Egyetem)
hírlevél
